elimádkozik ige 14a5

1. ts ’〈vmely szöveget〉 imaként elmond, ill. 〈kötött szövegű imá(ka)t (sorban)〉 végigmond, végigimádkozik’ ❖ fogá az Olvasót, és [...] azt mindenek’ láttára el-imádkozá (1783 Magyar Könyvház C0291, 315) | midőn a gróf hazatérőben volt, mindig betért a kápolnába egy miatyánkot elimádkozni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102001, 259) | [Muszlim temetésen] a sírnál a hodža elimádkozza a Hatmá-t, a minek a végén mindnyájan „amin”-t mondanak (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Kell a hit és én is úgy vagyok ezzel, mint a pap, aki minden nap elimádkozza: „Add Istenem, hogy higgyek Benned.” (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. tn (tárgyragos határozóval is) ’bizonyos ideig, bizonyos időn át imádkozik’ ❖ Templomban majd kitisztult érzetem A néppel ismét elimádkozom (1840–1849 Kriza János C2826, 120) | A bűnösök, a szenvedők hetekig elimádkoztak ott a magányos kápolna küszöbén, [...] s megenyhülve, megvigasztalva hagyták el a szentelt helyet (1855 Jókai Mór CD18) | [az asszony minden pénzen] gyertyát vásárolt és hordta a templomba, a hol félnap hosszat elimádkozott, hogy valamennyi szentet lekenyerezze a Józsi javára (1915 Az Újság nov. 14. C5359, 4) | Szűcs János plébános szerint Langó Mátyás jóravaló, buzgó katolikus, aki fél éjszakákat is elimádkozik a tanyája sarkán lévő kereszt előtt (2000 Tóth Ferenc CD36).

3. ts ’Ima segítségével (igyekszik) elvégez(ni), ill. elér(ni) vmit.’

3a. (rég, ritk) ’〈elhunytat〉 imával búcsúztat’ ❖ [Simon vitéz] künn az erdőben sírt ásott a halottnak, nagy köveket hengeríte rá, [...] s elimádkozá őt istenesen, úgy hagyta ott (1860 e. Jókai Mór C2251, 204) | [Anti bácsit] nem is pap, hanem csak mester imádkozta és énekelte el utolsó útjára (1908 Pesti Hírlap okt. 4. C5656, 41).

3b. (kissé rég) ’〈bajt, rosszat (hozó személyt, állatot v. dolgot)〉 imádkozással, könyörgéssel elűz, eltávoztat, ill. eltérít (vhonnan)’ ❖ verbethen: elimádkozni, imádkozással eltávoztatni (1803 Márton József¹ C5802, 746) | Sokszor felsóhajtottam már Cliohoz, imádkozná el fejemrűl az illy viszontagságokat (1809 Vitkovics Mihály C2559, 408) | úgy hiszik, hogy Szent Genovefa szz el imádkozta onnan [ti. Párizs irányából] Atilát (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 233) | Augsburgban szent Albert a patkányokat elimádkozta (1880 Frankenburg Adolf C1763, 40) | A pap mégis csak maradjon meg. Legyen, aki a jeget elimádkozza a határról (1906 Ady Endre CD0801).

3c. (rég) ’〈vmely bűnt v. annak következményét〉 istent imádkozással kiengesztelve semmissé tesz(i) vki’ ❖ eredj, s imádkozd el e bünös hitet, mely elámított s nevetség tárgyává tesz tégedet (1857 Frankenburg Adolf C1770, 135) | e privát-eskü meg nem tartásának másvilági következményeit tisztelendő Gellérti, a házipap, nem hajlandó elimádkozni a mama fejéről (1877 Kvassay Ede C2871, 41) | prédikátor uram majd elimádkozza a leány vétkes mulasztását (1897 Gaál Mózes¹ C1797, 64).

3d. (ritk) ’hosszas könyörgéssel megszerez, kiesdekel magának vmit’ ❖ Ő kegyelmessége [ti. Csáky István gróf] szépen elimádkozta a fejedelemasszonynak negyvenezer aranyját, meg két szép dominiumát (1886 Jókai Mór C2308, 80).

4. ts elimádkozza magát (rég, ritk, szépítő) ’elkáromkodja magát’ ❖ [a pálcát a földből kihúzni akaró] csősz neki fohászkodik, – nem megy, másodszor is neki fohászkodik, – nem megy, harmadszor keményen neki nyikorgatván fogát, akkorát erőlködött, hogy elszakadt a g . . . . húrja, elimádkozva magát fölugrott a kocsira, s úgy [...] kihajtatott a faluból, mintha soha ott se lett volna. (1879 Csukássi József C1341, 227).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elimádkozik ige 14a5
1. tárgyas
〈vmely szöveget〉 imaként elmond, ill. 〈kötött szövegű imá(ka)t (sorban) végigmond, végigimádkozik
fogá az Olvasót, és [...] azt mindenek’ láttára el-imádkozá
(1783 Magyar Könyvház)
midőn a gróf hazatérőben volt, mindig betért a kápolnába egy miatyánkot elimádkozni
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
[Muszlim temetésen] a sírnál a hodža elimádkozza a Hatmá-t, a minek a végén mindnyájan „amin”-t mondanak
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Kell a hit és én is úgy vagyok ezzel, mint a pap, aki minden nap elimádkozza: „Add Istenem, hogy higgyek Benned.”
(1995 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
bizonyos ideig, bizonyos időn át imádkozik
Templomban majd kitisztult érzetem A néppel ismét elimádkozom
(1840–1849 Kriza János)
A bűnösök, a szenvedők hetekig elimádkoztak ott a magányos kápolna küszöbén, [...] s megenyhülve, megvigasztalva hagyták el a szentelt helyet
(1855 Jókai Mór)
[az asszony minden pénzen] gyertyát vásárolt és hordta a templomba, a hol félnap hosszat elimádkozott, hogy valamennyi szentet lekenyerezze a Józsi javára
(1915 Az Újság nov. 14.)
Szűcs János plébános szerint Langó Mátyás jóravaló, buzgó katolikus, aki fél éjszakákat is elimádkozik a tanyája sarkán lévő kereszt előtt
(2000 Tóth Ferenc)
3. tárgyas
Ima segítségével (igyekszik) elvégez(ni), ill. elér(ni) vmit.
3a. (rég, ritk)
〈elhunytat〉 imával búcsúztat
[Simon vitéz] künn az erdőben sírt ásott a halottnak, nagy köveket hengeríte rá, [...] s elimádkozá őt istenesen, úgy hagyta ott
(1860 e. Jókai Mór)
[Anti bácsit] nem is pap, hanem csak mester imádkozta és énekelte el utolsó útjára
(1908 Pesti Hírlap okt. 4.)
3b. (kissé rég)
〈bajt, rosszat (hozó személyt, állatot v. dolgot) imádkozással, könyörgéssel elűz, eltávoztat, ill. eltérít (vhonnan)
verbethen: elimádkozni, imádkozással eltávoztatni
(1803 Márton József¹)
Sokszor felsóhajtottam már Cliohoz, imádkozná el fejemrűl az illy viszontagságokat
(1809 Vitkovics Mihály)
úgy hiszik, hogy Szent Genovefa szz el imádkozta onnan [ti. Párizs irányából] Atilát
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Augsburgban szent Albert a patkányokat elimádkozta
(1880 Frankenburg Adolf)
A pap mégis csak maradjon meg. Legyen, aki a jeget elimádkozza a határról
(1906 Ady Endre)
3c. (rég)
〈vmely bűnt v. annak következményét〉 istent imádkozással kiengesztelve semmissé tesz(i) vki
eredj, s imádkozd el e bünös hitet, mely elámított s nevetség tárgyává tesz tégedet
(1857 Frankenburg Adolf)
e privát-eskü meg nem tartásának másvilági következményeit tisztelendő Gellérti, a házipap, nem hajlandó elimádkozni a mama fejéről
(1877 Kvassay Ede)
prédikátor uram majd elimádkozza a leány vétkes mulasztását
(1897 Gaál Mózes¹)
3d. (ritk)
hosszas könyörgéssel megszerez, kiesdekel magának vmit
Ő kegyelmessége [ti. Csáky István gróf] szépen elimádkozta a fejedelemasszonynak negyvenezer aranyját, meg két szép dominiumát
(1886 Jókai Mór)
4. tárgyas elimádkozza magát (rég, ritk, szépítő)
elkáromkodja magát
[a pálcát a földből kihúzni akaró] csősz neki fohászkodik, – nem megy, másodszor is neki fohászkodik, – nem megy, harmadszor keményen neki nyikorgatván fogát, akkorát erőlködött, hogy elszakadt a g . . . . húrja, elimádkozva magát fölugrott a kocsira, s úgy [...] kihajtatott a faluból, mintha soha ott se lett volna.
(1879 Csukássi József)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások