elhordoz ts ige 4a

1. ’〈egyenként v. részenként vmit v. vmiből vmennyit, ill. többször egymás után vmit〉(jogtalanul) elvisz (vhova, vkihez)’ ❖ A’ levest, húst, borsót már mind elhordozták (1803 Nagy Sámuel² C3292, 36) | Maga hordozta el az ivet jobb embereihez és pártfogóihoz (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Csak maga egy ócska vaskereskedő közel háromezer kilót hordozott el a tetőzet ólomlemezeiből és ezeket büntetlenül adogatta el (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 111) | [a csuszka] elhordozza a diót, mogyorót alkalmas hasadékba (1901 Herman Ottó CD34) | Az ilyen emberek hordozzák el a hegyeket is, cipelnek köveket egy remélt rend Déva várának fölépítéséhez (1989 Népszava szept. 28. C7454, 6).

2. ’〈vmely (nehéz) tárgyat, gyereket stb. (vmennyi ideig)〉 magán v. magánál tartva hosszasan hordoz v. cipel’ ❖ három ollyan kenyeret meg-ehetett, mellyet egy hátas ſzamár el-hordozhatott (1787 Mátyus István C3068, 23) | kedves gyermekét évekig elhordozza karján (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [Vékony János és társai] hívei maradtak annak az elrongyollott zászlónak, amit egykor Bécs kapujáig elhordozának (1860 Jókai Mór CD18) | [Az öreg ladikot] ketten terhelik, holott egy személyt is csak nagy üggyel-bajjal bír elhordozni (1964 Szabad Föld szept. 13. C4863, 8) | a törzs és a lábak nem képesek elhordozni ekkora vízfejet (2006 Népszabadság aug. 7. C7854, 13).

2a. (ritk) ’〈ruhadarabot〉(hosszasan) hord, visel vki’ ❖ [a doktor] a zekét térdére fekteté, s addig varrt nagy mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott a kérdéses zekére, hogy elhordozhatja maga a generális (1851 Jókai Mór CD18) | Sivirszky így kénytelen kelletlen még az elhalt apósa ruháit is elhordozta (1907 Krúdy Gyula CD54).

2b. (/vál) ’〈anyagi, erkölcsi stb. terhet〉 magára véve visel’ ❖ vagyoné nékem annyi erm, hogy el-hordozzam a’ Zdóknak bünöket? (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 194) | El-hordozhatja  a’ közönſéges dolgoknak terhét (1787 Péczeli József ford.–Young 7267028, 403) | sok a szegény, kiknek nincs annyi módjok, hogy ily rövid utazás költségeit is elhordozhatnák (1884 Molnár Zsigmond C0909, 314) | az, hogy Kína ma hajlandó a térség gazdaságának stabilizálására, nem jelenti azt, hogy […] örökké elhordozná a térség terheit (1998 Népszabadság júl. 25. C7848, 6).

2c. (rég) ’többször elvisz, elkísér vhova, ill. kísérve, vezetve végigvisz vhol vkit vki’ ❖ midön már fel kezdettem volna lábbadozni, és a’ házban járkálni, el hordoza Gazdám […] minden ſzobáiban (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 195) | Engemet drága földim uram az debreczenyi collegiumba anno 1769 láthatott, a hol is boldog emlékezetű superintendens Szilágyi Sámuel úr mindenütt elhordozott (1788 Gvadányi József CD55) | Elhordozzák őt lakhelyéről messze tájakra is (1859 Vasárnapi Újság CD56).

3. (/vál) ’〈kül. bajt, lelki fájdalmat, szenvedést, ill. azt okozó dolgot, személyt〉 hosszasan elvisel, kibír’ ❖ De melly keveſen vagynak, a’ kik a’ bóldogſágot el-tudnák hordozni! (1791 Verseghy Ferenc ford.–Millot C4446, 221) | elhordozzuk a magunk gyászát (1853 Jókai Mór C2241, 20) | ha a lélek szavára hallgatva cselekszünk, mindig tapasztalni fogjuk, milyen boldogitó érzés tölti el bensönket s még ha szenvednünk kellene is, sőt üldöztetünk igazságunkért s becsületességünkért, azt is készek vagyunk elhordozni (1895 Fiatalság Barátja 8622001, 60) | Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám (1967 Kertész Imre² CD41) | [ha] a házastársak nem képesek elhordozni egymást szeretetben (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

3a. (ritk) ’károsodás, minőségi változás nélkül elvisel, elbír vmit vmi’ ❖ meg-határozva kell lenni [a vízmennyiségnek], a’ mellyet a’ leveg el-hordozhat (1793 Nagy Sámuel¹ ford.–Sander C3289, 364) | [A film érzelmes részletei] többet tudnának elhordozni annál a néhány intim titoknál, mint amennyiről a történet mesél (2007 Népszava szept. 27. C7470, 6).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhordozhat; ÚMTsz.

elhordoz tárgyas ige 4a
1.
〈egyenként v. részenként vmit v. vmiből vmennyit, ill. többször egymás után vmit〉 (jogtalanul) elvisz (vhova, vkihez)
A’ levest, húst, borsót már mind elhordozták
(1803 Nagy Sámuel²)
Maga hordozta el az ivet jobb embereihez és pártfogóihoz
(1858 Vasárnapi Újság)
Csak maga egy ócska vaskereskedő közel háromezer kilót hordozott el a tetőzet ólomlemezeiből és ezeket büntetlenül adogatta el
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
[a csuszka] elhordozza a diót, mogyorót alkalmas hasadékba
(1901 Herman Ottó)
Az ilyen emberek hordozzák el a hegyeket is, cipelnek köveket egy remélt rend Déva várának fölépítéséhez
(1989 Népszava szept. 28.)
2.
〈vmely (nehéz) tárgyat, gyereket stb. (vmennyi ideig) magán v. magánál tartva hosszasan hordoz v. cipel
három ollyan kenyeret meg-ehetett, mellyet egy hátas ſzamár el-hordozhatott
(1787 Mátyus István)
kedves gyermekét évekig elhordozza karján
(1855 Vasárnapi Újság)
[Vékony János és társai] hívei maradtak annak az elrongyollott zászlónak, amit egykor Bécs kapujáig elhordozának
(1860 Jókai Mór)
[Az öreg ladikot] ketten terhelik, holott egy személyt is csak nagy üggyel-bajjal bír elhordozni
(1964 Szabad Föld szept. 13.)
a törzs és a lábak nem képesek elhordozni ekkora vízfejet
(2006 Népszabadság aug. 7.)
2a. (ritk)
〈ruhadarabot〉 (hosszasan) hord, visel vki
[a doktor] a zekét térdére fekteté, s addig varrt nagy mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott a kérdéses zekére, hogy elhordozhatja maga a generális
(1851 Jókai Mór)
Sivirszky így kénytelen kelletlen még az elhalt apósa ruháit is elhordozta
(1907 Krúdy Gyula)
2b. (/vál)
〈anyagi, erkölcsi stb. terhet〉 magára véve visel
vagyoné nékem annyi erm, hogy el-hordozzam a’ Zdóknak bünöket?
(1783 Lethenyei János ford.Rosthy)
El-hordozhatja  a’ közönſéges dolgoknak terhét
(1787 Péczeli József ford.Young)
sok a szegény, kiknek nincs annyi módjok, hogy ily rövid utazás költségeit is elhordozhatnák
(1884 Molnár Zsigmond)
az, hogy Kína ma hajlandó a térség gazdaságának stabilizálására, nem jelenti azt, hogy […] örökké elhordozná a térség terheit
(1998 Népszabadság júl. 25.)
2c. (rég)
többször elvisz, elkísér vhova, ill. kísérve, vezetve végigvisz vhol vkit vki
midön már fel kezdettem volna lábbadozni, és a’ házban járkálni, el hordoza Gazdám […] minden ſzobáiban
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Engemet drága földim uram az debreczenyi collegiumba anno 1769 láthatott, a hol is boldog emlékezetű superintendens Szilágyi Sámuel úr mindenütt elhordozott
(1788 Gvadányi József)
Elhordozzák őt lakhelyéről messze tájakra is
(1859 Vasárnapi Újság)
3. (/vál)
〈kül. bajt, lelki fájdalmat, szenvedést, ill. azt okozó dolgot, személyt〉 hosszasan elvisel, kibír
De melly keveſen vagynak, a’ kik a’ bóldogſágot el-tudnák hordozni!
(1791 Verseghy Ferenc ford.Millot)
elhordozzuk a magunk gyászát
(1853 Jókai Mór)
ha a lélek szavára hallgatva cselekszünk, mindig tapasztalni fogjuk, milyen boldogitó érzés tölti el bensönket s még ha szenvednünk kellene is, sőt üldöztetünk igazságunkért s becsületességünkért, azt is készek vagyunk elhordozni
(1895 Fiatalság Barátja)
Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám
(1967 Kertész Imre²)
[ha] a házastársak nem képesek elhordozni egymást szeretetben
(1995 Jubileumi kommentár)
3a. (ritk)
károsodás, minőségi változás nélkül elvisel, elbír vmit vmi
meg-határozva kell lenni [a vízmennyiségnek], a’ mellyet a’ leveg el-hordozhat
(1793 Nagy Sámuel¹ ford.Sander)
[A film érzelmes részletei] többet tudnának elhordozni annál a néhány intim titoknál, mint amennyiről a történet mesél
(2007 Népszava szept. 27.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhordozhat; ÚMTsz.

Beállítások