elkíván ts ige 1a

1. ’〈idegen tulajdont〉 magának kíván(, és elvesz vkitől)’ ❖ Ne mutogosd kintsedet, és ſemmi jovaidat másnak, hogy más töled el-ne-kivánja (1776 Esopus meséi ford. C1642, 237) | Az Egyházi Birodalomnak azon réſzeiben, mellyeket Frantzia katonaság foglalt-el, Angerau [!] Generális minden fegyvert el-kivánt a’ lakosoktól (1797 Molnár János C0298, 223) | Így jár ma, s így járt régenten, sok kérkedő: Pénzt, drágaságot a szem mástól elkiván (1819 Virág Benedek CD01) | Óh, ne kivánja el tőlem Pált, ne vegye el tőlem (1905 Petelei István 8361006, 94) | Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. ’〈vmely tulajdonságot, tevékenységet stb.〉 sóvárogva megirigyel (vkitől)’ ❖ mihelyest egy Milton, akár egy Vóltért meg haladunk, melly nem lehetetlen, azonnal El kívánják mások-is a’ nyelvünket egéſzſzen (1806 Nagy János² C3282, 4) | Molnár József – főbe lőtte magát. És senki sem kívánta el tőle ezt az útját a férfias szabadulásnak! (1886 Jókai Mór CD18) | Talán Succinak a dicsőségét kívánta el Ádám bácsi? (1890 Jókai Mór CD18) | S elkívánta! Rettentő módon elkívánta a fényképezést. Ha egyet csinálhatna, s haza küldené Marusjának. Többé ki nem szakadt a fejéből a fényképezés! (1934 Török Sándor CD10) | bűn lenne megirigyelni egy iú futását – mint ahogy hájas városiaknak nem szabad elkívánni a majmok ügyességét vagy a seregélyek röptét (1980 Sebeők János 1139002, 157).

2. (biz) ’megkíván, elvár (vkitől) vmit’ ❖ Ő az asszonyi természetet oly türelmes, lágy, béketermő valaminek szerette volna elképzelni, amely mindig olyan, amilyennek az ura kívánja el (1910 Móricz Zsigmond CD10) | azt már nem kívánhatom el tőle, hogy a heti kvártélypénztől elessen miattam (1931 Kassák Lajos CD10) | Nem lehet elkívánni, hogy olyan felelősséget vállaljanak magukra mindenféle hátsó támasz nélkül, mindenféle jogkör, jelentősebb jogkör nélkül, ami ennek a feladatnak az elvégzésével jár (1993 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’〈annak kif-ére, hogy vki azt kívánja, hogy vki v. vmi eltávozzon v. eltűnjön (vhonnan, vhova)〉’ ❖ Ezt az Iú tsúfoló tekintettel mondá, kivált utólsó kérdését. Váldemár ezt jól érzette, azért az Iat a’ maga nyakáról el-kívánta (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 178) | Nem abban áll [...] a józanság, hogy a pártokat elkivánjuk közőlünk (1838 Vörösmarty Mihály C4539, 276) | Miért is vetnők el [...] a jeles márvány-darabot csak azért, hogy egy erecskét látunk benne, mit örömest elkivánnánk arról? (1856 Fáy András¹ C1709, 72) | Rosszabb helyre is elkívánják ükeimet az ángya térdinél (1928 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. elkíván · elkiván; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elkíván tárgyas ige 1a
1.
〈idegen tulajdont〉 magának kíván(, és elvesz vkitől)
Ne mutogosd kintsedet, és ſemmi jovaidat másnak, hogy más töled el-ne-kivánja
(1776 Esopus meséi ford.)
Az Egyházi Birodalomnak azon réſzeiben, mellyeket Frantzia katonaság foglalt-el, Angerau [!] Generális minden fegyvert el-kivánt a’ lakosoktól
(1797 Molnár János)
Így jár ma, s így járt régenten, sok kérkedő: Pénzt, drágaságot a szem mástól elkiván
(1819 Virág Benedek)
Óh, ne kivánja el tőlem Pált, ne vegye el tőlem
(1905 Petelei István)
Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1a.
〈vmely tulajdonságot, tevékenységet stb.〉 sóvárogva megirigyel (vkitől)
mihelyest egy Milton, akár egy Vóltért meg haladunk, melly nem lehetetlen, azonnal El kívánják mások-is a’ nyelvünket egéſzſzen
(1806 Nagy János²)
Molnár József – főbe lőtte magát. És senki sem kívánta el tőle ezt az útját a férfias szabadulásnak!
(1886 Jókai Mór)
Talán Succinak a dicsőségét kívánta el Ádám bácsi?
(1890 Jókai Mór)
S elkívánta! Rettentő módon elkívánta a fényképezést. Ha egyet csinálhatna, s haza küldené Marusjának. Többé ki nem szakadt a fejéből a fényképezés!
(1934 Török Sándor)
bűn lenne megirigyelni egy iú futását – mint ahogy hájas városiaknak nem szabad elkívánni a majmok ügyességét vagy a seregélyek röptét
(1980 Sebeők János)
2. (biz)
megkíván, elvár (vkitől) vmit
Ő az asszonyi természetet oly türelmes, lágy, béketermő valaminek szerette volna elképzelni, amely mindig olyan, amilyennek az ura kívánja el
(1910 Móricz Zsigmond)
azt már nem kívánhatom el tőle, hogy a heti kvártélypénztől elessen miattam
(1931 Kassák Lajos)
Nem lehet elkívánni, hogy olyan felelősséget vállaljanak magukra mindenféle hátsó támasz nélkül, mindenféle jogkör, jelentősebb jogkör nélkül, ami ennek a feladatnak az elvégzésével jár
(1993 Országgyűlési Napló)
3.
〈annak kif-ére, hogy vki azt kívánja, hogy vki v. vmi eltávozzon v. eltűnjön (vhonnan, vhova)
Ezt az Iú tsúfoló tekintettel mondá, kivált utólsó kérdését. Váldemár ezt jól érzette, azért az Iat a’ maga nyakáról el-kívánta
(1793 Szűts István ford.Naubert)
Nem abban áll [...] a józanság, hogy a pártokat elkivánjuk közőlünk
(1838 Vörösmarty Mihály)
Miért is vetnők el [...] a jeles márvány-darabot csak azért, hogy egy erecskét látunk benne, mit örömest elkivánnánk arról?
(1856 Fáy András¹)
Rosszabb helyre is elkívánják ükeimet az ángya térdinél
(1928 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. elkíván · elkiván; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások