elhisz ts ige 9b4

1. ’a valóságnak megfelelőnek v. hitelesnek, igaznak fogad el, ill. bizonyosan bekövetkezőnek tart vmit’ ❖ Elhitte őfelsége is ilyen szent atyának informatióját (1772 Rettegi György 7282001, 274) | az emberek bármennyire kinevették is, valami keveset mindig elhittek azokból a csodákból, a mikkel őket a dühös öreg úr ijesztgetni ki nem fáradt (1860 Jókai Mór C2253, 361) | Most már csakugyan elhiszi mindenki, hogy Véghely Viktor hazajön (1900 Vértesi Arnold 8520004, 3) | Nem tudjuk, nem merjük nagyjainkról elhinni azt, hogy igazán nagyok (1932 Hegedüs Lóránt 9234001, 31) | De én ám meg nem csalnám, a világ kincséért sem. Olyan igen rendes ember. Elhiszi? (1967 Maróti Lajos 9427002, 127) | Ahogy egy könyvet, egy filmet elhiszek, és benne élek, úgy a színházat nagyon ritkán tudom elhinni (1989 Bérczes László 2046013, 35).

1a. ’〈állítás nyomatékosítására〉’ ❖ E’ ſzegelet kövön fekſzik ſzabadſágunk, Külmben bizonyos, hidjük-el, rabſágunk (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 21) | S kérni istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyétek, Életet nem érdemel (1845 Petőfi Sándor C3506, 237) | Higgye el, hogy csak végső, legvégső szorultságomban fordulok önhöz (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 94) | Higgyék el, volt humora [Kádár Jánosnak]. Sőt, volt idő, amikor még magán is gúnyolódott (1992 Lengyel László 2027027, 23).

1b. (jelen idő egysz 1. sz-ben, azt tárggyal) (rég) ’〈eldöntendő kérdésre adott nyomatékos feleletben:〉 meghiszem, de mennyire’ ❖ A cséza kigördül. – Nó, ugy-e hogy ki birta kend húzni maga is!? – beszél az asszony a bakról. – Hüm! elhiszem azt.… de ketten nyögtünk, felel a kocsis (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Tud ön lovagolni? – Elhiszem azt. Egyebet sem tudok (1867 Jókai Mór CD18) | Hát olyan sokkal adós Vincze Márton? – Elhiszem azt! (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 12) | rakassa Nagyságod szekerekre, a többi a mi dólgunk. – Azt elhiszem, – kiáltotta magából kikelve a fejedelem – rakassak szekérre ötvenezer köböl búzát, nem is kevesebbet, ötvenezer köblöt! (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 101).

1c. (egysz 1. sz-ben) ’〈elhomályosult jelentéstartalommal a bizonyosság, egyetértés, feltételezés nyomatékosítására〉’ ❖ gyarló és vétkes a férfi is, de nincs az az [!] rossz erkölcsű férfi, hogy a tiszta erkölcsű asszony el ne vesse magáról. De elhiszem kedve volt Katónak a táncra (1775 Rettegi György 7282003, 358) | Zarándy Farkas érkezett Vadászival, ’S két nagy komondorával. Elhiszem, Hogy minden álmot felvere, Mert lábhegyen járkálni – nem szokott (1824 Kisfaludy Sándor 8243049, 380) | hogy ezt szemünkbe, és még ily orcátlanúl kimondja, Soh’se hittem volna el, hogy merje köztünk valaki (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész 8014007, 280) | Azt elhiszem, hogy kellene maguknak a készet a szájukba rakni! (1907 Csizmadia Sándor¹ 9089011, 288) | Ceauşescu úr felszabadult képpel, sugározva, szinte győzelmi hangulatban elköszönt – el is hiszem, hogy megkönnyebbülést érzett –, búcsút intett, beszállt a helikopterébe és biztonságos helyre repült, Craiovába (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 24).

2. elhiszi magát (rég v. nyj) ’túlzottan magabiztossá, önhitté válik, elbízza magát’ ❖ El-ne hidd magad’ a nyert szép Talentomokkal (1775 Kovács Ferenc¹ ford. C2758, 13) | Szörnyű pedánt módú, magát elhitt, de nem rossz ember (1812 Kazinczy Ferenc 7163013, 265) | Ne dicsérd ugy szemtől szembe, még majd elhiszi magát (1879 Lukácsy Sándor C2944, 38) | A tanító eleinte roppant örült a nagy sikernek; el is hitte magát, hisz a legelső kisasszonytól az utolsó parasztlányig mind bomlik utána (1909 Móricz Zsigmond C3219, 59) | A dicsérettel, a kisgyermektől eltekintve, csínján bántak [a paraszti nevelésben], attól tartva, hogy a gyerek „elhiszi magát(2000 Magyar néprajz CD47).

2a. elhiszi magát vmiben (rég) ’túlzottan bízik vmiben; elbízza magát’ ❖ kiki abba szokta magát elhinni, amibe legnagyobb erejét lenni gondolja (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 68) | Te pedig Lorenzó! ne hidd-el magad’ ifjúságodban (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 190) | a’ világi bltseségnek fel-fuvalkodtató találmányiban el-hitték vólt magokat (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297003, 162) | Ezek a’ fiatal emberek elhitték magokat erejekben ’s tanúltságokban, ’s eggy clubba állottak, ’s össze akarának tiporni mindent, a’ mi az ő értelmekre nem tér (1831 Kazinczy Ferenc C4938, 537).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. hisz; ÉKsz.; SzT. ~, elhihet, elhihetendő, elhihető; ÚMTsz.

elhisz tárgyas ige 9b4
1.
a valóságnak megfelelőnek v. hitelesnek, igaznak fogad el, ill. bizonyosan bekövetkezőnek tart vmit
Elhitte őfelsége is ilyen szent atyának informatióját
(1772 Rettegi György)
az emberek bármennyire kinevették is, valami keveset mindig elhittek azokból a csodákból, a mikkel őket a dühös öreg úr ijesztgetni ki nem fáradt
(1860 Jókai Mór)
Most már csakugyan elhiszi mindenki, hogy Véghely Viktor hazajön
(1900 Vértesi Arnold)
Nem tudjuk, nem merjük nagyjainkról elhinni azt, hogy igazán nagyok
(1932 Hegedüs Lóránt)
De én ám meg nem csalnám, a világ kincséért sem. Olyan igen rendes ember. Elhiszi?
(1967 Maróti Lajos)
Ahogy egy könyvet, egy filmet elhiszek, és benne élek, úgy a színházat nagyon ritkán tudom elhinni
(1989 Bérczes László)
1a.
〈állítás nyomatékosítására〉
E’ ſzegelet kövön fekſzik ſzabadſágunk, Külmben bizonyos, hidjük-el, rabſágunk
(1772 Barcsay Ábrahám)
S kérni istent nem merem, hogy Nemzetem gyógyítsa fel, Mert e nemzet, elhigyétek, Életet nem érdemel
(1845 Petőfi Sándor)
Higgye el, hogy csak végső, legvégső szorultságomban fordulok önhöz
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
Higgyék el, volt humora [Kádár Jánosnak]. Sőt, volt idő, amikor még magán is gúnyolódott
(1992 Lengyel László)
1b. (jelen idő egysz 1. sz-ben, azt tárggyal) (rég)
〈eldöntendő kérdésre adott nyomatékos feleletben:〉 meghiszem, de mennyire
A cséza kigördül. – Nó, ugy-e hogy ki birta kend húzni maga is!? – beszél az asszony a bakról. – Hüm! elhiszem azt.… de ketten nyögtünk, felel a kocsis
(1856 Vasárnapi Újság)
Tud ön lovagolni? – Elhiszem azt. Egyebet sem tudok
(1867 Jókai Mór)
Hát olyan sokkal adós Vincze Márton? – Elhiszem azt!
(1891 Gyarmathy Zsigáné)
rakassa Nagyságod szekerekre, a többi a mi dólgunk. – Azt elhiszem, – kiáltotta magából kikelve a fejedelem – rakassak szekérre ötvenezer köböl búzát, nem is kevesebbet, ötvenezer köblöt!
(1922 Móricz Zsigmond)
1c. (egysz 1. sz-ben)
〈elhomályosult jelentéstartalommal a bizonyosság, egyetértés, feltételezés nyomatékosítására〉
gyarló és vétkes a férfi is, de nincs az az [!] rossz erkölcsű férfi, hogy a tiszta erkölcsű asszony el ne vesse magáról. De elhiszem kedve volt Katónak a táncra
(1775 Rettegi György)
Zarándy Farkas érkezett Vadászival, ’S két nagy komondorával. Elhiszem, Hogy minden álmot felvere, Mert lábhegyen járkálni – nem szokott
(1824 Kisfaludy Sándor)
hogy ezt szemünkbe, és még ily orcátlanúl kimondja, Soh’se hittem volna el, hogy merje köztünk valaki
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Azt elhiszem, hogy kellene maguknak a készet a szájukba rakni!
(1907 Csizmadia Sándor¹)
Ceauşescu úr felszabadult képpel, sugározva, szinte győzelmi hangulatban elköszönt – el is hiszem, hogy megkönnyebbülést érzett –, búcsút intett, beszállt a helikopterébe és biztonságos helyre repült, Craiovába
(1989 Börtön volt a hazám)
2. elhiszi magát (rég v. nyj)
túlzottan magabiztossá, önhitté válik, elbízza magát
El-ne hidd magad’ a nyert szép Talentomokkal
(1775 Kovács Ferenc¹ ford.)
Szörnyű pedánt módú, magát elhitt, de nem rossz ember
(1812 Kazinczy Ferenc)
Ne dicsérd ugy szemtől szembe, még majd elhiszi magát
(1879 Lukácsy Sándor)
A tanító eleinte roppant örült a nagy sikernek; el is hitte magát, hisz a legelső kisasszonytól az utolsó parasztlányig mind bomlik utána
(1909 Móricz Zsigmond)
A dicsérettel, a kisgyermektől eltekintve, csínján bántak [a paraszti nevelésben], attól tartva, hogy a gyerek „elhiszi magát
(2000 Magyar néprajz)
2a. elhiszi magát vmiben (rég)
túlzottan bízik vmiben; elbízza magát
kiki abba szokta magát elhinni, amibe legnagyobb erejét lenni gondolja
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Te pedig Lorenzó! ne hidd-el magad’ ifjúságodban
(1787 Péczeli József ford.Young)
a’ világi bltseségnek fel-fuvalkodtató találmányiban el-hitték vólt magokat
(1789 e. Stankovátsi Leopold)
Ezek a’ fiatal emberek elhitték magokat erejekben ’s tanúltságokban, ’s eggy clubba állottak, ’s össze akarának tiporni mindent, a’ mi az ő értelmekre nem tér
(1831 Kazinczy Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. hisz; ÉKsz.; SzT. ~, elhihet, elhihetendő, elhihető; ÚMTsz.

Beállítások