elkáprázik tn ige 14a7

1. ’〈annak kif-ére, hogy igen erős hirtelen (fény)hatás v. a szem fáradtságának következtében a szem érzékelésében zavar támad, és fényfoltokat lát, ill. vkinek látási zavarai támadnak〉’ ❖ a szem, ha merőn és hosszasan egy tárgyra néz, megfárad és elkáprázik (1864 Tompa Mihály C4232, 170) | egy felhőrésen olyan vakító világosság áradt ki, hogy a szemem elkáprázott belé (1912 Szini Gyula CD10) | a fülében doromboló forró vér özönétől elkáprázó szeme egy pillanatra becsukódott (1916 Laczkó Géza CD10) | [a napfénytől] elkápráztak a templomból kilépve (1983 Cs. Szabó László 9093005, 224).

2. (kissé rég) ’〈rendkívüli, csodálatos(an szép) látványtól, élménytől〉 ámulatba esik, és erősen annak hatása alá kerül’ ❖ Elkáprázik a madárjérce is, látván a hímek pompás diszköntösét (1894 Bársony István C0838, 19) | Aki az Alföldön utazik keresztül, elkáprázik Petőfin. Milyen fölérhetetlen elemi erő volt az, mellyel a puszta egyszólamúságát a szépségek skálájával feloldotta! (1915 Barta Lajos CD10) | Vilmos császár nagyon ian meglátogatta III. Sándor cárt és az ottani udvari emberek elkápráztak sokoldalúságától, vidámságától és nyelvismeretétől (1931 Kosztolányi Dezső 9359258, 224) | [Violáné] elkáprázva gyönyörködött benne [ti. a tóban] (1956 Népszabadság szept. 21. C4810, 10).

3. (irod) ’látomásban, képzeletben v. káprázatként feltűnik és tovatűnik vmi’ ❖ [tündérek] kápráznak el álmodó lelke előtt (1851 Jókai Mór C2248, 166) | elkáprázott a szemeim előtt mindaz, a mi ezeket [ti. az urakat] valamivé tehette (1899 Szabóné Nogáll Janka 8417001, 22) | [Zsolt] szeme előtt elkáprázott, átalakult a nagy világ, egy elmosolyodott képbe folyt össze (1912 Móricz Zsigmond C3218, 48) | Vonszoltam a sétányon magamat: Előttem elkáprázott három pad (1940 Reményik Sándor CD01).

Fr: szem.

elkáprázik tárgyatlan ige 14a7
1.
〈annak kif-ére, hogy igen erős hirtelen (fény)hatás v. a szem fáradtságának következtében a szem érzékelésében zavar támad, és fényfoltokat lát, ill. vkinek látási zavarai támadnak〉
a szem, ha merőn és hosszasan egy tárgyra néz, megfárad és elkáprázik
(1864 Tompa Mihály)
egy felhőrésen olyan vakító világosság áradt ki, hogy a szemem elkáprázott belé
(1912 Szini Gyula)
a fülében doromboló forró vér özönétől elkáprázó szeme egy pillanatra becsukódott
(1916 Laczkó Géza)
[a napfénytől] elkápráztak a templomból kilépve
(1983 Cs. Szabó László)
2. (kissé rég)
〈rendkívüli, csodálatos(an szép) látványtól, élménytől〉 ámulatba esik, és erősen annak hatása alá kerül
Elkáprázik a madárjérce is, látván a hímek pompás diszköntösét
(1894 Bársony István)
Aki az Alföldön utazik keresztül, elkáprázik Petőfin. Milyen fölérhetetlen elemi erő volt az, mellyel a puszta egyszólamúságát a szépségek skálájával feloldotta!
(1915 Barta Lajos)
Vilmos császár nagyon ian meglátogatta III. Sándor cárt és az ottani udvari emberek elkápráztak sokoldalúságától, vidámságától és nyelvismeretétől
(1931 Kosztolányi Dezső)
[Violáné] elkáprázva gyönyörködött benne [ti. a tóban]
(1956 Népszabadság szept. 21.)
3. (irod)
látomásban, képzeletben v. káprázatként feltűnik és tovatűnik vmi
[tündérek] kápráznak el álmodó lelke előtt
(1851 Jókai Mór)
elkáprázott a szemeim előtt mindaz, a mi ezeket [ti. az urakat] valamivé tehette
(1899 Szabóné Nogáll Janka)
[Zsolt] szeme előtt elkáprázott, átalakult a nagy világ, egy elmosolyodott képbe folyt össze
(1912 Móricz Zsigmond)
Vonszoltam a sétányon magamat: Előttem elkáprázott három pad
(1940 Reményik Sándor)
Fr: szem

Beállítások