elkövetkezik tn ige 14b

1. ’〈vmely időpont v. időszak〉 eljön, elérkezik, beköszönt; bekövetkezik’ ❖ Más nap pedig el következvén az idö hogy az Aſzszonynak meg viſgálnák ſebeit (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 123) | elkövetkezik az estve (1861 Eredeti népmesék 8306004, 200) | A sok készülődésben elkövetkezett a február hetedike (1880 e. Csepreghy Ferenc C1282, 352) | végre az építő munka korszaka következik el (1947 Szabad Föld okt. 12. C1537, 2) | [A hazafias ünnepség emlékét őrizte] a falu népe a hamarosan elkövetkező nehéz esztendőkben is, amikor már tanácsosabb volt hallgatni róla (2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka CD36).

1a. (/ritk) ’〈vmely esemény, cselekedet, ill. folyamat〉(feltétlenül) bekövetkezik, elérkezik’ ❖ [a bezárt emberek fulladása] két óra alatt haſonló módon el-következnék (1786 Mátyus István C3067, 264) | Bár csak az intézetnek nem sokára elkövetkező kegyelmes királyi helybenhagyása mennél előbb teljesítené a’ nemzet’ reményeit! (1828 Kazinczy Ferenc C4937, 489) | a Catastroph magától elkövetkezik (1845 Obernyik Károly C3346, 13) | A fiúk föl-alá jártak, beszélgettek a nemsokára elkövetkezendő háborúról (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 126) | mindaz a csodás hirtelenséggel elkövetkezett változás oly természetes volt (1979 Illyés Gyula 9274060, 456).

1b. (ritk) ’〈vmely dolog〉 megvalósul, létrejön, ill. érzékelhetővé, tapasztalhatóvá válik’ ❖ a’ Tekintetes Úr pedig nem hagyván magát az illy tett által megzavartatni, a’ recensiót (a’ mint illett és kellett) kiadatá, mellyre a’ Himfy’ zörgő levelei is elkövetkeztek (1831 Bajza József C4938, 489) | ha majd elkövetkezik az a világ, amelyről Tolsztoj ábrándozott! (1911 Ambrus Zoltán CD10) | Ha tíz-húsz mondatot kihagyna húsz íves kötetéből a bizonyosan elkövetkező új kiadásban – irodalmi értéke és élvezhetősége sokat nyerne vele (1930 Halász Gyula CD10) | Végighaladunk a monostorváros főterén. Elkövetkeznek végre a látnivalók, melyekről nem lehetett képzelmünk (1969 Illyés Gyula 9274077, 74).

2. (nyj) ’elmegy, eltávozik (vhonnan), ill. elbúcsúzik, elköszön (vkitől) vki’ ❖ El-következem: el-menni készlök (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 43) | Engem egy időben sorsom e táj vándorává tett, de ügyekeztem elkövetkezni minélhamarább e vidékről (1862 Vajda János 8503086, 135) | Tájszók: […] elkövetkezni = elbucsuzni (1870 Névy László 8334002, 12) | hamarosan el is következett s elmentében bevágta maga után a saraglyát (1898 Móra István C3208, 100) | Ahogy annyira megnőnek, a kolompot a gyereknek a nyakába akasztják osztán azok avval élnek míg el nem következnek a háztól (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 160).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. követ; ÉKsz.; SzT. ~, elkövetkezett; ÚMTsz.

elkövetkezik tárgyatlan ige 14b
1.
〈vmely időpont v. időszak〉 eljön, elérkezik, beköszönt; bekövetkezik
Más nap pedig el következvén az idö hogy az Aſzszonynak meg viſgálnák ſebeit
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
elkövetkezik az estve
(1861 Eredeti népmesék)
A sok készülődésben elkövetkezett a február hetedike
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
végre az építő munka korszaka következik el
(1947 Szabad Föld okt. 12.)
[A hazafias ünnepség emlékét őrizte] a falu népe a hamarosan elkövetkező nehéz esztendőkben is, amikor már tanácsosabb volt hallgatni róla
(2000 Boross István–Márkusné Vörös Hajnalka)
1a. (/ritk)
〈vmely esemény, cselekedet, ill. folyamat〉 (feltétlenül) bekövetkezik, elérkezik
[a bezárt emberek fulladása] két óra alatt haſonló módon el-következnék
(1786 Mátyus István)
Bár csak az intézetnek nem sokára elkövetkező kegyelmes királyi helybenhagyása mennél előbb teljesítené a’ nemzet’ reményeit!
(1828 Kazinczy Ferenc)
a Catastroph magától elkövetkezik
(1845 Obernyik Károly)
A fiúk föl-alá jártak, beszélgettek a nemsokára elkövetkezendő háborúról
(1907 Molnár Ferenc²)
mindaz a csodás hirtelenséggel elkövetkezett változás oly természetes volt
(1979 Illyés Gyula)
1b. (ritk)
〈vmely dolog〉 megvalósul, létrejön, ill. érzékelhetővé, tapasztalhatóvá válik
a’ Tekintetes Úr pedig nem hagyván magát az illy tett által megzavartatni, a’ recensiót (a’ mint illett és kellett) kiadatá, mellyre a’ Himfy’ zörgő levelei is elkövetkeztek
(1831 Bajza József)
ha majd elkövetkezik az a világ, amelyről Tolsztoj ábrándozott!
(1911 Ambrus Zoltán)
Ha tíz-húsz mondatot kihagyna húsz íves kötetéből a bizonyosan elkövetkező új kiadásban – irodalmi értéke és élvezhetősége sokat nyerne vele
(1930 Halász Gyula)
Végighaladunk a monostorváros főterén. Elkövetkeznek végre a látnivalók, melyekről nem lehetett képzelmünk
(1969 Illyés Gyula)
2. (nyj)
elmegy, eltávozik (vhonnan), ill. elbúcsúzik, elköszön (vkitől) vki
El-következem: el-menni készlök
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Engem egy időben sorsom e táj vándorává tett, de ügyekeztem elkövetkezni minélhamarább e vidékről
(1862 Vajda János)
Tájszók: […] elkövetkezni = elbucsuzni
(1870 Névy László)
hamarosan el is következett s elmentében bevágta maga után a saraglyát
(1898 Móra István)
Ahogy annyira megnőnek, a kolompot a gyereknek a nyakába akasztják osztán azok avval élnek míg el nem következnek a háztól
(1941 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. követ; ÉKsz.; SzT. ~, elkövetkezett; ÚMTsz.

Beállítások