elkanyarodik tn ige 12a9

1. ’〈vminek a vonala〉 az egyenestől vmilyen irányba görbülve eltér’ ❖ a’ Romai út a’ moſtanitól el-kanyarodott (1783 Molnár János C0291, 285) | a hegygerinczek hirtelen elkanyarodnak a keleti irányból a délibe, minek következtében e hegygerinczek tengelye az Alpesek hosszanti tengelyére mérőleges fekvésűvé válik (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | az északkeleti fő vasutvonal elkanyarodott alatta [ti. Eger alatt] (1937 Cs. Szabó László 9093016, 170) | a keréknyomnak nincs vége. Elkanyarodik az ismeretlenbe (1969 Domahidy András 1036004, 66).

2. (átv is) ’kanyarodva elfordul, és így halad tovább vki, vmi’ ❖ El kanyarodott a’ szán (1792 Kisded szótár C0816, 104) | Magda a kukoricás földekről elkanyarodott az erdő felé (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | [Jókai] végkép elkanyarodott az ábrázolni vélt valóságtól s hősét ismét csak a mese formáira stilizálta (1941 Sőtér István 9613004, 66) | a fűrész elkanyarodott egy kissé a deszkaszálban (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 25) | Az elágazásnál a személyautó el akart kanyarodni Balatonfűzfő felé (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈beszélgetés, történet stb., ill. gondolatmenetében vki〉 az addigi tárgytól eltér, eltávolodik’ ❖ Van arra is eset, hogy maga a történet kanyarodik el eredeti irányából (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 46) | A beszélgetés elkanyarodott Zoltánról (1928 Németh László² 9485038, 215) | ha ideig-óráig elkanyarodnánk is a csupasz Irodalomtól [...] végül is a Műről fogunk ítéletet mondani (1948 Pándi Pál 2052033, 106) | utolsó mondatként a feleség síró vallomását olvashattuk, [...] a beszélgetés valóságban itt kanyarodott el a múlt felé (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 125).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elkanyarodik tárgyatlan ige 12a9
1.
〈vminek a vonala〉 az egyenestől vmilyen irányba görbülve eltér
a’ Romai út a’ moſtanitól el-kanyarodott
(1783 Molnár János)
a hegygerinczek hirtelen elkanyarodnak a keleti irányból a délibe, minek következtében e hegygerinczek tengelye az Alpesek hosszanti tengelyére mérőleges fekvésűvé válik
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
az északkeleti fő vasutvonal elkanyarodott alatta [ti. Eger alatt]
(1937 Cs. Szabó László)
a keréknyomnak nincs vége. Elkanyarodik az ismeretlenbe
(1969 Domahidy András)
2. (átv is)
kanyarodva elfordul, és így halad tovább vki, vmi
El kanyarodott a’ szán
(1792 Kisded szótár)
Magda a kukoricás földekről elkanyarodott az erdő felé
(1885 Mikszáth Kálmán)
[Jókai] végkép elkanyarodott az ábrázolni vélt valóságtól s hősét ismét csak a mese formáira stilizálta
(1941 Sőtér István)
a fűrész elkanyarodott egy kissé a deszkaszálban
(1973 László-Bencsik Sándor)
Az elágazásnál a személyautó el akart kanyarodni Balatonfűzfő felé
(1995 Magyar Hírlap)
2a.
〈beszélgetés, történet stb., ill. gondolatmenetében vki〉 az addigi tárgytól eltér, eltávolodik
Van arra is eset, hogy maga a történet kanyarodik el eredeti irányából
(1917 Schöpflin Aladár)
A beszélgetés elkanyarodott Zoltánról
(1928 Németh László²)
ha ideig-óráig elkanyarodnánk is a csupasz Irodalomtól [...] végül is a Műről fogunk ítéletet mondani
(1948 Pándi Pál)
utolsó mondatként a feleség síró vallomását olvashattuk, [...] a beszélgetés valóságban itt kanyarodott el a múlt felé
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások