elmarasztal ts ige 1a

1. (Jog) ’〈bíró(ság), ítélet alperest v. vádlottat〉 pervesztesnek, ill. bűnösnek mond ki’ ❖ az ítélőszékek felségsértés és hazaárulás bűnében marasztalták el az ifjúság néhány hevesb vérű tagját (1836 Deák Ferenc CD51) | Én a jelen pörben egy községi bizonyítvány alapján lettem elmarasztalva (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 103) | Ha elmarasztaló ítélet születik, Haraszti fogja megfizetni a szakértő mintegy hétezer forintos tiszteletdíját (1973–1974 Betlen János 9814006, 156) | A szerző tényekkel kívánta alátámasztani az említett hasonlatot, s ezért a törekvéséért elmarasztalta őt a bíróság, mivel csak hamisított tények álltak rendelkezésre (1991 Révész Sándor 2038001, 3).

1a. (rég, Jog) ’〈bíró(ság)〉 vmilyen büntetésre ítél, kötelez vkit’ ❖ Ki marasztaltatik már most el ennyi halál díjában? (1841 Vajda Péter 8504014, 160) | Midőn a felperes vaktában alaptalanul indít erőszakoskodási pert, ezért ő 100 frtnyi birságban marasztalják el (1845 Kovách László 8574001, 43) | aki a választónak, vagy családja valamely tagjának azon célból, hogy bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a választástól tartózkodjék, – pénzt, pénzértéket vagy előnyt ad vagy igér, aki eteti, itatja, vagy akármi módon fenyegeti: elveszti választói jogát, sőt még 2000 koronáig terjedő büntetés- és 6 hónapig terjedő fogságra marasztaltatik el (1876 Mayer Miksa 8302001, 20).

2. (tárgy n. is) (vál) ’hibásnak mond, elítél, megró vkit (vmiért)’ ❖ A gyávaság vádjában, sajnos ma a legtöbb magyar író elmarasztalható (1929 Gaál Gábor 9162002, 829) | a közvélemény ilyen esetben úgyis mindig a lányt, az asszonyt marasztalja el: minek hagyta odáig a dolgot… könnyű Katit táncravinni… (1953 Sarkadi Imre 9586002, 42) | [József főherceg bevonulásakor Sopronban] egyetlen hangos „Éljen” kiáltást sem lehetett hallani. Az újság ezért nagyon elmarasztalja Sopron lakosságát (1967 Hiller István² CD52) | Az engedelmességet kívánó vezető megjegyzései mindig személyeskedőek voltak. Akár elmarasztalt, akár dicsért, nem a munkáról beszélt, hanem a személyről (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435003, 222).

2a. ’rossznak, tévesnek, helytelennek nyilvánít vmit’ ❖ az annyiszor leszólt, megvádolt és elmarasztalt magyar békevilág (1946 Keresztury Dezső 9326026, 147) | [a kritika] elmarasztalta a művet (1963 Czobor László CD52) | Szónokok jöttek, szónokok mentek, akik rendre elmarasztalták a Magyar Dolgozók Pártjának addig folytatott politikáját (1975 Becsei Róbertné–Pogrányi János 2043008, 2) | [a] vigadói koncert rossz műsorösszeállítását elmarasztaló bírálat (1990 Csalog Zsolt 2004019, 496).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elmarasztaltatik

elmarasztal tárgyas ige 1a
1. (Jog)
〈bíró(ság), ítélet alperest v. vádlottat〉 pervesztesnek, ill. bűnösnek mond ki
az ítélőszékek felségsértés és hazaárulás bűnében marasztalták el az ifjúság néhány hevesb vérű tagját
(1836 Deák Ferenc)
Én a jelen pörben egy községi bizonyítvány alapján lettem elmarasztalva
(1884 Mikszáth Kálmán)
Ha elmarasztaló ítélet születik, Haraszti fogja megfizetni a szakértő mintegy hétezer forintos tiszteletdíját
(1973–1974 Betlen János)
A szerző tényekkel kívánta alátámasztani az említett hasonlatot, s ezért a törekvéséért elmarasztalta őt a bíróság, mivel csak hamisított tények álltak rendelkezésre
(1991 Révész Sándor)
1a. (rég, Jog)
〈bíró(ság) vmilyen büntetésre ítél, kötelez vkit
Ki marasztaltatik már most el ennyi halál díjában?
(1841 Vajda Péter)
Midőn a felperes vaktában alaptalanul indít erőszakoskodási pert, ezért ő 100 frtnyiforintnyi birságban marasztalják el
(1845 Kovách László)
aki a választónak, vagy családja valamely tagjának azon célból, hogy bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a választástól tartózkodjék, – pénzt, pénzértéket vagy előnyt ad vagy igér, aki eteti, itatja, vagy akármi módon fenyegeti: elveszti választói jogát, sőt még 2000 koronáig terjedő büntetés- és 6 hónapig terjedő fogságra marasztaltatik el
(1876 Mayer Miksa)
2. (tárgy n. is) (vál)
hibásnak mond, elítél, megró vkit (vmiért)
A gyávaság vádjában, sajnos ma a legtöbb magyar író elmarasztalható
(1929 Gaál Gábor)
a közvélemény ilyen esetben úgyis mindig a lányt, az asszonyt marasztalja el: minek hagyta odáig a dolgot… könnyű Katit táncravinni…
(1953 Sarkadi Imre)
[József főherceg bevonulásakor Sopronban] egyetlen hangos „Éljen” kiáltást sem lehetett hallani. Az újság ezért nagyon elmarasztalja Sopron lakosságát
(1967 Hiller István²)
Az engedelmességet kívánó vezető megjegyzései mindig személyeskedőek voltak. Akár elmarasztalt, akár dicsért, nem a munkáról beszélt, hanem a személyről
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
2a.
rossznak, tévesnek, helytelennek nyilvánít vmit
az annyiszor leszólt, megvádolt és elmarasztalt magyar békevilág
(1946 Keresztury Dezső)
[a kritika] elmarasztalta a művet
(1963 Czobor László)
Szónokok jöttek, szónokok mentek, akik rendre elmarasztalták a Magyar Dolgozók Pártjának addig folytatott politikáját
(1975 Becsei Róbertné–Pogrányi János)
[a] vigadói koncert rossz műsorösszeállítását elmarasztaló bírálat
(1990 Csalog Zsolt)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elmarasztaltatik

Beállítások