elkong ige 3a (kissé rég)

1. tn ’〈óra- v. harangütés (hangja)〉 mély hangon kongva megszólal (és elhal), ill. elhallatszik vhova’ ❖ Im elkongott az éjféli harang (1847 Bozzai Pál C1173, 16) | A toronyóra tizenegyet ütött. A hang messze elkongott a néma éjbe (1867 Tóvölgyi Titusz C4314, 192) | Alig kongott el az utolsó óraütés, egyszerre megkezdődött az ajtócsapkodás (1880 Lidérc naptár C0256, 22) | [várta] a déli harangszót. Az elkongott már, de a szokott szekérzörgés még nem következett be (1884 Jókai Mór CD18) | A nagy triász életének harangzenéje alighogy elkongott a levegőben: Arany János alig tíz éve halt meg (1924 Harsányi Zsolt CD10).

1a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely időpontot a harang megszólaltatásával jeleznek〉’ ❖ Elkongván Alhambra’ messze őrtornyában az éjféli óra, a’ kút’ vize ismét hánykódni kezde (1836 Bajza József ford.–Irving C0719, 22) | Kiki tehát helyére menvén, bevárta a végzetteljés órát, melly alig kongott el, az ellenség hat fontos tátosa szörnyű dördüléssel tudatá a kegyetlen játék kezdetét (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | egy óra a másik után kong el a toronyban – és Miklós még sem jön (1893 Petelei István C3492, 86).

2. ts ’〈harang, óra vmely időpontot v. vmely eseményt〉 mély, kongó hangon megszólalva jelez’ ❖ a pozsonyi várharang épen elkongá az éjfélt (1837 Csató Pál C1266, 135) | Jasinszky, utasításához híven, tovább is a kémszemlén maradt. Irigyen számlálta az óranegyedeket, amiket a kastély órája elkongott (1892 Jókai Mór CD18) | az Invalidenstrassén a Magdolna-kápolna vén órája kísértetiesen kongta el a kétnegyedet tizenkettőre (1903 Mikszáth Kálmán CD04).

3. tn (irod) ’〈annak kif-ére, hogy a lépések kongó hangot adnak(, majd elhalnak)〉’ ❖ [Markházi] dübörgő gyors futása kongott el a fapallón (1847 Jósika Miklós C2403, 209) | Aranyhaja körülgöndörödte csúnya kis arcát, amit csodálkozva emelt a mellette elkongó léptek tulajdonosaira (1909 Laczkó Géza CD10) | míg elhagyott utcákon halkan elkong Léptem, a bú tükrére hajlik lelkem (1909 Tóth Árpád CD01).

4. tn (rég) ’〈beszéd, nevetés〉 mély kongó hangon megszólal(va elhal), ill. elhallatszik (vhonnan vhova)’ ❖ Ollyan Munkát forditván-meg, a’ mellyet az Auktotorok [!] Fényes Auditoriom elött mondottak el, a’ ſzegény tudatlan Halgató ſemmit nem épül leg-ſzebben el-kongott Prédikátziojokból-is (1781 Gombási István ford. C1883, §2 [v]) | elharapott nevetés kongott el az álarcz alatt (1839 Petrichevich Horváth Lázár C1205, 84) | Kossuth buzditó és ébresztő szónoklatai elmaradtak, mivel azok már Kecskemét, Kőrös, Cegléd s Abonyból távolabbra is elkongottak, buzditottak s buzgókká tevének (1858 e. Mészáros Lázár C3095, 229).

elkong ige 3a (kissé rég)
1. tárgyatlan
〈óra- v. harangütés (hangja) mély hangon kongva megszólal (és elhal), ill. elhallatszik vhova
Im elkongott az éjféli harang
(1847 Bozzai Pál)
A toronyóra tizenegyet ütött. A hang messze elkongott a néma éjbe
(1867 Tóvölgyi Titusz)
Alig kongott el az utolsó óraütés, egyszerre megkezdődött az ajtócsapkodás
(1880 Lidérc naptár)
[várta] a déli harangszót. Az elkongott már, de a szokott szekérzörgés még nem következett be
(1884 Jókai Mór)
A nagy triász életének harangzenéje alighogy elkongott a levegőben: Arany János alig tíz éve halt meg
(1924 Harsányi Zsolt)
1a.
〈annak kif-ére, hogy vmely időpontot a harang megszólaltatásával jeleznek〉
Elkongván Alhambra’ messze őrtornyában az éjféli óra, a’ kút’ vize ismét hánykódni kezde
(1836 Bajza József ford.Irving)
Kiki tehát helyére menvén, bevárta a végzetteljés órát, melly alig kongott el, az ellenség hat fontos tátosa szörnyű dördüléssel tudatá a kegyetlen játék kezdetét
(1848 Kossuth Hírlapja)
egy óra a másik után kong el a toronyban – és Miklós még sem jön
(1893 Petelei István)
2. tárgyas
〈harang, óra vmely időpontot v. vmely eseményt〉 mély, kongó hangon megszólalva jelez
a pozsonyi várharang épen elkongá az éjfélt
(1837 Csató Pál)
Jasinszky, utasításához híven, tovább is a kémszemlén maradt. Irigyen számlálta az óranegyedeket, amiket a kastély órája elkongott
(1892 Jókai Mór)
az Invalidenstrassén a Magdolna-kápolna vén órája kísértetiesen kongta el a kétnegyedet tizenkettőre
(1903 Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (irod)
〈annak kif-ére, hogy a lépések kongó hangot adnak(, majd elhalnak)
[Markházi] dübörgő gyors futása kongott el a fapallón
(1847 Jósika Miklós)
Aranyhaja körülgöndörödte csúnya kis arcát, amit csodálkozva emelt a mellette elkongó léptek tulajdonosaira
(1909 Laczkó Géza)
míg elhagyott utcákon halkan elkong Léptem, a bú tükrére hajlik lelkem
(1909 Tóth Árpád)
4. tárgyatlan (rég)
〈beszéd, nevetés〉 mély kongó hangon megszólal(va elhal), ill. elhallatszik (vhonnan vhova)
Ollyan Munkát forditván-meg, a’ mellyet az Auktotorok [!] Fényes Auditoriom elött mondottak el, a’ ſzegény tudatlan Halgató ſemmit nem épül leg-ſzebben el-kongott Prédikátziojokból-is
(1781 Gombási István ford.)
elharapott nevetés kongott el az álarcz alatt
(1839 Petrichevich Horváth Lázár)
Kossuth buzditó és ébresztő szónoklatai elmaradtak, mivel azok már Kecskemét, Kőrös, Cegléd s Abonyból távolabbra is elkongottak, buzditottak s buzgókká tevének
(1858 e. Mészáros Lázár)

Beállítások