elhull tn ige 3a5

1. ’〈több (azonos jellegű v. hasonló) tárgy, dolog〉 egymás után leesik, kihullik, és így elszóródik (vhol, és elvész v. kárba vész)’ ❖ ekkor kell gondosan arra vigyázni, hogy a’ jó magtól a’ roszsz el-húllyon (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 76) | késnek tartja kotsiját megkenni, elhullott kerék pántjait felüttetni (1805 Kis János¹ C2649, 239) | A’ Szabó gyermeke gondosan felszedte az elhúllott posztó darabokat (1825 Fáy András¹ C1716, 30) | igen sok pénzed van. A mi pénz körülöttem elhullott, te azt mind felszedted és élére raktad (1898 Gárdonyi Géza C7053, 229) | Sokszor aratáskor annyi szem hullik el, hogy a galambcsapat hetekig rendszeresen rájár az ilyen területre (1998 Tények könyve CD37).

1a. (kissé rég) ’〈tárgy, dolog〉 földre hull, leesik’ ❖ El húll abrontsos ſzoknya te róllad Még ma, tsak így pergesd mosdatlan nyelved (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 68) | Én háromszor törtem-meg a’ Kormák’ paizsát, háromszor tört-meg a’ fejdelem’ dárdája. A’ tetőn hullt-el feje; ’s kísérőji megszaladtanak (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163063, 75) | Elsőbben kidobá Gara bán a szálfai dárdát, S az rohanó ölyüként becsapott nagy Hunyady János Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével. Ám Hunyady mint a méhész sokszorta lerázza Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a méhet; Úgy megrázta kemény paizsát s elhulla a dárda (1834 Garay János CD01) | [Ady] nevetve talpra ugrott, megkereste elhullott fövegét (1925 Krúdy Gyula CD54).

1b. ’〈levél, virág stb.〉 a növényről (elszáradva) lehull, leesik’ ❖ En igazſágot beſzéllek: azt mondom hogy halando vagy, mint ſzintén a’ roſa, tſak egy tavaſzſzal virágzol, ki nyilſz, meg érſz, el hullaſz (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 96) | Elhull a virág, eliramlik az élet... (1847 Petőfi Sándor CD01) | Ingó levél, mely reszket, elhull És többé sohasem virit… (1876 Endrődi Sándor 8125001, 10) | A kultusz külső keretei megszűnnek, mint ahogy megszárad a fű és elhull a virág, de az Úr beszéde megmarad s a fogság tüzébe vetett nép lelkében új élet alapja lesz (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1c. ’〈folyékony halmazállapotú anyag, kül. könny, vér〉 lehull, lecseppen’ ❖ Térjünk már most vissza Mohács mezejére, Boruljunk őseink elhullott vérére (1781 Ányos Pál CD01) | tölts lágy meleg vizet reá [ti. az üvegtáblán levő ónra], melly egy két óráig rajta álljon; a kényesőt [= higanyt], melly magában leszalad, hagyd elhúllni (1826 Fáy András¹ 8139013, 158) | Másnap a magyar hadsereg letette a fegyvert. Elhangzottak az utolsó parancsszavak, elhullottak az utolsó könnyek, elcsikordultak az utolsó káromkodások (1931 Sárközi György 9587012, 352) | Közép-Európa mára szárba szökkent, beért vetését Magyarország vetette el 1956-ban: a magyarok elhullt véréből sarjadt ki újra Közép-Európa népeinek szabadságfája! (1991 Molnár László CD52).

1d. (/kissé ritk) ’〈fog, haj, toll stb.〉 kihull’ ❖ A’ Szajkó kevélysége miatt nem elégedvén-meg a’ maga terméſzeti tollaival, a’ Páváknak el-húllott tollait fel-ſzedegeté (1776 Esopus meséi ford. C1641, 65) | Egyszer fogam fájt, ’s úgy pofon csapott Az átkozott, hogy elhullt négy fogam (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 261) | A giraffoknak két kúpalaku, mindig szőrös bőrrel bevont és soha el nem hulló szarvaik vannak (1847 Peregriny Elek 8360010, 127) | Bőrbaja van az ölebnek, valami vörheny vagy efféle, s minden szál szőre elhullik tőle (1957 Gyergyai Albert ford.–Camus 9202007, 32) | Általában a 100-150 elhullott hajszál még normális hajvesztésnek tekinthető (1996 Magyar Hírlap CD09).

1e. (rég) ’〈ember, állat〉 megbotolva, egyensúlyát vesztve elesik’ ❖ a bolgárnak feje porba vetődött, Teste pedig nagy zörgéssel hullott el utána (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | Csötlik, botlik, elhull, s így szól: bort megissza… (1851 Szemere Pál 8439033, 170) | Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen! (1852 Tompa Mihály CD01).

2. (irod) ’〈(több) ember〉 harcban meghal’ ❖ Magamis ottan [ti. Babilonban] ſzülettem öt teſtvér Bátyáimmal edgyütt, kik közzül négyen ſzerentſétlenek lévén az ütközetben el hullottanak (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 272) | Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, ’S elhulltanak legjobbjaink A’ hosszu harcz alatt (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 210) | Meghalt apám, meghalt anyám; Öcsém elhullt véres csatán (1894 Várossy Mihály 8513047, 53) | a tejutat a székelyek Hadak útjának is nevezték, az eredetmondákban a csatában elhullott katonák jönnek majd vissza ezen az úton (1981 Dömötör Tekla 1039008, 191).

2a. ’〈vmely küzdelemben, versenyben〉 elbukik, és abból kimarad, kiesik vki, vmi’ ❖ Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullanak, kik egyedül hiúságból vagy melléktekintetből állottak eddig az ellenzékhez (1845 Deák Ferenc CD51) | [a szegény sorsú tanulóknak] úgy kell kiküzdeniök, nagy kínosan a mindennapi kenyeret, hogy pályájokra elkészülhessenek, sok elhull közőlök, vagy félúton visszafordul (1888 Kalocsa Róza 8221004, 28) | amíg Európában erős csapatok „hullottak el”, addig főként Azsiából jóval kisebb képességű együttesek indulhatnak majd Tokióban a futballtorna első szakaszában (1964 Népszabadság jún. 30. C1501, 11) | sok lapot fenyegethet egyszerűen a piac törvényei szerint veszély, nem fogja bírni az ország azt a sok sajtóterméket, ami most még megjelenik, a versenyben el fognak hullani (1990 Országgyűlési Napló CD62).

2b. (/ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely javaslat, érv, szó stb. a céljának v. funkciójának nem megfelelő, és ezért az alkalmazásból, használatból kikerül〉’ ❖ ha a’ perlők bona fide [= jóhiszeműen] perlenek, sok fog elhullani Allegatiójokból (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 246) | A nyelvújítás történetéből látom, hogy Kazinczyék százával alkották a derék, pompás szavakat, melyek nyomtalanul hullottak el (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 63) | A kevésbé lényeges adatok elhulltak, mások nemcsak megrögződtek az emlékezetben, de új megvilágításba kerültek (1958 Szalai Sándor 2025132, 770) | amennyiben annak [ti. a szövetkezeti üzletrésznek] egy részét ki kell fizetni, vagy a tegnap elhullott javaslat szerint akár az összeset, hol van az a gazdaság, amelyik képes a vagyonát megkettőzni, azaz forintban kifizetni azt, ami a vagyona összességét jelenti? (2000 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈állat, ritk. ember rendsz. (ragályos) betegségben〉(tömegesen) elpusztul’ ❖ nagy örömökben ſzegények [ti. a méhek] ki-mennek, Ha gyengék, a’ ſzéltöl el-húllnak el-veſznek (1774 Vesmás Márton C4461, 30) | szarvas marháink a vizjárta térekre szoritva, [...] mételyben elhullottak (1846 Hetilap CD61) | Amelyik disznó elhullott, azt megette a konda (1940 Szűcs Sándor 2202001, 148) | A középkorban százezrek hullottak el, amikor pestis- vagy kolerajárvány ütötte fel a fejét (1994 Magyar Hírlap CD09).

4. (irod) ’〈vágy, álom, remény stb.〉 szertefoszlik, semmivé válik’ ❖ Mennyi sír, mennyi fájdalmas emlék, mennyi elhullott remény! (1885 Dóczi Lajos C1425, XI) | Amint multak a napok, ugy hulltak el az ő vágyai, reményei és a jövője (1918 Kassák Lajos 9314001, 51) | Régi időm elmult, régi kedvem fordult. Ki volt hivem, elbujt, hírem, nevem elhullt, erőm veszni indult (1933 Babits Mihály CD01) | [Móricz Zsigmond] az elhullott álmok, a nagy csalódások esztendeiben úgy látta, hogy csak ez az utóbbi [ti. Bethlen Gábor útja] a járható út (1952 Darvas József 9101003, 128).

4a. (irod) ’〈(vminek az) időszak(a)〉 elmúlik’ ❖ Lejárt az év, s a fáradatlan Idő uj évet alkota, A kellemgazdag iuságnak Elhulla bájvirúlata (1841 Petőfi Sándor CD01) | Úgy rémlik, mintha életem viharzó Rohamban zúgna untalan előre, S az elhulló napok raja: a messze Röppent lélek árnyának kergetője (1929 Oláh Gábor 9487008, 28) | E veszteség fájdalma felnagyít minden elhullt percet, s a költő csak úgy tudja megcsalni a könyörtelen mulandóságot, hogy újraépíti, amit elveszített (1935 Török Sophie CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. hull; ÉKsz.; SzT. ~, elhullat, elhullott; ÚMTsz. elhullik

elhull tárgyatlan ige 3a5
1.
〈több (azonos jellegű v. hasonló) tárgy, dolog〉 egymás után leesik, kihullik, és így elszóródik (vhol, és elvész v. kárba vész)
ekkor kell gondosan arra vigyázni, hogy a’ jó magtól a’ roszsz el-húllyon
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
késnek tartja kotsiját megkenni, elhullott kerék pántjait felüttetni
(1805 Kis János¹)
A’ Szabó gyermeke gondosan felszedte az elhúllott posztó darabokat
(1825 Fáy András¹)
igen sok pénzed van. A mi pénz körülöttem elhullott, te azt mind felszedted és élére raktad
(1898 Gárdonyi Géza)
Sokszor aratáskor annyi szem hullik el, hogy a galambcsapat hetekig rendszeresen rájár az ilyen területre
(1998 Tények könyve)
1a. (kissé rég)
〈tárgy, dolog〉 földre hull, leesik
El húll abrontsos ſzoknya te róllad Még ma, tsak így pergesd mosdatlan nyelved
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Én háromszor törtem-meg a’ Kormák’ paizsát, háromszor tört-meg a’ fejdelem’ dárdája. A’ tetőn hullt-el feje; ’s kísérőji megszaladtanak
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Elsőbben kidobá Gara bán a szálfai dárdát, S az rohanó ölyüként becsapott nagy Hunyady János Ércz-paizsára, s kifúrván azt benn függe hegyével. Ám Hunyady mint a méhész sokszorta lerázza Ujjáról, hova fullánkjait belefúrta, a méhet; Úgy megrázta kemény paizsát s elhulla a dárda
(1834 Garay János)
[Ady] nevetve talpra ugrott, megkereste elhullott fövegét
(1925 Krúdy Gyula)
1b.
〈levél, virág stb.〉 a növényről (elszáradva) lehull, leesik
En igazſágot beſzéllek: azt mondom hogy halando vagy, mint ſzintén a’ roſa, tſak egy tavaſzſzal virágzol, ki nyilſz, meg érſz, el hullaſz
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
Elhull a virág, eliramlik az élet...
(1847 Petőfi Sándor)
Ingó levél, mely reszket, elhull És többé sohasem virit…
(1876 Endrődi Sándor)
A kultusz külső keretei megszűnnek, mint ahogy megszárad a fű és elhull a virág, de az Úr beszéde megmarad s a fogság tüzébe vetett nép lelkében új élet alapja lesz
(1995 Jubileumi kommentár)
1c.
〈folyékony halmazállapotú anyag, kül. könny, vér〉 lehull, lecseppen
Térjünk már most vissza Mohács mezejére, Boruljunk őseink elhullott vérére
(1781 Ányos Pál)
tölts lágy meleg vizet reá [ti. az üvegtáblán levő ónra], melly egy két óráig rajta álljon; a kényesőt [= higanyt], melly magában leszalad, hagyd elhúllni
(1826 Fáy András¹)
Másnap a magyar hadsereg letette a fegyvert. Elhangzottak az utolsó parancsszavak, elhullottak az utolsó könnyek, elcsikordultak az utolsó káromkodások
(1931 Sárközi György)
Közép-Európa mára szárba szökkent, beért vetését Magyarország vetette el 1956-ban: a magyarok elhullt véréből sarjadt ki újra Közép-Európa népeinek szabadságfája!
(1991 Molnár László)
1d. (/kissé ritk)
〈fog, haj, toll stb.〉 kihull
A’ Szajkó kevélysége miatt nem elégedvén-meg a’ maga terméſzeti tollaival, a’ Páváknak el-húllott tollait fel-ſzedegeté
(1776 Esopus meséi ford.)
Egyszer fogam fájt, ’s úgy pofon csapott Az átkozott, hogy elhullt négy fogam
(1830 Vörösmarty Mihály)
A giraffoknak két kúpalaku, mindig szőrös bőrrel bevont és soha el nem hulló szarvaik vannak
(1847 Peregriny Elek)
Bőrbaja van az ölebnek, valami vörheny vagy efféle, s minden szál szőre elhullik tőle
(1957 Gyergyai Albert ford.Camus)
Általában a 100-150 elhullott hajszál még normális hajvesztésnek tekinthető
(1996 Magyar Hírlap)
1e. (rég)
〈ember, állat〉 megbotolva, egyensúlyát vesztve elesik
a bolgárnak feje porba vetődött, Teste pedig nagy zörgéssel hullott el utána
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Csötlik, botlik, elhull, s így szól: bort megissza…
(1851 Szemere Pál)
Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen!
(1852 Tompa Mihály)
2. (irod)
(több) ember〉 harcban meghal
Magamis ottan [ti. Babilonban] ſzülettem öt teſtvér Bátyáimmal edgyütt, kik közzül négyen ſzerentſétlenek lévén az ütközetben el hullottanak
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, ’S elhulltanak legjobbjaink A’ hosszu harcz alatt
(1836 Vörösmarty Mihály)
Meghalt apám, meghalt anyám; Öcsém elhullt véres csatán
(1894 Várossy Mihály)
a tejutat a székelyek Hadak útjának is nevezték, az eredetmondákban a csatában elhullott katonák jönnek majd vissza ezen az úton
(1981 Dömötör Tekla)
2a.
〈vmely küzdelemben, versenyben〉 elbukik, és abból kimarad, kiesik vki, vmi
Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben gyérülni fognak a magyar ellenzék sorai; eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullanak, kik egyedül hiúságból vagy melléktekintetből állottak eddig az ellenzékhez
(1845 Deák Ferenc)
[a szegény sorsú tanulóknak] úgy kell kiküzdeniök, nagy kínosan a mindennapi kenyeret, hogy pályájokra elkészülhessenek, sok elhull közőlök, vagy félúton visszafordul
(1888 Kalocsa Róza)
amíg Európában erős csapatok „hullottak el”, addig főként Azsiából jóval kisebb képességű együttesek indulhatnak majd Tokióban a futballtorna első szakaszában
(1964 Népszabadság jún. 30.)
sok lapot fenyegethet egyszerűen a piac törvényei szerint veszély, nem fogja bírni az ország azt a sok sajtóterméket, ami most még megjelenik, a versenyben el fognak hullani
(1990 Országgyűlési Napló)
2b. (/ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely javaslat, érv, szó stb. a céljának v. funkciójának nem megfelelő, és ezért az alkalmazásból, használatból kikerül〉
ha a’ perlők bona fide [= jóhiszeműen] perlenek, sok fog elhullani Allegatiójokból
(1827 Kazinczy Ferenc)
A nyelvújítás történetéből látom, hogy Kazinczyék százával alkották a derék, pompás szavakat, melyek nyomtalanul hullottak el
(1926 Kosztolányi Dezső)
A kevésbé lényeges adatok elhulltak, mások nemcsak megrögződtek az emlékezetben, de új megvilágításba kerültek
(1958 Szalai Sándor)
amennyiben annak [ti. a szövetkezeti üzletrésznek] egy részét ki kell fizetni, vagy a tegnap elhullott javaslat szerint akár az összeset, hol van az a gazdaság, amelyik képes a vagyonát megkettőzni, azaz forintban kifizetni azt, ami a vagyona összességét jelenti?
(2000 Országgyűlési Napló)
3.
〈állat, ritk. ember rendsz. (ragályos) betegségben〉 (tömegesen) elpusztul
nagy örömökben ſzegények [ti. a méhek] ki-mennek, Ha gyengék, a’ ſzéltöl el-húllnak el-veſznek
(1774 Vesmás Márton)
szarvas marháink a vizjárta térekre szoritva, [...] mételyben elhullottak
(1846 Hetilap)
Amelyik disznó elhullott, azt megette a konda
(1940 Szűcs Sándor)
A középkorban százezrek hullottak el, amikor pestis- vagy kolerajárvány ütötte fel a fejét
(1994 Magyar Hírlap)
4. (irod)
〈vágy, álom, remény stb.〉 szertefoszlik, semmivé válik
Mennyi sír, mennyi fájdalmas emlék, mennyi elhullott remény!
(1885 Dóczi Lajos)
Amint multak a napok, ugy hulltak el az ő vágyai, reményei és a jövője
(1918 Kassák Lajos)
Régi időm elmult, régi kedvem fordult. Ki volt hivem, elbujt, hírem, nevem elhullt, erőm veszni indult
(1933 Babits Mihály)
[Móricz Zsigmond] az elhullott álmok, a nagy csalódások esztendeiben úgy látta, hogy csak ez az utóbbi [ti. Bethlen Gábor útja] a járható út
(1952 Darvas József)
4a. (irod)
(vminek az) időszak(a) elmúlik
Lejárt az év, s a fáradatlan Idő uj évet alkota, A kellemgazdag iuságnak Elhulla bájvirúlata
(1841 Petőfi Sándor)
Úgy rémlik, mintha életem viharzó Rohamban zúgna untalan előre, S az elhulló napok raja: a messze Röppent lélek árnyának kergetője
(1929 Oláh Gábor)
E veszteség fájdalma felnagyít minden elhullt percet, s a költő csak úgy tudja megcsalni a könyörtelen mulandóságot, hogy újraépíti, amit elveszített
(1935 Török Sophie)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. hull; ÉKsz.; SzT. ~, elhullat, elhullott; ÚMTsz. elhullik

Beállítások