elkel tn ige 2b8
1. (rég) ’elmegy, eltávozik vki, vmi’ ❖ Mi haſzna éltemnek, ha életem’ fele Meg-vált életemtöl, ’s örökre el-kele? (1774 Dugonics András C1484, 163) | Uliſſes Hazánktúl el-kele (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 14) | hegyeinkről elkél a’ köd (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 12) | Ej, te csunya, pohos béka, kelj el innen mellőlem! (1900 Budapesti Napló júl. 22. C5243, 11) | Szegény kis Izsák, kicsin fülemilém, nem vált már meg engem, zengőbb trombitával nem énekli magyar kar erejét… elröpüle tőlem… mint a könnyű árnyék, elkele előlem (1913 Laczkó Géza CD10).
1a. (rég) ’véget ér, elmúlik vmi’ ❖ El-klt: el-kelt, oda van, el-múlt, p. o. az országlása, élete, betsllete (1792 Kisded szótár C0816, 43) | Jókor jösz, el-klt a’ szüret (1793 Kovács Pál¹ C2763, 214) | Legrövidebbe a napoknak Az, melly tőlünk vigan kél-el (1822 Edvi Illés Pál C1548, 9) | A [gondolkodási időül adott] 48 óra elkelt s a legborzasztóbbra vártunk (1849 Pesti Hírlap 8656002, 4).
2. (rég) ’〈étel, ital, pénz〉 elfogy’ ❖ a’ leves el-költ (1782 Kónyi János C2729, 58) | [A porosz király] eggyügyü aſztalt tart, és mindenrl, a’ mi el kél, ſzoroſſan ſzámot vetet (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 135) | Ezekre Darius kincse is elkelne! (1879 Csukássi József C1341, 375) | A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az elköl, előállnak a fogatok (1891 Jókai Mór C2330, 80).
3. ’〈áru, ill. (munka)hely〉 vevőre, ill. jelentkezőre, gazdára talál’ ❖ ? Felette haſznos az illyen Oktalan Állatoknak [ti. a szárnyasoknak] Neme [...] az ollyan Hellységekben, a’ mellyek [...] ollyan Helyekkel határosok, a’ hol ſok Eleség ſzokott Eſztendön-által el-kelni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332008, 146) | El-kelvén [...] igen hamar, elébbi Diaeteticám’ els Darabjának minden Exemplumai (1784 Mátyus István C3067, III) | a legnagyobb rész csak ugy fog elkelni ha ingyen adatik (1847 Hetilap CD61) | Tavalyi bor, mely most már igen megjavult, 9 frtjával kelt el (1874 Borászati Lapok 8607002, 227) | A bognárral nem igen lehet alkudni, mert a kocsi nem kér ételt: ha nem kel el, hazaviszi (1917 e. Tömörkény István C3155, 151) | Elkelt már a Kis-Kovács háza? – kérdezte. – El. Ötezerért. Az a rongyos viskó! (1933 Nagy Zoltán CD10) | az aznapi előadásra minden jegy elkelt (1957 Csathó Kálmán C1267, 85) | A 444-ből eddig elkelt 96 képviselői helyből az állami televízió híradása szerint 87-et szerzett meg a Hoszni Mubarak elnök vezette párt (1995 Magyar Hírlap CD09).
3a. ’〈házasulandó személy〉 párra talál, vki feleségének, ritk. férjének választja’ ❖ majd jobban elkelsz úgy; a jó bornak nem kell cégér; nincs rútabb a szemtelen hajadon leánynál (1810 Nagy Sámuel² C3288, 27) | hogy én el ne kéljek, Attól semmit sem félek (1853 Edvi Illés Pál C1548, 37) | a gondos kis gazdasszony rögtön el is kelt, S másik farsangon már üde szép anya lett (1882 Tóth Lőrinc C4299, 44) | [Marika] elkelt idővel annak rendje szerint, három gyermeket szült, unokái lettek (1988 Lengyel Péter 9397008, 315) | Elkelt a Kennedy-fiú [...]. A „legszexisebb” férfi szombaton, titokban megnősült (1996 Magyar Hírlap CD09).
4. ’〈annak kif-ére, hogy vmi éppen jól jön, ill. szükség, igény mutatkozik rá〉’ ❖ Lám atyus, [...] mi kár volt túladni a jó téli otthonkán; elkelne most! (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 239) | Elkel egy kis leczke önöknek is, férfiak! (1872 Mikszáth Kálmán C3131, 110) | Ma kiválóan nagy volt a homály az iskolában, gyertya is elkelt volna (1926 Molnár Ferenc² 9453034, 58) | Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő (1954 Weöres Sándor 9788488, 75) | Ahol csak most néznek szembe a tényekkel [ti. a HIV-vírus rohamos terjedésével], mint Etiópiában, ott kel el leginkább a nemzetközi segítség (2000 Magyar Hírlap CD09).
5. (rég, nyj) ’vminek beillik, beválik, megfelel’ ❖ A szunyogok itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének (1844 Petőfi Sándor C3506, 211) | [az angolna] igy elkészítve akármelyik europai hotelben is elkelne mint nyalánkság (1858 Xantus János 8531001, 12).
6. (ritk) ’〈tészta〉 túlságosan megkel’ ❖ a’ tészta nagyon elkelt (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 782) | magasztalta fánkjaimat, mellyek pedig épen akkor egy kicsint elkelve valának (1836 Kovács Pál² C0043, 50) | Ha soká feltart anyám, elkel a tésztám, és megég a zsír (1918 F. Kernách Ilona CD10).
Vö. CzF. elkel · elkél; ÉrtSz.; TESz. kel¹; ÉKsz.; SzT. ~, elkelendő, elkelhet, elkelhető, elkelő, elkelt; ÚMTsz. ~, elkelő