elkölt ts ige 4c3

1. ’〈pénzt v. abból vmennyit〉 kiad (vmire v. vkire)’ ❖ addig üzték ſokan azt a’ meſterséget [ti. az alkímiát], a’ mig minden tehetségeket a’ próbára el-költvén kólduſsá lettek, még-is ſemmit ſe kaptak (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293004, 153) | a’ pénzt nem tudom becsülni, ’s mit nagysád ma bőkezűleg ád, holnap elköltöm (1841 Ormós Zsigmond 8341001, 36) | Némelyik [vénember] még a nőkre is elkölti a pénzét (1913 Krúdy Gyula CD54) | a jövedelemből elköltött rész a fogyasztás során mindenképpen adózik (2007 Balázs Zoltán² 3011003, 105).

2. (vál) ’〈ételt, italt〉 elfogyaszt’ ❖ Ha pedig valamelly Borai romlani kezdenének, abban nints más mód, hanem hogy vagy tselédjével el-költeſſe, vagy azonnal Kortsmára adattaſsa, ’s a’ mint lehet ki-árúltaſſa (1780 Prónay Pál 7360002, 58) | Minekutánna el- költöttük az els tál étkeket, állva ittunk Attila egéſſégéért (1801 Molnár János 7445025, 195) | A halászsas le-lecsap egy kövér potyka után, s viszi a prédáját egy nagy kiszáradt fűzfára elkölteni (1885 Jókai Mór CD18) | Annak a kávénak az illatát érezte máris, melyet elkölt majd a beteg szobájában (1955 Tatay Sándor 9704001, 41) | a magyar külügyminiszter munkareggelit költ el a londoni City főpolgármesterével (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’〈időt, (szellemi v. lelki) energiát〉 teljes egészében elhasznál, elpazarol (vmire) vki, ill. felemészt vmi’ ❖ Tudásra kába költi-el Az ifjukor’ gyöngy éveit (1837 Lukács Móric C0044, 234) | Ezek azon kérdések, mellyekre Erdély jó fiai a’ jelenben lelkesedésöket elköltik (1841 Pesti Hírlap CD61) | Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el, Elégek! (1863 Madách Imre C2953, 28) | Pórtelky Magda élete [...] ezer meg ezer magyar kis városban élő, a szegényedő és degenerálódó, belsőleg is elgyöngült, társadalmi és erkölcsi tartalékait elköltő úri osztályból való magyar asszonynak a története lehetne (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 180).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. költ¹; ÉKsz.; SzT. ~, elköltet, elkölthet; ÚMTsz. elkölt¹, elkölt²

elkölt tárgyas ige 4c3
1.
〈pénzt v. abból vmennyit〉 kiad (vmire v. vkire)
addig üzték ſokan azt a’ meſterséget [ti. az alkímiát], a’ mig minden tehetségeket a’ próbára el-költvén kólduſsá lettek, még-is ſemmit ſe kaptak
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
a’ pénzt nem tudom becsülni, ’s mit nagysád ma bőkezűleg ád, holnap elköltöm
(1841 Ormós Zsigmond)
Némelyik [vénember] még a nőkre is elkölti a pénzét
(1913 Krúdy Gyula)
a jövedelemből elköltött rész a fogyasztás során mindenképpen adózik
(2007 Balázs Zoltán²)
2. (vál)
〈ételt, italt〉 elfogyaszt
Ha pedig valamelly Borai romlani kezdenének, abban nints más mód, hanem hogy vagy tselédjével el-költeſſe, vagy azonnal Kortsmára adattaſsa, ’s a’ mint lehet ki-árúltaſſa
(1780 Prónay Pál)
Minekutánna el- költöttük az els tál étkeket, állva ittunk Attila egéſſégéért
(1801 Molnár János)
A halászsas le-lecsap egy kövér potyka után, s viszi a prédáját egy nagy kiszáradt fűzfára elkölteni
(1885 Jókai Mór)
Annak a kávénak az illatát érezte máris, melyet elkölt majd a beteg szobájában
(1955 Tatay Sándor)
a magyar külügyminiszter munkareggelit költ el a londoni City főpolgármesterével
(1994 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
〈időt, (szellemi v. lelki) energiát〉 teljes egészében elhasznál, elpazarol (vmire) vki, ill. felemészt vmi
Tudásra kába költi-el Az ifjukor’ gyöngy éveit
(1837 Lukács Móric)
Ezek azon kérdések, mellyekre Erdély jó fiai a’ jelenben lelkesedésöket elköltik
(1841 Pesti Hírlap)
Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el, Elégek!
(1863 Madách Imre)
Pórtelky Magda élete [...] ezer meg ezer magyar kis városban élő, a szegényedő és degenerálódó, belsőleg is elgyöngült, társadalmi és erkölcsi tartalékait elköltő úri osztályból való magyar asszonynak a története lehetne
(1937 Schöpflin Aladár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. költ¹; ÉKsz.; SzT. ~, elköltet, elkölthet; ÚMTsz. elkölt¹, elkölt²

Beállítások