abajgat ige 5a

1. ts ’〈állatot, személyt〉 háborgat, zaklat, (meg)zavar, ill. nyaggat, gyötör vki, vmi’ ❖ nem akarom tet többé abajgatni, mivel már régtl fogva le írhatatlan szépen viseli magát (1790 Szaitz Leó C3794, Toldalék 41) | A’ rűhöz hasonló kosz is abajgattya gyakran a’ juhokat (1821 Tudományos Gyüjtemény C5529, 66) | De hogy a tetthelyhez már közelebb érnek, Kezdi abajgatni őket a kisértet (1898 Vékony Antal C4406, 11) | többnyire agyonverem őket [ti. a kígyókat], mert nagy halpusztítók, meg a kis madarakat is abajgatják (1956 Fekete István 9142002, 113) | Idáig mindig az íreket abajgatták az amerikai filmesek (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’(kiabálva, kurjongatva) hajszol, kerget’ ❖ Vadakat abajgatni (1792 Kisded szótár C0816, 5) | Némelyik a sikongató vászonnépséget abajgatta (1883 Bodon József C1127, 218).

1b. (rég) ’〈vmilyen ügyet〉 piszkál, bolygat’ ❖ Ott vannak Teleki és Kornis uraimék, abajgassák ők továbbat ezt a casust (1894 Abonyi Árpád C0480, 144).

2. ts ’〈gyereket, állatot〉 pátyolgat, ajnároz, ill. gondoz’ ❖ [A cigány asszony] vállán rojtosszélű nagykendő, abban abajgatja […] kicsinyét (1958 Magyar Nemzet szept. 19. C0354, 5) | a „háztartási alkalmazott” […] leginkább a gyerekeket abajgatja, napközibe kíséri (1961 Szabó Pál² C3781, 4).

3. tn ’óbégatva kiabál v. énekel’ ❖ Ha én véletlenül abajgatni találok […] és megkötöm magamat, hogy én bizony szerelmesemé akarok lenni […] akkor […] kétségbeesett erőfeszítéseket tettek volna, hogy felbontsák a partit (1907 Ambrus Zoltán C0596, 281) | jajgass, abajgass, kiabálj! (1927 Babits Mihály 9014184, 30) | mit abajgattok itt? – kiáltotta végül, amikor látta, hogy azok rá sem hederítenek. Az éneklés tovább folyt (1941 Kodolányi János 9342002, 10).

3a. ts ’így mond vmit’ ❖ Ugyan mért nem mondják el a radikális apostolok azt, amit a választójogi bankett előtt mondtak, amit […] a folyosón abajgatnak?! (1918 Borsszem Jankó márc. 10. C5037, 10).

Ö: fel~.

ÖU: el~, meg~.

Sz: abajgatás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

abajgat ige 5a
1. tárgyas
〈állatot, személyt〉 háborgat, zaklat, (meg)zavar, ill. nyaggat, gyötör vki, vmi
nem akarom tet többé abajgatni, mivel már régtl fogva le írhatatlan szépen viseli magát
(1790 Szaitz Leó)
A’ rűhöz hasonló kosz is abajgattya gyakran a’ juhokat
(1821 Tudományos Gyüjtemény)
De hogy a tetthelyhez már közelebb érnek, Kezdi abajgatni őket a kisértet
(1898 Vékony Antal)
többnyire agyonverem őket [ti. a kígyókat], mert nagy halpusztítók, meg a kis madarakat is abajgatják
(1956 Fekete István)
Idáig mindig az íreket abajgatták az amerikai filmesek
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
(kiabálva, kurjongatva) hajszol, kerget
Vadakat abajgatni
(1792 Kisded szótár)
Némelyik a sikongató vászonnépséget abajgatta
(1883 Bodon József)
1b. (rég)
〈vmilyen ügyet〉 piszkál, bolygat
Ott vannak Teleki és Kornis uraimék, abajgassák ők továbbat ezt a casust
(1894 Abonyi Árpád)
2. tárgyas
〈gyereket, állatot〉 pátyolgat, ajnároz, ill. gondoz
[A cigány asszony] vállán rojtosszélű nagykendő, abban abajgatja […] kicsinyét
(1958 Magyar Nemzet szept. 19.)
a „háztartási alkalmazott” […] leginkább a gyerekeket abajgatja, napközibe kíséri
(1961 Szabó Pál²)
3. tárgyatlan
óbégatva kiabál v. énekel
Ha én véletlenül abajgatni találok […] és megkötöm magamat, hogy én bizony szerelmesemé akarok lenni […] akkor […] kétségbeesett erőfeszítéseket tettek volna, hogy felbontsák a partit
(1907 Ambrus Zoltán)
jajgass, abajgass, kiabálj!
(1927 Babits Mihály)
mit abajgattok itt? – kiáltotta végül, amikor látta, hogy azok rá sem hederítenek. Az éneklés tovább folyt
(1941 Kodolányi János)
3a. tárgyas
így mond vmit
Ugyan mért nem mondják el a radikális apostolok azt, amit a választójogi bankett előtt mondtak, amit […] a folyosón abajgatnak?!
(1918 Borsszem Jankó márc. 10.)
ÖU: elabajgat, megabajgat
Sz: abajgatás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások