ellentétel fn 4B 

1. (Ker) ’〈kettős könyvelésben:〉 vmely tételnek megfelelő, az ellenszámlán rögzített ellentételes tétel’ ❖ [a tartalékalapok] a mérlegben egyébként kifejezésre nem jutó veszteségnek, kötelezettségnek v. kockázatnak ellentétele gyanánt állíttatnak be (1925 RévaiNagyLex. C5714, 11) | az összegeket ellentételként az állami tartozások, illetve állami követelések számláján folyó évi fogyatkozásként kell számbavenni (1949 Füzéry Lajos et al. C5267, 130) | az előző év [ti. 1932] Cigánybáró-bemutatója a rossz idő miatt nem hozta meg a várt bevételt: a 3500 P-s kiadás ellentétele mindössze 2400 P volt (1984 Hárs József CD52) | már a jövő évben elképzelhető a társadalombiztosítási járulék 4-5 százalékpontos csökkentése, feltéve, hogy a kiadási oldalon megfelelő ellentételt találnak (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég, Ker) ’vmely könyvelési hiba kijavítása céljából alkalmazott, az eredetileg elkönyvelt tétellel ellentétes tétel, ill. annak alkalmazása; sztornó’ ❖ Storniren, cs. (ker.) ellentételezni, a hibát ellentétellel kiigazitani (kereskedelmi könyvben) (1854 Német és magyar szótár C5312, 626) | Ellentétel v. stornó a könyvelésben azon művelet, ha a tévesen bevezetett összeget v. tételt az ellenkező oldalba, vagy az ellenkező minőségű rovatba vezetjük. Az ellentételnél ki kell tüntetni, hogy mely eredeti tétel megsemmisítését célozta (1912 RévaiNagyLex. C5702, 403).

2. ’ellenérték, ill. ellenszolgáltatás’ ❖ [a közcélú munka igénybevételének] jellege a feudális korban leginkább a kényszer, ellentétele részben az ingyenesség, [...] részben pedig a megállapodás szerinti ellenérték (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153008, 620) | harminc-negyvenmillió forint értékű hazai gyógyszer ellentételeként kapunk ukrán hadászati alkatrészeket (1994 Magyar Hírlap CD09) | [a] férfi több mint ötmillió forintot követel az újságírótól, vagyoni és nem vagyoni kára ellentételeként (2006 Népszabadság jún. 13. C7854, 6).

2a. ’az a dolog, amellyel vmit viszonoznak, ill. amely vmiért cserébe jár’ ❖ a legtöbb plutokrata duzzogás nélkül fogadja el, üzleti hasznának és szaporodó társadalmi kitüntetéseinek ellentételeként, a tőkeellenes dörgedelmek és a „kalmári” mesterségekről való úri fitymálkodások légkörét (1937 Ignotus Pál 2045033, 49) | [a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége] írásban rögzítette, hogy „beszünteti a hallgatói tiltakozó megmozdulások szervezését”. [...] Ennek ellentételeként megfogalmazott viszont a HÖKOSZ néhány követelést, amelyeknek többségére azóta a kormány áldását adta (1995 Magyar Hírlap CD09) | A megölt ember kegyeleti és a hozzátartozók más jogának nem a terhelti jogfosztás az ellentétele, a megoldása (2002 Magyar Hírlap CD09).

3. (Fil) ’a tézissel szembeállított, annak ellentmondó, azzal ellentéteset állító v. azt tagadó tétel; antitézis’ ❖ Ellen-tétel: Antithesis, oppositio (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 69) | e dialecticai hármasság nem egyéb mint a logicai tétel, ellentétel és összekötés, röviden a gondolati elemezés és összekötés (1843 Purgstaller József 8351006, 177) | Tétel: Minden öszszetett szubsztancia egyszerü részekből áll. Ellentétel: Nem létezik egyszerü (1893 PallasLex. CD02) | problémákkal viaskodunk, tételeket és ellentételeket állítunk föl, elmélkedünk (1936 Szvatkó Pál CD10) | az „ember által van a halál” tételnek nem az az ellentétele, hogy „ember által van az élet”, hanem „ember által” (ti. Jézus feltámadása) „van a feltámadás” (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

4. (rég, Irodt) ’〈stilisztikai alakzatként:〉 ellentétes tartalmi v. formai elemek szembeállításával létrejövő, a hangok, szavak, mondatok stb. szintjén megnyilvánuló kontraszt(hatás); antitézis, ellentét’ ❖ Dissimilitudo in Aesth. [= ellentét az esztétikában] Ellentétel (1818 Verseghy Ferenc C4415, 373) | megfosztja magát az író az ellentételek jótékony eszközétől is; minthogy voltakép csak azon charakterek fejtik ki s világosítják fel egymást, melyek nem csak külön varietást [= változatot], de speciest [= fajt], sőt külön génusokat is formálnak (1834 Toldy Ferenc 8481039, 351) | A képes mondatok, az ábrák (figurae), a szavaknak jelentékeny fordulatain alapszanak. Illy ábrák: az ismétlések, kérdezések, fölkiáltások, ellentételek (antithesis) (1850 Purgstaller József 8351014, 40).

5. (rég) ’az a viszony, hogy két v. több dolog v. személy teljesen, homlokegyenest különbözik egymástól v. egyik a másikkal ellenkező tartalmú, jellegű, tulajdonságú, ill. az a tulajdonság, jellegzetesség, amelyben az ilyen dolgok v. személyek különböznek egymástól, kontraszt; ellentét’ ❖ a’ jó Oskola-kéſzületekbl ered a’ Népnek és Orſzágnak áldása ’s boldogsága, ellentételben pedig, az erköltſi és gazdaságbéli dolgokban veſzetségnek és boldogtalanságnak kelletik következni (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 67) | Privilegium ellentételben állhat a’ Pátens és Clausa Expeditióval (1819 Tudományos Gyűjtemény C5512, 90) | a társasági élet illyen föltünő ellentételei és tulságai vannak együtt (1843 Vajda Péter ford.–Bulwer-Lytton C4689, 172) | Éva: [...] Mi szép halott, ah Istenem mi szép! (Ráborúl.) Ádám: Szép és halott; mi ellentétel ez (1863 Madách Imre 8284006, 539) | az öltözetnek mind a kelmében, mind a szabásban ki kell fejeznie az ellentételt, mi az ur és szolga, urnő és szolganő, gazdag és szegény között s a t. létezik (1871 Paulay Ede 8357003, 43).

5a. (rendsz. birtokszóként v. tbsz-ban) (rég) ’ilyen viszonyban álló dolgok v. személyek vmelyike (a másikhoz való viszonyában); ellentét’ ❖ az az Originale, a’ miben valamelly jus először adatik, és így az Originale ellentétele a’ Confirmatoriumnak [= megerősítő határozat] (1819 Tudományos Gyűjtemény C5513, 70) | [az anya] hívé, hogy [fia számára a társaságok] ellentételűl a’ nevelő’ elvonúlt szobai nevelésének, szükségesek (1832 Fáy András¹ C1703, 177) | Aufidiussal ő nem egyesűlhet, Ők a legszélsőbb ellentételek (1848 Petőfi Sándor ford.–Shakespeare CD11) | Isten, ellentételét Ördögben találja, a megtestesűlt gonosz elvben (1864 Toldy Ferenc 8481001, 5) | Az érdekfeszítőnek ellentétele az érdektelen, mely iránt közömbösek vagyunk (1912 RévaiNagyLex. C5702, 586).

6. (rég) ’szembenállás, konfliktus, ill. viszály, ellenséges viszony; ellentét’ ❖ a városokban is egymással ellentételben álló 3 érdekek küzdenek (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Az ellentételek annyira nincsenek kisimitva, miszerint a német tengermellékek hajósai és révnökei (Rheder) azon balvéleményben vannak, hogy tevéskörük meg nem férhet az iparosokéval (1847 Hetilap ford. CD61) | [Marcus Livius Drusus, bár a polgárjogi] mozgalom feje lőn, azért nem lett hűtlen a nemesekhez, kikhez származásánál fogva tartozott. Becsületesen akarta az ellentételeket kiegyenlíteni (1899 Nagy képes világtörténet CD03).

Sz: ellentételes.

Vö. CzF. ellentét · ellentétel; ÉrtSz.; TESz. ellen-; ÉKsz.