elidéz ts ige 4b (rég)

’elküld, elűz vhonnan v. távol tart vkitől vkit vki’ ❖ azokat a’ Vevket, kik valamelyly helységbe mennek, a’ maga’ Földes Urasági bírtokából el ne idézze (1786 Magyar Hírmondó C0274, 717) | Társaságban van ollyannak is másokra ’s ollykor erős hatása, ki propotentiája [!] – éles darabossága, – sértő elméssége ’s csufondárossága által az embereket magától elidézi, ’s a’ kit nem szeretnek sőt gyűlölnek (1831 Wesselényi Miklós C4549, 25) | De tréfán kívül, valami oknak, valami címnek csak kell létezni, amiért engem saját házamtól parancs által el lehessen idéztetni (1850 Jókai Mór CD18).

a. (átv is) ’távozásra késztet (vhonnan) vkit vmi’ ❖ Semmi sem elégséges őtet [ti. Káledet] a’ Zophi Udvarától elidézni, hanem ha a’ Zophi kegyelmét őtöle megvonnyuk (1806 Szabó Sámuel ford. C3784, 139) | t a szerelem, mást más ok idéz-el (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 86) | Ha a búnak terhe kínoz, Részvétlenül azt nem nézed, Könytől ázott csókjaiddal Gond redőim elidézed (1872 e. Hóry Farkas C0213, 412).

b. ’〈vmely rettegett dolgot, történést〉 elűz v. távol tart vki, vmi’ ❖ ravatalt el idéz ez [ti. a gyűrű] Birtokosától (1824 Malatides Dániel C3016, 31) | midőn királyi székünk állandóságát, hazánk függetlenségét fenyegettetni látjuk, constitutionalis úton jó eleve módokról gondolkozni, hogy elidézzük fejünkről a közelítő zivatart (1831–1832 Kossuth Lajos CD32) | Hasztalan vólt minden fáradozat, a’ halált nem idézheté el (1834 Kazinczy Gábor C3430, 31).

c. (ritk) ’〈vmely tevékenységtől〉 eltántorít vkit vmi’ ❖ [a természet] az Ékeſen-ſzólláſtól tet [ti. Démoszthenészt] el idézni kívánta (1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.–Flögel C1296, 391).

Vö. TESz. idéz; SzT. ~, elidéztet, elidéztetik

elidéz tárgyas ige 4b (rég)
elküld, elűz vhonnan v. távol tart vkitől vkit vki
azokat a’ Vevket, kik valamelyly helységbe mennek, a’ maga’ Földes Urasági bírtokából el ne idézze
(1786 Magyar Hírmondó)
Társaságban van ollyannak is másokra ’s ollykor erős hatása, ki propotentiája [!] – éles darabossága, – sértő elméssége ’s csufondárossága által az embereket magától elidézi, ’s a’ kit nem szeretnek sőt gyűlölnek
(1831 Wesselényi Miklós)
De tréfán kívül, valami oknak, valami címnek csak kell létezni, amiért engem saját házamtól parancs által el lehessen idéztetni
(1850 Jókai Mór)
a. (átv is)
távozásra késztet (vhonnan) vkit vmi
Semmi sem elégséges őtet [ti. Káledet] a’ Zophi Udvarától elidézni, hanem ha a’ Zophi kegyelmét őtöle megvonnyuk
(1806 Szabó Sámuel ford.)
t a szerelem, mást más ok idéz-el
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Ha a búnak terhe kínoz, Részvétlenül azt nem nézed, Könytől ázott csókjaiddal Gond redőim elidézed
(1872 e. Hóry Farkas)
b.
〈vmely rettegett dolgot, történést〉 elűz v. távol tart vki, vmi
ravatalt el idéz ez [ti. a gyűrű] Birtokosától
(1824 Malatides Dániel)
midőn királyi székünk állandóságát, hazánk függetlenségét fenyegettetni látjuk, constitutionalis úton jó eleve módokról gondolkozni, hogy elidézzük fejünkről a közelítő zivatart
(1831–1832 Kossuth Lajos)
Hasztalan vólt minden fáradozat, a’ halált nem idézheté el
(1834 Kazinczy Gábor)
c. (ritk)
〈vmely tevékenységtől〉 eltántorít vkit vmi
[a természet] az Ékeſen-ſzólláſtól tet [ti. Démoszthenészt] el idézni kívánta
(1793 Csernátoni Vajda Sámuel ford.Flögel)
Vö. TESz. idéz; SzT. ~, elidéztet, elidéztetik

Beállítások