ellop ts ige 2a6

1. ’〈másnak a tulajdonában levő dolgot〉 rendsz. észrevétlenül, alattomban elvesz, eltulajdonít’ ❖ a’ pénzt egy magos fa alá el-rejtvén, onnan el-menének. Nem ſok id múlva a’ máſik gonoſz ifjú, titkon azon kintſet el-lopá (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 93) | Zld Martzi éppen most lopá el két derék paripámat (1817 Wándza Mihály 8525028, 84) | Liszka! – ezek azt mondják, hogy te elloptad minden pénzünket és minden ékszert (1875 Tóth Ede 8486002, 129) | A Pásztorok ellopták a golyóimat a múzeumkertben, mert ők voltak az erősebbek (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 120) | Katonáknak játszottam Csongrádon ebben a szerelésben, és közben ellopták a kocsimat a ruhámmal együtt (1978 Bereményi Géza 9048001, 137).

1a. (kissé rég) ’erőszakkal magával visz, elhurcol, ill. alattomban elszöktet vkit’ ❖ Hát ha tletek valaki [leányotokat] el-lopná? kérdé a’ Grófné (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 98) | egy koldus kiszemelvén magának az illyenkor bámészkodni szerető gyermekek közül egy körülbelől négy éves fiut, ezt pénzigérettel elcsalta s ellopta (1854 Vasárnapi Újság CD56) | A leány azt mondja, azért nem jár egyedül, mert fél, hogy ellopják (1913 Braun Róbert 9072001, 13) | Ellopták a bíbornokot! Csipcsali, a gyermekrabló elrabolta őeminenciáját! (1949 Hollós Korvin Lajos 9252012, 50).

1b. ellopja magát (rég, vál) ’észrevétlenül, a feltűnést kerülve távozik vhonnan vki’ ❖ magamat a’ fegyver zrgés kzzl el-lopván Múſák kebelében pihenhetek (1773 Barcsay Ábrahám C1104, 34) | a berlini egyetem Szkalnitzky tiszteletére pompás lakomát rendezett, mig a frankfurtiak tenyerökön hordozták, s szinte megölték szivességökkel, hogy tőlük ugy kelle magát titkon ellopnia (1859 Vasárnapi Újság CD56) | – Ohó, úr uram! Az nem járja! Ellopni magát a táncból (1902 Jókai Mór CD18) | A fiatalember óvakodva felállott a helyéről és lüktető halántékkal ellopta magát onnan (1911 Móricz Zsigmond C3214, 169).

1c. ’〈titkot〉 csellel, ügyességgel, alattomosan megszerez vkitől’ ❖ elloptam, íme, minden titkod (1937 Zelk Zoltán CD10) | Gullivertől lophatta el Halász Gábor a titkot: levendulát és dohányt kell az orrba tömni, hogy ne érezzük környezetünk szagát (1955 Illés Endre 9273004, 179) | a számítástechnikai szakember katonai titkokat lopott volna el (1999 Magyar Hírlap CD09).

1d. ’〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi vmely (kedvező) helyzettől, állapottól, vminek átélésétől megfoszt vkit〉’ ❖ Bocsáss meg nékem! Gyanúm ellopta élted tavaszát, engemet vádol arczod sápadtsága (1828 Kossuth Lajos CD32) | valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni (1886 Jókai Mór CD18) | [a történelem] ellopta kamaszkorukat, felnőttként kényszerítve kamaszos bakugrásokra (1972 Horpácsi Sándor 2021030, 951) | A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 56).

2. ’〈másnak a szellemi termékét, eredményét, értékét〉 jogtalanul sajátjának mondja, ill. felhasználja’ ❖ a’ ditsöséget, melly egyedül az Iſtent illeti, tolvajképpen el-nem lopjuk (1774 Vajda Sámuel 7365003, 112) | Még a stílusomat is ellopják – mondá szörnyűlködve (1883 Mikszáth Kálmán 8312236, 172) | A zene – a fuvolák, a csembaló hangja –, Bach zenéje váratlanul szólal meg a csendben [...]. Moziban soha még nem ajándékoztak meg hasonló meglepetésekkel. Ezt az ötletet érdemes volna ellopnunk a franciáktól (1963 Pilinszky János 9531166, 195) | a magányos, boldogtalan tudós, aki úgy érzi, hogy felfedezését ellopták (1972 Beke György 9037002, 138) | Én egy olyan színházra gondolok, amelyben sok minden elfér, ahová például beengedem az alternatívokat, és nem titokban lopom el az eredményeiket (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég) ’〈(vmennyi) időt〉(feleslegesen) elrabol (vkitől), ill. 〈vkinek az idejét〉 túlzott mértékben igénybe veszi vki, vmi’ ❖ [a kínai császár] a’ ſátor alatt Tanátsot tartott; és hogy az ö Tanátsoſit meg halgathaſſa, ’s rendeléſeit ki adhaſſa: el-lopta magátol az álomnak ſzükséges oráit (1785 Göböl Gáspár C1897, 60) | [a bűnös] meg-határozza ma, hogy magát meg-jobbítja, de még-is hólnapra hagyja. Így lopja-el a’ halogatás a’ mi idnket esztendrl esztendre (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 31) | csak ezen éjszakát lett volna szükség el nem lopni Bánk bán nagyúrtól (1819 Katona József 8226005, 452) | A’ gyertyáknál végzett gyülés végén történt még valami, – minek eredménye jövő napunknak ismét ellopá felét (1841 Pesti Hírlap CD61) | nem lopom el az idejét, elvezetem a parancsnokhoz (1943–1957 Sőtér István ford.–Hemingway 9455015, 148).

3a. ’〈(vmennyi) időt vmely feladattól, tevékenységtől stb.〉 elvesz, elvon vki, hogy azt másra fordítsa’ ❖ Zemplényből igen sokan menének le Váradra. Az anyám nem tartotta veszett időnek, amit így az iskolától ellopunk, s bennünket a maga szekerén oda lekülde (1817 Kazinczy Ferenc 7163004, 82) | Szorgos foglalatosságaimtól el lopott fertályaimat erre [ti. nyelvtanulásra] szoktam naponként fordítani (1820 Szentgyörgyi József C2570, 290) | Csak néha lopok el a munkámtól egy-egy negyedórát, hogy az unokámmal játszhassak (1934 Móra Ferenc C3203, 249) | amíg [Szarka Árpád] tanított, csak félkézzel festhetett, pihenéséből ellopott szabadidejében (1983 Szabó Jenő CD52).

3b. (rég) ’〈idő(szako)t vmely (haszontalan) tevékenységgel〉 eltölt, elpazarol vki’ ❖ volt vagy 10 napi szűnidőnk, mely alatt magunkat [...] kifúhatnók, ha vacatiónkat az iskola rendezésére vonatkozó gyűlésezéssel nem kellene ellopnunk (1852 Arany János C1619, 63) | tétlen álmodozással lopja el a napot (1899 Vay Sarolta C4393, 408) | Itt minálunk a zenét úgy tekintik, mint valami ártatlan időtöltést lányok számára, amire rátanítják őket mint akár a hímzésre, vagy horgolásra, legfőképpen azért, hogy legyen mivel ellopni a napjukat, amíg férjhez nem mennek (1919 Schöpflin Aladár CD10).

Fr: álom, szív².

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. lop; ÉKsz.; SzT. ~, ellopat, ellopatik, ellopatott, ellopattatik, ellopattatott, ellophat, ellopott

ellop tárgyas ige 2a6
1.
〈másnak a tulajdonában levő dolgot〉 rendsz. észrevétlenül, alattomban elvesz, eltulajdonít
a’ pénzt egy magos fa alá el-rejtvén, onnan el-menének. Nem ſok id múlva a’ máſik gonoſz ifjú, titkon azon kintſet el-lopá
(1780 Patay Sámuel ford.)
Zld Martzi éppen most lopá el két derék paripámat
(1817 Wándza Mihály)
Liszka! – ezek azt mondják, hogy te elloptad minden pénzünket és minden ékszert
(1875 Tóth Ede)
A Pásztorok ellopták a golyóimat a múzeumkertben, mert ők voltak az erősebbek
(1907 Molnár Ferenc²)
Katonáknak játszottam Csongrádon ebben a szerelésben, és közben ellopták a kocsimat a ruhámmal együtt
(1978 Bereményi Géza)
1a. (kissé rég)
erőszakkal magával visz, elhurcol, ill. alattomban elszöktet vkit
Hát ha tletek valaki [leányotokat] el-lopná? kérdé a’ Grófné
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
egy koldus kiszemelvén magának az illyenkor bámészkodni szerető gyermekek közül egy körülbelől négy éves fiut, ezt pénzigérettel elcsalta s ellopta
(1854 Vasárnapi Újság)
A leány azt mondja, azért nem jár egyedül, mert fél, hogy ellopják
(1913 Braun Róbert)
Ellopták a bíbornokot! Csipcsali, a gyermekrabló elrabolta őeminenciáját!
(1949 Hollós Korvin Lajos)
1b. ellopja magát (rég, vál)
észrevétlenül, a feltűnést kerülve távozik vhonnan vki
magamat a’ fegyver zrgés kzzl el-lopván Múſák kebelében pihenhetek
(1773 Barcsay Ábrahám)
a berlini egyetem Szkalnitzky tiszteletére pompás lakomát rendezett, mig a frankfurtiak tenyerökön hordozták, s szinte megölték szivességökkel, hogy tőlük ugy kelle magát titkon ellopnia
(1859 Vasárnapi Újság)
– Ohó, úr uram! Az nem járja! Ellopni magát a táncból
(1902 Jókai Mór)
A fiatalember óvakodva felállott a helyéről és lüktető halántékkal ellopta magát onnan
(1911 Móricz Zsigmond)
1c.
〈titkot〉 csellel, ügyességgel, alattomosan megszerez vkitől
elloptam, íme, minden titkod
(1937 Zelk Zoltán)
Gullivertől lophatta el Halász Gábor a titkot: levendulát és dohányt kell az orrba tömni, hogy ne érezzük környezetünk szagát
(1955 Illés Endre)
a számítástechnikai szakember katonai titkokat lopott volna el
(1999 Magyar Hírlap)
1d.
〈annak kif-ére, hogy vki v. vmi vmely (kedvező) helyzettől, állapottól, vminek átélésétől megfoszt vkit〉
Bocsáss meg nékem! Gyanúm ellopta élted tavaszát, engemet vádol arczod sápadtsága
(1828 Kossuth Lajos)
valakinek a becsületét ellopni nemcsak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért is, mert azt legnehezebb visszaadni
(1886 Jókai Mór)
[a történelem] ellopta kamaszkorukat, felnőttként kényszerítve kamaszos bakugrásokra
(1972 Horpácsi Sándor)
A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat
(1989 Börtön volt a hazám)
2.
〈másnak a szellemi termékét, eredményét, értékét〉 jogtalanul sajátjának mondja, ill. felhasználja
a’ ditsöséget, melly egyedül az Iſtent illeti, tolvajképpen el-nem lopjuk
(1774 Vajda Sámuel)
Még a stílusomat is ellopják – mondá szörnyűlködve
(1883 Mikszáth Kálmán)
A zene – a fuvolák, a csembaló hangja –, Bach zenéje váratlanul szólal meg a csendben [...]. Moziban soha még nem ajándékoztak meg hasonló meglepetésekkel. Ezt az ötletet érdemes volna ellopnunk a franciáktól
(1963 Pilinszky János)
a magányos, boldogtalan tudós, aki úgy érzi, hogy felfedezését ellopták
(1972 Beke György)
Én egy olyan színházra gondolok, amelyben sok minden elfér, ahová például beengedem az alternatívokat, és nem titokban lopom el az eredményeiket
(1995 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
(vmennyi) időt〉 (feleslegesen) elrabol (vkitől), ill. 〈vkinek az idejét〉 túlzott mértékben igénybe veszi vki, vmi
[a kínai császár] a’ ſátor alatt Tanátsot tartott; és hogy az ö Tanátsoſit meg halgathaſſa, ’s rendeléſeit ki adhaſſa: el-lopta magátol az álomnak ſzükséges oráit
(1785 Göböl Gáspár)
[a bűnös] meg-határozza ma, hogy magát meg-jobbítja, de még-is hólnapra hagyja. Így lopja-el a’ halogatás a’ mi idnket esztendrl esztendre
(1787 Péczeli József ford.Young)
csak ezen éjszakát lett volna szükség el nem lopni Bánk bán nagyúrtól
(1819 Katona József)
A’ gyertyáknál végzett gyülés végén történt még valami, – minek eredménye jövő napunknak ismét ellopá felét
(1841 Pesti Hírlap)
nem lopom el az idejét, elvezetem a parancsnokhoz
(1943–1957 Sőtér István ford.Hemingway)
3a.
(vmennyi) időt vmely feladattól, tevékenységtől stb.〉 elvesz, elvon vki, hogy azt másra fordítsa
Zemplényből igen sokan menének le Váradra. Az anyám nem tartotta veszett időnek, amit így az iskolától ellopunk, s bennünket a maga szekerén oda lekülde
(1817 Kazinczy Ferenc)
Szorgos foglalatosságaimtól el lopott fertályaimat erre [ti. nyelvtanulásra] szoktam naponként fordítani
(1820 Szentgyörgyi József)
Csak néha lopok el a munkámtól egy-egy negyedórát, hogy az unokámmal játszhassak
(1934 Móra Ferenc)
amíg [Szarka Árpád] tanított, csak félkézzel festhetett, pihenéséből ellopott szabadidejében
(1983 Szabó Jenő)
3b. (rég)
〈idő(szako)t vmely (haszontalan) tevékenységgel〉 eltölt, elpazarol vki
volt vagy 10 napi szűnidőnk, mely alatt magunkat [...] kifúhatnók, ha vacatiónkat az iskola rendezésére vonatkozó gyűlésezéssel nem kellene ellopnunk
(1852 Arany János)
tétlen álmodozással lopja el a napot
(1899 Vay Sarolta)
Itt minálunk a zenét úgy tekintik, mint valami ártatlan időtöltést lányok számára, amire rátanítják őket mint akár a hímzésre, vagy horgolásra, legfőképpen azért, hogy legyen mivel ellopni a napjukat, amíg férjhez nem mennek
(1919 Schöpflin Aladár)
Fr: álom, szív²
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. lop; ÉKsz.; SzT. ~, ellopat, ellopatik, ellopatott, ellopattatik, ellopattatott, ellophat, ellopott

Beállítások