elhibáz ts ige 4a
1. ’〈vmely tevékenységet, feladatot stb.〉 rosszul végez (el), rosszul hajt végre, ill. hibát ejtve benne elront vmit’ ❖ majd minden Kövekröl és Értzekröl Irók, két ellenkez úton hibázták-el a’ Dolgot: az egyik Fél e’ Tudományt puſztán tſak a’ küls meg-eſmértet jegyeken fundálván: A’ Más ellenbe, tſak az Értzválaſztás Tudományára, és az Egybeſzerkeztetéſek fel találására húzván, a’ Köveknek és Értzeknek Megeſmérését (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner 7036025, 4) | a kormány nem kisérheti gondos figyelemmel a nemzet kifejlődésének haladó lépteit, s munkálkodását ezekhez nem irányozhatja. Innen származnak a számtalan csalódások, a gyakran elhibázott számolások (1840 Deák Ferenc CD51) | Várj, kérlek, mielőtt merénylenél, Egy két napig várj: mert ha elhibázod, Elvesztem édes társaságodat (1864 Ács Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | A tornatanár elhibázza a saltót és összezúzva viszik ki a színpadról (1926 Schöpflin Aladár CD10) | Elhibáztam a másolást (1989 Tandori Dezső 2025071, 147).
1a. ’úgy készít el vmit, hogy az hibás v. nem az elvártnak megfelelő (minőségű) lesz’ ❖ a Betű-Rakó az utolsó igazításbann szörnyűképpen el-hibázá az Úrnak előttem mindenkor emlékezetben lévő betses Nevét (1787 Rát Mátyás C2554, 137) | A’ kép nincs egészen eltalálva, ’s a’ homlokát elhibázta a’ festő (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 187) | Én az Akadémia almanachját használtam a számításaimhoz. No, nekem betett ez az Akadémia. El van hibázva az almanachja! (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Elhibázta Isten az embert (1941 Nagy István⁴ 9471006, 144) | elhibázta a kézimunkáját, s ebből sejti, hogy rosszulléte lehetett (1957 Benedek István 9041010, 321).
1b. ’〈házasságot, életet〉 elront’ ❖ időnek előtte történt halála, egyenesen el hibázott házasságának gyümöltse (1805 Bodnár Antal C4939, 109) | Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hibázta azt el? (1872 Jókai Mór CD18) | Jól látta ő azt már kezdettől fogva, hogy Teréz el fogja hibázni az életét (1972 Gergely Márta 9187001, 232).
2. (átv is) ’〈célt〉 eltéveszt, elvét vki, vmi’ ❖ Azoknak kis ſzáma, a’ kik a’ pállyát jól futottak, mindenütt ki-hirdéttetik; de azoknak ſokaſága, a’ kik a’ tzélt el hibáztak örök feledékenyſégbe mégyen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 4) | A’ fő czél ugyan elhibáztatott, de a’ nem is gyanított találmányok bőven jutalmazták a’ munkát (1830 Széchenyi István CD1501) | Elhibázza Toldit, mint előbb, a dárda (1854 Arany János CD01) | Megmagyarázza, miért volt új és merész Petőfi a maga idejében s miért hibázná el teljesen a hatást az, aki ma írná az alábbi szakaszokat (1944 Németh Andor 9480003, 114) | A rálövés helyét gondosan megvizsgálva, sem vért, sem szőrt nem találtunk, tehát valószínűleg teljesen elhibáztam a célt (1955 Kittenberger Kálmán 9339003, 54) | elhibázta a célpontot és Hawaii térsége helyett valahol a Spitzbergák környékére érkezett le (1995 Természet Világa CD50).
2a. ’〈dobást, lövést stb.〉 célt tévesztve elvét’ ❖ Altzétás el hibázván vágását, tsak gyenge sebet ejthetett ellenségének bal karján (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 176) | Egykor némelly gerendákon ugrándozott, mellyek egymás mellett, de egymástól valamennyire távol vóltak egy patakon kereſztl által rakva. Egyſzer elhibázta a’ reáugrást, le esett (1818 Verseghy Ferenc 8518039, 8) | Mikor a szám elkezdődött, mikor a késeket az asszony felé kezdte hajigálni, hirtelen elvesztette önuralmát, eszmélete kihagyott, mintha elaludt volna egy másodpercre. Ez alatt elhibázta a dobást és megölte az asszonyt (1937 Bálint György 9021006, 144) | Romero bátyja, ki a bika mögött settengett, előrehajolt s rövid kését a bika lapockájába döfte, a szarvai mögé. Először elhibázta, aztán másodszor is belemélyesztette kését a bikába (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 247) | remegett a keze, mint idült alkoholistáké, így aztán a legtöbb lövést elhibázta (1985 Grendel Lajos 1060003, 315).
3. (implicit tárggyal is) (kissé rég) ’rosszul választ meg, ill. eltéveszt vmit’ ❖ [a törvényhozás] e tárgy körül elhibázta a józan utat (1840 Széchenyi István 8429027, 256) | Nagy választék lévén a vezérekben, sokszor elhibázza az ember (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Vagyunk-e elég bátrak, merészek, fölvilágosodottak, hogy odaálljunk a nyilvánosság elé, azt mondván: tévedtünk, félreértettűk a célt, elhibáztuk eszközeinket, ezután jobban vigyázunk, óvatosabbak leszünk? (1910 Csizmadia Sándor¹ 9089012, 24) | Szegény asszony mindjárt érezte, hogy megint elhibázta a mértéket (1927 Sinkó Ervin CD10).
4. (implicit tárggyal is) (rég) ’hibásan, rosszul gondol, ítél meg v. félreért vmit’ ❖ Jobb egyházi embernek kevés tudománynyal bírni, de a kevéssel használni, mint sokat tudni, de a sok tudomány mellett mind az emberiség, mind a keresztyénség regulájit elhibázni (1787 Hrabovszky György C2563, 513) | Nagyon elhibázza bátyám, ha véli, hogy én is előre mindjárt egy fél határ föld vásárlással akarnám uj pályámat kezdeni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Antonio. No nem sokat hibázott. Sebastiano. Nem ám, csak merőben elhibázta a valót (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | az öreg elhibázta, ha azt hitte, hogy Nyíregyházán a tudománnyal agyon lehet valamit verni (1883 Mikszáth Kálmán CD04).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elhibázik