ellenség fn 3B8 

1. ’〈harcban, háborúban az egyik fél szempontjából:〉 a vele hadban álló, ellene harcoló hadsereg, katonai erő, ill. annak vmely csoportja v. tagja’ ❖ az ellenség a’ Faluba bé-rohant (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 41) | Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel (1823 Kölcsey Ferenc 8253013, 100) | Szinte legendaszerű, hogy egy vén katona egy ellenséget sem hagy hátra a földön, mind lekaszabolta (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | a forradalmárok egy csoportja bevette magát a Corvin-közbe és súlyos károkat okozott az ellenségnek (1981 Dénes Tibor 9812003, 173) | a Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban végrehajtott hadműveletek [...] viszonylag gyenge ellenség ellen folytak (2008 Deák János 3131001, 67).

1a. (rég) ’〈párviadalban az egyik fél szempontjából:〉 a vele harcoló, ellene küzdő személy, ellenfél’ ❖ Mindenik [küzdő fél] inkább igyekezett ellenségének életét veſzteni, hogy ſem tulajdon magáét meg-tartani (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède 7031008, 2) | Már száll a’ nagy ütés iszonyú suhogással, azonban Hátra szökik szaporán ravasz ellensége, ’s elejbe tartja vasát (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 20).

2. ’vkivel v. vmely közösséggel szemben ártó szándékkal, rosszindulatúan fellépő, ellene tevékenykedő v. vesztére törő személy’ ❖ Kitſoda ellenség, vagy barát, Vitézek? Ah be mélyen vagynak el-rejtve a’ ſzívek! (1772 Bessenyei György¹ C1075, 94) | ily utat, minő ez kivált esős időben lehet, ellenségemnek sem kívánok (1842 Erdélyi János² 8131102, 58) | azon veszély dacára [írok az országgyűlésről], hogy halálos ellenségeket szerzek magamnak az ön közvetlen közelében (1869 Toldy István 8482006, 259) | „Az ellenségem ellensége a barátom”, indokolta lakonikus rövidséggel Lebegy, miért paktált le a Jelcin kegyeiből kiesett, általa is megvetett extábornokkal (1997 Magyar Hírlap CD09) | nem mindenki az ellensége, aki ott [ti. a hivatalban] dolgozik (2009 Torma Péter ford.–Larsson 3321004, 340).

3. (birtokszóként) ’vmit ellenző, elutasító, vmi ellen tevékenykedő, v. vmivel ellentétes célokért küzdő személy’ ❖ a’ himl bé-óltásnak ellenſégei (mert ennek is ſok ellenkezői vagynak) (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 647) | [a pipának] esküdt ellensége volt (1857 Vas Gereben C4378, 98) | [a dogmatikus emberek] mindig ellenségei voltak a fejlődésnek (1923 Kiss Elek 2129002, 15) | ellensége a zsarnoki diktatúrának (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 210) | Egyik kedvencem például a jéghideg krémleves, amelyet tapasztalatom szerint még a tök legnagyobb ellenségei is élvezettel kanalaznak (2009 Mautner Zsófia 3232001, 152).

4. ’olyan állat, amely az emberre, annak környezetére v. vmely más állatra nézve veszélyes, káros, ill. 〈a zsákmányállat szempontjából:〉 az arra vadászó, azt zsákmányként fogyasztó állat’ ❖ Méheknek A’ mezön lakáſok, haſznosb ſzegényeknek, Nints’ ott annyi ſzáma ö ellenségeknek (1774 Vesmás Márton 7374002, 29) | [A szőlőnek] a’ madarak között legkedvesebb, de leghatalmasabb ellensége is a’ seregély (1805 Pethe Ferenc 8364018, 422) | Eme természetes ellenségek [ti. a vakondok és a sündisznók] azonban mind nem elégségesek arra, hogy a cserebogarak és pajorok számát észrevehetően csökkentsék (1893 PallasLex. CD02) | Amikor táplálék vagy ellenség közeledik hozzá, a sejt [ti. a medúza csalánsejtje] kilöki a miniatűr szigonyhoz hasonló, tüskékkel felfegyverzett, és gyakran mérget tartalmazó fonalat (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146001, 29) | Már jó ideje gyűlöljük és ellenségnek tartjuk a farkast (2001 Magyar Hírlap CD09).

5. (rendsz. birtokszóként) ’olyan dolog, amely vki v. vmi számára ártalmas, káros, veszélyes, ill. amely vkinek v. vminek bajt, kárt okoz’ ❖ Egyedl az id soha nem aluszik. E nagy ellenségtl nincs megszabadulás (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | A’ fejér és erős fogaknak legnagyobb ellensége az úgy nevezett fogkő (1830 Némethy József ford. 8333002, 23) | A Phylloxeranak, a szőlő ezen félelmes ellenségének Francziaországban 1868. óta folyton terjedő pusztitásai (1874 Borászati Lapok 8607002, 219) | [Hamburg felé] a köd az autósok legnagyobb ellensége (1972 Domonkos István 2054001, 422) | a házastársi kapcsolatok legnagyobb ellensége a központi fűtés. Mert éjszaka nincs szükségem a másikra – csak egy ideig (2010 Pál Ferenc 3256001, 46).

Ö: köz~, osztály~, ős~.

ÖU: bel~, fő~, hal~, kül~, madár~, nép~, rovar~.

ÖE: ~csinálás, ~képzés, ~keresés.

Sz: ellenségi.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.