ellenzék fn 3B8

1. (Pol) ’a hatalmon levő politikai erővel, párttal v. pártokkal, csoporttal szemben álló, annak céljait, intézkedéseit ellenző, rendsz. attól eltérő nézeteket valló, a politikai hatalom megszerzésére törekvő, rendsz. kisebbségben levő (parlamenti) párt v. csoport’ ❖ A’ portugáli ellenzék, forró szabadság szeretettől lelkesülve, folyvást kiabált a’ volt ministerium törvénytelenségei, rósz kormánya, ’s nepotismusa ellen (1835 Jelenkor C8301, 807) | [Versailles-ban] leghangosabban kiabáltam a financzminister ellen, s midőn az megbukott, az ellenzék soraiból helyébe lépő Briennenek is heves lehurogatója valék (1853 Kemény Zsigmond 8235026, 94) | ha vannak akik nem tudnának vele [ti. Tisza Kálmánnal] haladni egy úton, azok nem tudnának a létező ellenzékek egyikéhez sem csatlakozni (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [Gömbös Gyula 1923-ban] megalakította a magyar fajvédőpártot és éles ellenzéke volt a Bethlen-kormánynak (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 295) | [hogy a gazdák és földművesek] belső ellenzéket, vagy külső támogató csoportot alkossanak-e? Az a fő, hogy szervezkedjenek (1931 R. Tóth József CD10) | demokratikus ellenzék (1989 Lengyel László 2024001, 2) | Ha a vezető kormánypárt nem reagál az esetleges vádaskodásokra, akkor az ellenzék gyakorlatilag légüres térben fog mozogni (2004 Fricz Tamás 3077001, 54).

1a. (Pol) ’az a helyzet, állapot v. álláspont, amely(b)en az ilyen politikai pártok, csoportok, személyek vannak’ ❖ teljes lelki nyugalommal léphet alkotványos joggal felruházott ember kormányával ellenzékbe (1844 Széchenyi István CD1501) | [Gróf Batthyány Tivadar] 1917. az Esterházy-kabinetben a király személye körüli miniszter, de 1918. lemond, ellenzékbe megy (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 79) | hatalomban vagy ellenzékben lévő politikus (2004 HVG 3160001, 3).

1b. (kissé rég, Pol) ’〈a parlamentben:〉 az ilyen párt(ok)nak a kormánypárt(ok)éval ellentétes oldalon levő tartózkodási helye’ ❖ felette ritka eset is, a’ miéinkhez hasonló körülmények közt, kormányi embert az ellenzékben szilárdul fellépni látni (1844 Széchenyi István CD1501) | a kormánypárton ülnek a nagyobb urak, a szélső ellenzéken a szegényebbek (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [Orczy Gyula] 1881-ben Borsodmegye dédesi kerületében országgyűlési képviselőnek választatott és a mérsékelt ellenzéken foglalt helyet (1903 Szinnyei József CD27) | tapssal és helyesléssel fogadta a koalíció minden pártja, de tapsoltak néhányan az ellenzéken is (1947 Szabad Nép nov. 6. C1539, 3).

2. (rendsz. birtokszóként) ’vmely (hivatalos) álláspontot, intézkedést stb. elutasító, ellenző, ill. vmely személlyel v. csoporttal ellentétes véleményen levő csoport, es. személy’ ❖ ez ügy’ baráti olly számosak, hogy az ellenzék nem lehetne tetemes (1838 Figyelmező C0152, 401) | [Cserey Mihály] 1705-től Brassóba vonult, mint a fölkelőknek ellenzéke (1858 Nagy Iván CD31) | [Moritz Lazarus] a modern lélektan egyik legkiválóbb képviselője, aki erős ellenzéke a materialistáknak és az individualistáknak (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 58) | [Arany líráját] az irodalmi ellenzék, a hangulati líra új képviselői, éppen nem tartották iskolapéldának (1978 Baránszky-Jób László 9027001, 185) | A FIFA-elnök ellenzéke elérte, hogy különbizottság vizsgálja ki a szervezet gyanús pénzügyeit (2002 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’az az állapot, helyzet, ill. álláspont, amely(b)en vmely személy v. csoport vkit v. vmit elutasít, ellenez stb.’ ❖ Nevezetesebb volt egy kún csapat’ letelepedése Magyarországban, mellyet a’ király szép leányai miatt különösen kedvelt, ’s ez által a’ magyarokkal ellenzékbe hozta (1838 Athenaeum C0017, 395) | [Szabó Dezső] ellenzékbe vonult s Móricz kivételével megtagadta a Nyugat-nemzedéket (1941 Cs. Szabó László CD10) | A pozitivista irányzat képviselői a 19. század első felében még ellenzékben vannak a hivatalos állami ideológiákkal szemben (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 180).

2b. (kissé rég) ’elutasítás, ill. ellenvélemény, ellenzés’ ❖ 1,678,000 dollár szavaztatott (minden ellenzék nélkül) várerősitésekre (1841 Pesti Hírlap CD61) | hazájában nagy népszerűségre tett szert a bergsonizmus; s Németországban nagy ellenzéket ébresztett (1910 Babits Mihály 9014138, 22) | Hivatalnok vagy tanár-ember gyanussá vált a maga társaságában, ha Nyugatot olvasott, középiskolai diákokat fegyelmi alá vontak, ha az önképzőkörben Ady-verseket mertek szavalni. [...] Mivel szolgált rá a Nyugat erre a félelmes ellenzékre? (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 76).

3. (rég) ’vmitől vmilyen szempontból homlokegyenest különböző, vmivel ellentétes dolog, ill. egymástól homlokegyenest különböző dolgok közti ellentétes viszony’ ❖ [ezek a gondolatok] ellenzékben állnak a’ sokaság bévett gondolkozási[val] és szokásival (1831 Széchenyi István C3903, 440) | A két zsebkönyv önkénytelen némi ellenzéket képezett egymással szemben (1866 Gyulai Pál C1993, 69) | érett szellem és mély kedély hangjai ezek [ti. Arany János lírai költeményei], többnyire elégikus jellemükkel üdvös ellenzéket alkotva az ötvenes évek Petőfi-utánzóinak dal-áradatával szemben (1893 PallasLex. CD02) | [Schubert] művészete is a Biedermeier szükségszerű ellenzéke (1931 ZeneiLex. CD49).

4. (rég) ’vmitől védő, vmit elhárító eszköz, ill. vmit mozgásában, terjedésében v. kibontakozásában, megvalósulásában gátló dolog’ ❖ Ellenzék: ellenzet, ſoromp, gát, ’s a’ t. (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 43) | [a vermek fölé] deszkák boríttatnak, ellenzékül esőnek és szélnek (1838 Társalkodó C7975, 140) | nehogy a’ gyertyafény vakitó ragyogása őt álmában háborítsa, ellenzékkel távolitám tőle a’ világosságot (1843 Lakner Sándor C7052, 94) | küzdésbe ereszkedik a sors ellenzékeivel (1865 Részvét lapjai ford. C2130, 48).

Ö: párt~, reform~.

Fr: őfelsége.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.

ellenzék főnév 3B8
1. (Pol)
a hatalmon levő politikai erővel, párttal v. pártokkal, csoporttal szemben álló, annak céljait, intézkedéseit ellenző, rendsz. attól eltérő nézeteket valló, a politikai hatalom megszerzésére törekvő, rendsz. kisebbségben levő (parlamenti) párt v. csoport
A’ portugáli ellenzék, forró szabadság szeretettől lelkesülve, folyvást kiabált a’ volt ministerium törvénytelenségei, rósz kormánya, ’s nepotismusa ellen
(1835 Jelenkor)
[Versailles-ban] leghangosabban kiabáltam a financzminister ellen, s midőn az megbukott, az ellenzék soraiból helyébe lépő Briennenek is heves lehurogatója valék
(1853 Kemény Zsigmond)
ha vannak akik nem tudnának vele [ti. Tisza Kálmánnal] haladni egy úton, azok nem tudnának a létező ellenzékek egyikéhez sem csatlakozni
(1878 Mikszáth Kálmán)
[Gömbös Gyula 1923-ban] megalakította a magyar fajvédőpártot és éles ellenzéke volt a Bethlen-kormánynak
(1926 TolnaiÚjLex.)
[hogy a gazdák és földművesek] belső ellenzéket, vagy külső támogató csoportot alkossanak-e? Az a fő, hogy szervezkedjenek
(1931 R. Tóth József)
demokratikus ellenzék
(1989 Lengyel László)
Ha a vezető kormánypárt nem reagál az esetleges vádaskodásokra, akkor az ellenzék gyakorlatilag légüres térben fog mozogni
(2004 Fricz Tamás)
1a. (Pol)
az a helyzet, állapot v. álláspont, amely(b)en az ilyen politikai pártok, csoportok, személyek vannak
teljes lelki nyugalommal léphet alkotványos joggal felruházott ember kormányával ellenzékbe
(1844 Széchenyi István)
[Gróf Batthyány Tivadar] 1917. az Esterházy-kabinetben a király személye körüli miniszter, de 1918. lemond, ellenzékbe megy
(1926 TolnaiÚjLex.)
hatalomban vagy ellenzékben lévő politikus
(2004 HVG)
1b. (kissé rég, Pol)
〈a parlamentben:〉 az ilyen párt(ok)nak a kormánypárt(ok)éval ellentétes oldalon levő tartózkodási helye
felette ritka eset is, a’ miéinkhez hasonló körülmények közt, kormányi embert az ellenzékben szilárdul fellépni látni
(1844 Széchenyi István)
a kormánypárton ülnek a nagyobb urak, a szélső ellenzéken a szegényebbek
(1883 Mikszáth Kálmán)
[Orczy Gyula] 1881-ben Borsodmegye dédesi kerületében országgyűlési képviselőnek választatott és a mérsékelt ellenzéken foglalt helyet
(1903 Szinnyei József)
tapssal és helyesléssel fogadta a koalíció minden pártja, de tapsoltak néhányan az ellenzéken is
(1947 Szabad Nép nov. 6.)
2. (rendsz. birtokszóként)
vmely (hivatalos) álláspontot, intézkedést stb. elutasító, ellenző, ill. vmely személlyel v. csoporttal ellentétes véleményen levő csoport, es. személy
ez ügy’ baráti olly számosak, hogy az ellenzék nem lehetne tetemes
(1838 Figyelmező)
[Cserey Mihály] 1705-től Brassóba vonult, mint a fölkelőknek ellenzéke
(1858 Nagy Iván)
[Moritz Lazarus] a modern lélektan egyik legkiválóbb képviselője, aki erős ellenzéke a materialistáknak és az individualistáknak
(1928 TolnaiÚjLex.)
[Arany líráját] az irodalmi ellenzék, a hangulati líra új képviselői, éppen nem tartották iskolapéldának
(1978 Baránszky-Jób László)
A FIFA Fédération Internationale de Football Association ’Nemzetközi Labdarúgó-szövetség’-elnök ellenzéke elérte, hogy különbizottság vizsgálja ki a szervezet gyanús pénzügyeit
(2002 Magyar Hírlap)
2a.
az az állapot, helyzet, ill. álláspont, amely(b)en vmely személy v. csoport vkit v. vmit elutasít, ellenez stb.
Nevezetesebb volt egy kún csapat’ letelepedése Magyarországban, mellyet a’ király szép leányai miatt különösen kedvelt, ’s ez által a’ magyarokkal ellenzékbe hozta
(1838 Athenaeum)
[Szabó Dezső] ellenzékbe vonult s Móricz kivételével megtagadta a Nyugat-nemzedéket
(1941 Cs. Szabó László)
A pozitivista irányzat képviselői a 19. század első felében még ellenzékben vannak a hivatalos állami ideológiákkal szemben
(1981 Lendvai L. Ferenc)
2b. (kissé rég)
elutasítás, ill. ellenvélemény, ellenzés
1,678,000 dollár szavaztatott (minden ellenzék nélkül) várerősitésekre
(1841 Pesti Hírlap)
hazájában nagy népszerűségre tett szert a bergsonizmus; s Németországban nagy ellenzéket ébresztett
(1910 Babits Mihály)
Hivatalnok vagy tanár-ember gyanussá vált a maga társaságában, ha Nyugatot olvasott, középiskolai diákokat fegyelmi alá vontak, ha az önképzőkörben Ady-verseket mertek szavalni. [...] Mivel szolgált rá a Nyugat erre a félelmes ellenzékre?
(1945 Schöpflin Aladár)
3. (rég)
vmitől vmilyen szempontból homlokegyenest különböző, vmivel ellentétes dolog, ill. egymástól homlokegyenest különböző dolgok közti ellentétes viszony
[ezek a gondolatok] ellenzékben állnak a’ sokaság bévett gondolkozási[val] és szokásival
(1831 Széchenyi István)
A két zsebkönyv önkénytelen némi ellenzéket képezett egymással szemben
(1866 Gyulai Pál)
érett szellem és mély kedély hangjai ezek [ti. Arany János lírai költeményei], többnyire elégikus jellemükkel üdvös ellenzéket alkotva az ötvenes évek Petőfi-utánzóinak dal-áradatával szemben
(1893 PallasLex.)
[Schubert] művészete is a Biedermeier szükségszerű ellenzéke
(1931 ZeneiLex.)
4. (rég)
vmitől védő, vmit elhárító eszköz, ill. vmit mozgásában, terjedésében v. kibontakozásában, megvalósulásában gátló dolog
Ellenzék: ellenzet, ſoromp, gát, ’s a’ t.s a többi
(1792 Baróti Szabó Dávid)
[a vermek fölé] deszkák boríttatnak, ellenzékül esőnek és szélnek
(1838 Társalkodó)
nehogy a’ gyertyafény vakitó ragyogása őt álmában háborítsa, ellenzékkel távolitám tőle a’ világosságot
(1843 Lakner Sándor)
küzdésbe ereszkedik a sors ellenzékeivel
(1865 Részvét lapjai ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.

Beállítások