elles ts ige 4b8

1. (feltűnés nélkül) alaposan megfigyel(ve megismer), ill. így eltanul, elsajátít (vkitől) vmit’ ❖ [Kapidsi basa] már régtl fogva a’ Podrasnitzai táborban tartózkodott vólna, mig végtére el-lesvén fortélyát a’ rája-bizott dolgot [ti. a gyilkosságot] el követé (1789 Magyar Merkurius C0341, 739) | Most nem tudok [...] néhány szón és ama’ dalon kívül egyebet [franciául], miket gróf Vizaknai francia szakácsától lestem-el (1837 Fáy András¹ C0044, 190) | [a hegy] alatt meghálni, s annak tetejéről a feljövő napot ellesni terveltük (1868 Orbán Balázs 8340004, 80) | [az öreg pap] a nép ajkáról leste el meséit, dalait, balladáit, az ősi vallás és babona maradványait (1919 Juhász Gyula¹ 9284899, 269) | [A kiskutya] alombeli társaitól és más kutyáktól lesi el a különféle szokásokat, cselekvéseket, s ezek gyakran éppen az ellenkezői annak, amelyeket mi akarunk neki megtanítani (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

1a. ’eltanul és átvesz vkitől v. vhonnan vmit’ ❖ Ugy nem közeledünk hozzájok [ti. az elmúlt időkhöz], ha ellessük egyes külsőségeiket, hanem azáltal, ha példájokat követjük (1857 Eötvös József 8126019, 164) | a krakói kőfaragók a csúcsos ivű ablakokat az olasz jövevényektől ellesett renaissance párkánynyal látták el (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a népköltészetből ellesett motívumok (1965 Horváth Károly CD53) | a polgári konyháról ellesett sütemény, a torta paraszti terjedése sok központból önállóan indult (1997 Magyar néprajz CD47).

2. ’ügyesen és észrevétlenül megtud, kikémlel, kiles vmit’ ❖ lesd-el édes Ötsém min tulajdonság kivántatott arra, hogy valaki alkalmatosnak találtatván fel-vetessen ezen válogatott jeles vitézek serege közé (1788 Magyar Merkurius C0340, 188) | Lessétek el, mi bántja titkon úgy (1867 Arany János ford.–Shakespeare 8014006, 123) | [Esti Kornélt] végzetesen izgatták a szörnyű dolgok, a megsemmisülés kis és nagy színjátékai, a lassú, vagy gyors pusztulás, mert azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a titokból (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 114) | A gibicek előredűltek Szepi bácsi izzadt, pecsenyeszínű háta, válla felé, veres, gyűrűsen dudorodó tarkója mellől lesni el, mit hoz az a négy lap (1969 Domahidy András 1036006, 176).

2a. ’〈vmely tovatűnő jelenséget, megnyilvánulást〉(feszülten figyelve) hirtelen észlel, elkap’ ❖ rám mosolyogva pillantson [a leány], ez győzelmem’ csalhatlan jele lesz, mit békén ’s vigyázva ellesni, erősen fel is tevém magamban (1841 Kovács Pál² 8251002, 188) | Ki leste már el, mikor [az öregek] a kályhás, sötét sarokban a téli estén árván lehajtják a fejüket? (1928 Weöres Sándor 9788021, 29) | A professzor pedig sűrű szemöldöke rejtekéből tanítványát vizsgálgatja s pápaszeme mögött villogó hideg kék szemének áruló pillantását próbálja ellesni (1931 Sárközi György 9587010, 80) | önkéntelenül ellesett beszélgetés-foszlányok, olvasmányok szavai kerülnek verseinkbe (1971 e. Devecseri Gábor 9108015, 46).

3. (rég) ’meghatározott v. huzamosabb időn keresztül les, figyelve vár vmit’ ❖ Durva, ittas pórhad, szégyentől megalázva, közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje, aki hajdan fél éjszakán át elleste, hogy egy ablakon kinyújtott kezemet meglássa (1882 Jókai Mór CD18).

3a. (rég) ’〈vmely cselekedetre a megfelelő időpontot〉 feszült figyelemmel várja, lesi’ ❖ A’ komándo egéſzen a’ Vakupi falakhoz érkeze, a’ nélkül, hogy valaki éſzre vette vólna, és minekutánna egy ideig ottan állott és ſehol ſem látott vólna ellenséget, a jó idt el-lesé és a’ Vakupi falakhoz ér kulát, (pajtát) [felgyújtotta] (1789 Magyar Merkurius C0341, 161) | [Thomár] ellesve a helyes pillanatot, hirtelen megragadá a szikla tövében hosszan lelógó fagyökereket, s mindhármukat erőszakosan felhúzta oda (1854 Jókai Mór CD18) | Ellestük, mikor [a gróf] egy kissé eltávozott, s mi elillantunk szerencsésen (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 28).

3b. (nyj) ’〈annak kif-ére, hogy fonóbeli szokásként a legény várja, lesi, mikor ejti le az orsóját a fonó leány, hogy azt neki (csók ellenében) visszaadja〉’ ❖ Elejtik [az orsót] a pajkos kacsók, S a macska-gonddal elleső Legény váltság-jutalma: csók! (1843 Tompa Mihály CD01) | Nem volt ott [a leány] szive kedvese, Hogy az orsóját ellesse (1855 Vasárnapi Újság CD56) | olykor az orsót is ellesték [a legények], amit a lányok csókkal váltottak ki (1941 K. Kovács László C6099, 128).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elleshet; ÚMTsz. elles¹

elles tárgyas ige 4b8
1.
(feltűnés nélkül) alaposan megfigyel(ve megismer), ill. így eltanul, elsajátít (vkitől) vmit
[Kapidsi basa] már régtl fogva a’ Podrasnitzai táborban tartózkodott vólna, mig végtére el-lesvén fortélyát a’ rája-bizott dolgot [ti. a gyilkosságot] el követé
(1789 Magyar Merkurius)
Most nem tudok [...] néhány szón és ama’ dalon kívül egyebet [franciául], miket gróf Vizaknai francia szakácsától lestem-el
(1837 Fáy András¹)
[a hegy] alatt meghálni, s annak tetejéről a feljövő napot ellesni terveltük
(1868 Orbán Balázs)
[az öreg pap] a nép ajkáról leste el meséit, dalait, balladáit, az ősi vallás és babona maradványait
(1919 Juhász Gyula¹)
[A kiskutya] alombeli társaitól és más kutyáktól lesi el a különféle szokásokat, cselekvéseket, s ezek gyakran éppen az ellenkezői annak, amelyeket mi akarunk neki megtanítani
(1993 Sárkány Pál et al.)
1a.
eltanul és átvesz vkitől v. vhonnan vmit
Ugy nem közeledünk hozzájok [ti. az elmúlt időkhöz], ha ellessük egyes külsőségeiket, hanem azáltal, ha példájokat követjük
(1857 Eötvös József)
a krakói kőfaragók a csúcsos ivű ablakokat az olasz jövevényektől ellesett renaissance párkánynyal látták el
(1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a népköltészetből ellesett motívumok
(1965 Horváth Károly)
a polgári konyháról ellesett sütemény, a torta paraszti terjedése sok központból önállóan indult
(1997 Magyar néprajz)
2.
ügyesen és észrevétlenül megtud, kikémlel, kiles vmit
lesd-el édes Ötsém min tulajdonság kivántatott arra, hogy valaki alkalmatosnak találtatván fel-vetessen ezen válogatott jeles vitézek serege közé
(1788 Magyar Merkurius)
Lessétek el, mi bántja titkon úgy
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
[Esti Kornélt] végzetesen izgatták a szörnyű dolgok, a megsemmisülés kis és nagy színjátékai, a lassú, vagy gyors pusztulás, mert azt remélte, hogy valamit mégis elleshet a titokból
(1930 Kosztolányi Dezső)
A gibicek előredűltek Szepi bácsi izzadt, pecsenyeszínű háta, válla felé, veres, gyűrűsen dudorodó tarkója mellől lesni el, mit hoz az a négy lap
(1969 Domahidy András)
2a.
〈vmely tovatűnő jelenséget, megnyilvánulást〉 (feszülten figyelve) hirtelen észlel, elkap
rám mosolyogva pillantson [a leány], ez győzelmem’ csalhatlan jele lesz, mit békén ’s vigyázva ellesni, erősen fel is tevém magamban
(1841 Kovács Pál²)
Ki leste már el, mikor [az öregek] a kályhás, sötét sarokban a téli estén árván lehajtják a fejüket?
(1928 Weöres Sándor)
A professzor pedig sűrű szemöldöke rejtekéből tanítványát vizsgálgatja s pápaszeme mögött villogó hideg kék szemének áruló pillantását próbálja ellesni
(1931 Sárközi György)
önkéntelenül ellesett beszélgetés-foszlányok, olvasmányok szavai kerülnek verseinkbe
(1971 e. Devecseri Gábor)
3. (rég)
meghatározott v. huzamosabb időn keresztül les, figyelve vár vmit
Durva, ittas pórhad, szégyentől megalázva, közcsúfságra levetkőztetve idehajt eléje, aki hajdan fél éjszakán át elleste, hogy egy ablakon kinyújtott kezemet meglássa
(1882 Jókai Mór)
3a. (rég)
〈vmely cselekedetre a megfelelő időpontot〉 feszült figyelemmel várja, lesi
A’ komándo egéſzen a’ Vakupi falakhoz érkeze, a’ nélkül, hogy valaki éſzre vette vólna, és minekutánna egy ideig ottan állott és ſehol ſem látott vólna ellenséget, a jó idt el-lesé és a’ Vakupi falakhoz ér kulát, (pajtát) [felgyújtotta]
(1789 Magyar Merkurius)
[Thomár] ellesve a helyes pillanatot, hirtelen megragadá a szikla tövében hosszan lelógó fagyökereket, s mindhármukat erőszakosan felhúzta oda
(1854 Jókai Mór)
Ellestük, mikor [a gróf] egy kissé eltávozott, s mi elillantunk szerencsésen
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
3b. (nyj)
〈annak kif-ére, hogy fonóbeli szokásként a legény várja, lesi, mikor ejti le az orsóját a fonó leány, hogy azt neki (csók ellenében) visszaadja〉
Elejtik [az orsót] a pajkos kacsók, S a macska-gonddal elleső Legény váltság-jutalma: csók!
(1843 Tompa Mihály)
Nem volt ott [a leány] szive kedvese, Hogy az orsóját ellesse
(1855 Vasárnapi Újság)
olykor az orsót is ellesték [a legények], amit a lányok csókkal váltottak ki
(1941 K. Kovács László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elleshet; ÚMTsz. elles¹

Beállítások