ellankad tn ige 2a2 (vál)

1. ’〈ember, állat (szerve v. testrésze)〉 erőtlenné válik, elgyengül (vmitől)’ ❖ a’ váraſok’ vagy udvarokban neveltettett leányokból ſoha nem válnak jó falu gazda aſzſzonyok, és a’ kik arra adják-is magokat, a’ ſzokatlan iga alatt tſak hamar el lankadnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 8) | Szemek [ti. a beteg marháké] el-lankadt, és jól nem látnak (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351011, 52) | A’ tevék több nap óta semmit sem ehetvén, ellankadtak az égető nap’ hevétől (1834 Fillértár 8623001, 100) | a sorvadó leány az erős levegőtől ellankad (1900 Palágyi Menyhért 9509002, 324) | [a cáddik, azaz a bölcs rabbi] homlokát, az arcát teleszántotta redőkkel az idő, a háta meggörbedt, a tagjai ellankadtak (1953 e. Patai József 2039007, 19) | [az Úr] nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1a. ’〈test(rész)〉 elernyed, megfeszített állapotából ellazul’ ❖ a’ meleg víz által egyszer’smind a’ bőr és az edények [ti. a véredények] is ellankadnak (1830 Zádor Elek ford.–Wigand 8532016, 23) | A bágyadtság végre elnyomta, izgatott, kifeszült idegei ellankadtak (1875 Vértesi Arnold C4458, 19) | A trikóból kidagadó mellük [ti. a női focistáké] zihálva emelkedik-ellankad (1973 Balla László 1010003, 13) | A Parancsnok hangja fátyolosan halk, amikor kimondja az ítéletet, s amint kezét a „megátalkodott” ember szemére teszi, a test megnyugszik, ellankad (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈erő〉 csökken, ill. 〈erejéből, intenzitásából, mértékéből〉 veszít vmi’ ❖ Mivel a’ Páſztor Költemény tsak tsendes gyenge érzéseket enged, hamar el lankad, és azon egy húron pendlvé léſzen (1786 Révai Miklós C1663, 142) | Végezetre azértis van köztünk a’ Patriotismus ellankadva, mert szegény az Ország (1823 Kazinczy Ferenc C2571, 364) | ily terjedelmes anyagnak gyűjtésénél és földolgozásánál az egyes buzgók ereje végre ellankad és kifárad (1877 Rómer Flóris CD57) | figyelmünk sohasem lankad el (1934 Pintér Jenő CD44) | csillapodnak a kedélyek, ellankadnak a fölháborodások (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (irod) ’〈hang〉 erejét vesztve elhalkul’ ❖ [Gyula] el-lankadott hanggal ezeket mondotta: Iſtenem! hol vóltam! (1786 Dugonics András 7087011, 328) | A zaj megnőtt s ellankadt végül (1911 Szomory Dezső CD10) | Mikáél nemsokára tanácstalanul, együgyűen nézett Tekijáhura, éneke ellankadt, majd elhallgatott (1929 Pap Károly CD10).

2b. (irod, átv is) ’〈tűz〉 fokozatosan alábbhagyó lobogással ég(ve kialszik)’ ❖ A’ dolgozók’ tüze ellankadhat, de nevekedhetik is (1830 Kazinczy Ferenc C4938, 283) | a kandalló tüze el-ellankadt, homályba ejtve a képet, meg fellobbant, újra elém tüntetve azt (1858 Jókai Mór CD18) | ellankad a tűz, elvész az érzés (1921 Babits Mihály ford.–Petronius Arbiter C0587, 61).

3. ’〈növény(zet) v. növényi rész〉 üdeségét elveszti(, és elfonnyad v. elhervad)’ ❖ el-lankadt a’ Rózſa (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Lemene 7463006, 318) | Az esztendő vénül immár, A virág ellankadott (1853 Vajda János 8503033, 83) | A burgonya levelei elsárgulnak és ellankadnak s lassankint alulról felfelé elszáradnak (1912 RévaiNagyLex. C5700, 120) | kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

ellankad tárgyatlan ige 2a2 (vál)
1.
〈ember, állat (szerve v. testrésze) erőtlenné válik, elgyengül (vmitől)
a’ váraſok’ vagy udvarokban neveltettett leányokból ſoha nem válnak jó falu gazda aſzſzonyok, és a’ kik arra adják-is magokat, a’ ſzokatlan iga alatt tſak hamar el lankadnak
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Szemek [ti. a beteg marháké] el-lankadt, és jól nem látnak
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
A’ tevék több nap óta semmit sem ehetvén, ellankadtak az égető nap’ hevétől
(1834 Fillértár)
a sorvadó leány az erős levegőtől ellankad
(1900 Palágyi Menyhért)
[a cáddik, azaz a bölcs rabbi] homlokát, az arcát teleszántotta redőkkel az idő, a háta meggörbedt, a tagjai ellankadtak
(1953 e. Patai József)
[az Úr] nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1a.
〈test(rész) elernyed, megfeszített állapotából ellazul
a’ meleg víz által egyszer’smind a’ bőr és az edények [ti. a véredények] is ellankadnak
(1830 Zádor Elek ford.Wigand)
A bágyadtság végre elnyomta, izgatott, kifeszült idegei ellankadtak
(1875 Vértesi Arnold)
A trikóból kidagadó mellük [ti. a női focistáké] zihálva emelkedik-ellankad
(1973 Balla László)
A Parancsnok hangja fátyolosan halk, amikor kimondja az ítéletet, s amint kezét a „megátalkodott” ember szemére teszi, a test megnyugszik, ellankad
(1995 Magyar Hírlap)
2.
〈erő〉 csökken, ill. 〈erejéből, intenzitásából, mértékéből〉 veszít vmi
Mivel a’ Páſztor Költemény tsak tsendes gyenge érzéseket enged, hamar el lankad, és azon egy húron pendlvé léſzen
(1786 Révai Miklós)
Végezetre azértis van köztünk a’ Patriotismus ellankadva, mert szegény az Ország
(1823 Kazinczy Ferenc)
ily terjedelmes anyagnak gyűjtésénél és földolgozásánál az egyes buzgók ereje végre ellankad és kifárad
(1877 Rómer Flóris)
figyelmünk sohasem lankad el
(1934 Pintér Jenő)
csillapodnak a kedélyek, ellankadnak a fölháborodások
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (irod)
〈hang〉 erejét vesztve elhalkul
[Gyula] el-lankadott hanggal ezeket mondotta: Iſtenem! hol vóltam!
(1786 Dugonics András)
A zaj megnőtt s ellankadt végül
(1911 Szomory Dezső)
Mikáél nemsokára tanácstalanul, együgyűen nézett Tekijáhura, éneke ellankadt, majd elhallgatott
(1929 Pap Károly)
2b. (irod, átv is)
〈tűz〉 fokozatosan alábbhagyó lobogással ég(ve kialszik)
A’ dolgozók’ tüze ellankadhat, de nevekedhetik is
(1830 Kazinczy Ferenc)
a kandalló tüze el-ellankadt, homályba ejtve a képet, meg fellobbant, újra elém tüntetve azt
(1858 Jókai Mór)
ellankad a tűz, elvész az érzés
(1921 Babits Mihály ford.Petronius Arbiter)
3.
〈növény(zet) v. növényi rész〉 üdeségét elveszti(, és elfonnyad v. elhervad)
el-lankadt a’ Rózſa
(1790 Kazinczy Ferenc ford.Lemene)
Az esztendő vénül immár, A virág ellankadott
(1853 Vajda János)
A burgonya levelei elsárgulnak és ellankadnak s lassankint alulról felfelé elszáradnak
(1912 RévaiNagyLex.)
kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások