ell¹ (13b4) l. ellik

ellik ige 13b4ell (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: ritk)

1. ts ’〈(nagyobb) emlősállat kicsinyét v. kicsinyeit〉 világra hozza’ ❖ Az ujonnan ellett bárányotskákat, ſzükség több ideig és egynéhány óráig, az Anyoknal [!] meg-hagyni (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 62) | [a víziló] egygyet ellik minden eſztendőben (1799 Fábián József ford.–Raff 7101018, 567) | borjazik a’ tehén, borjat ell, borjat szl, borjat tol ki magából (1813 Kassai József C2495, 452) | Ha [az asszony vemhes kancája] kancacsikót ell, akkor megteszi a kedves keresztapja kívánságát (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 21) | [A nyúl] rendkívül szapora, márciustól októberig öthetenként 4-12 kölyköt ellik (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (irod, pejor, átv is) ’〈gyereket〉 szül, világra hoz’ ❖ Bár barbarok volnának (és azok, noha Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is Azok, habár a capitolium Előtt vetélték őket)… (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare CD11) | Bár a kamarilla kedve abban teljék, Hogy nekünk poklostúl ördögöket elljék (1849 Sárosi Gyula 8404002, 143) | Hol vagytok most, kis „intellektüellek”, Kiket bus század baljós vége ellett? (1914 Gyóni Géza 9205012, 23).

2. tn ’〈(nagyobb) emlősállat〉 kicsinyét v. kicsinyeit világra hozza’ ❖ pokla [=] az ell júhnak máa, máſodika, burokja (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 66) | [Ellési bénulásban] majdnem mindig csak többször ellett tehenek betegszenek meg (1894 PallasLex. CD02) | A sávos ürge, úgy, mint valószínűleg a többi faj is, csak egyszer ellik egy évben (1929 Az állatok világa ford. CD46) | A ló csikózzék, a tehén jól elljék (1968 Bálint Sándor 9022002, 157) | a bálnák [a korallzátonynál] párzottak és ellettek (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (irod) ’előidéz, eredményez, ill. létrehoz, alkot vmit’ ❖ [egy szerző Johann Rautenstrauch ellen] könyvet írt, mellynek a’ titálua [!] ez: Tizenharmadik Apoſtol. Ezzel azt gondólta, hogy tsudát ellett (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 99) | Csudálkozom rajta, hogy a tőke mellett A vén Varga János íly verseket ellett (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Elűl a vész, mely villámot ellett (1881 Széchy Károly C3905, 54) | Győztél, s a harc uj harcot ellett (1911 Babits Mihály CD10).

Ö: le~, meg~.

Vö. CzF. ~, ellő¹; ÉrtSz.; TESz. ellik¹; ÉKsz.; SzT. ellett, ~, ellő²; ÚMTsz. ellik¹

ell¹ lásd ellik
ellik ige 13b4
ell 13b4 (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: ritk)
1. tárgyas
(nagyobb) emlősállat kicsinyét v. kicsinyeit〉 világra hozza
Az ujonnan ellett bárányotskákat, ſzükség több ideig és egynéhány óráig, az Anyoknal [!] meg-hagyni
(1774 Tapasztalásból merített oktatás ford.)
[a víziló] egygyet ellik minden eſztendőben
(1799 Fábián József ford.Raff)
borjazik a’ tehén, borjat ell, borjat szl, borjat tol ki magából
(1813 Kassai József)
Ha [az asszony vemhes kancája] kancacsikót ell, akkor megteszi a kedves keresztapja kívánságát
(1902 Herczeg Ferenc)
[A nyúl] rendkívül szapora, márciustól októberig öthetenként 4-12 kölyköt ellik
(1998 Magyar Hírlap)
1a. (irod, pejor, átv is)
〈gyereket〉 szül, világra hoz
Bár barbarok volnának (és azok, noha Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is Azok, habár a capitolium Előtt vetélték őket)…
(1848 Petőfi Sándor ford.Shakespeare)
Bár a kamarilla kedve abban teljék, Hogy nekünk poklostúl ördögöket elljék
(1849 Sárosi Gyula)
Hol vagytok most, kis „intellektüellek”, Kiket bus század baljós vége ellett?
(1914 Gyóni Géza)
2. tárgyatlan
(nagyobb) emlősállat〉 kicsinyét v. kicsinyeit világra hozza
pokla [=] az ell júhnak máa, máſodika, burokja
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[Ellési bénulásban] majdnem mindig csak többször ellett tehenek betegszenek meg
(1894 PallasLex.)
A sávos ürge, úgy, mint valószínűleg a többi faj is, csak egyszer ellik egy évben
(1929 Az állatok világa ford.)
A ló csikózzék, a tehén jól elljék
(1968 Bálint Sándor)
a bálnák [a korallzátonynál] párzottak és ellettek
(2000 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (irod)
előidéz, eredményez, ill. létrehoz, alkot vmit
[egy szerző Johann Rautenstrauch ellen] könyvet írt, mellynek a’ titálua [!] ez: Tizenharmadik Apoſtol. Ezzel azt gondólta, hogy tsudát ellett
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
Csudálkozom rajta, hogy a tőke mellett A vén Varga János íly verseket ellett
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
Elűl a vész, mely villámot ellett
(1881 Széchy Károly)
Győztél, s a harc uj harcot ellett
(1911 Babits Mihály)
Vö. CzF. ~, ellő¹; ÉrtSz.; TESz. ellik¹; ÉKsz.; SzT. ellett, ~, ellő²; ÚMTsz. ellik¹

Beállítások