elmér ts ige 1b6

1. (rég v. nyj)(áruként) kimér(ve elad) vmit’ ❖ [a] Fejedelem olly rendelést [tett]: hogy az illyetén ſzarvas marhát el nem kell vetni; hanem a’ húsát el kell mérni (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 131) | a kofaasszony a rábízott tojást, almát, diót, kukoriczát és kölest elméri a rávetett áron (1880 Baksay Sándor C0736, 333) | sok vagyon vót ott, csak búzán, mikor elmérték, huszonegy – huszonegy mázsa jutott egyiknek egyiknek (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 147) | Az elszámolás után az elmért borok mennyisége szerint állapították meg a csaplár hasznát, ami a konvención felüli pénzjáradék volt (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (rég) ’〈földterületet〉 felmér(ve eloszt)’ ❖ Minthogy Sárosi György maga vallja, hogy amint ennek előtte az Alsó Mezőben Közép Lábban Baka Tamás birodalmában elszántott, az termést el is vitte róla; azért tartozik Sárosi György visszaadni Baka Tamásnak. Azután mérjék el az földet, tegyenek igaz metát [ti. határjelet] (1779 A rendtartó székely falu 7154013, 143) | A földnek kötéllel mérésére példát találunk már 1405-ben, midőn az egri káptalan küldöttje Garai Miklós nádornak itéletét végrehajtván, a [...] Scybes nevű kún fiainak Kenderesen volt birtokát három egyenlő részre kötéllel mérte el (1880 Gyárfás István CD57).

3. (rég, átv is) ’méréssel elvesz vmiből (vmennyit)’ ❖ Mit énünk a’ határzatlan mennyiségű másból további határzással elmér, az, az ő külön valója (1839 Figyelmező C0153, 60) | csak azon pontját kivánom a kérdéses czikknek rágalomnak bélyegezni, melly azt mondja, hogy a kis-igmándi pap földjéből én 7 holdat elmértem (1848 Kossuth Hírlapja CD61).

4. ’tévesen, rosszul mér fel, ill. becsül fel vmit’ ❖ némellyik [újságíró] annyira elméri magát, hogy a nélkül, hogy ismerné e város lakosait, azt hiszi, hogy egyszer betekintvén Debreczenbe, s dús élvezetet nem találván, hiányai rovására gúnyolhatja határ nélkül (1856 Vasárnapi Újság CD56) | a falut elmérte [a mérnök], mindnyájunkat megkárosított (1867 Tolnai Lajos C4216, 6) | Izgalmában elmérte a távolságot (1967 Kertész Imre² CD41) | kiderült, hogy bizony a versenybírák alaposan elmérték a magasságot, s az a 420 bizony csak 410 volt (1997 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég, átv is) ’〈utat〉 végigjár’ ❖ A’ vén Monmoránſzit, hol a’ Királyoknak Sírjok, Vitéz kézbl gyilkos Ólom érte[,] Közel Száz-esztends Pályáját el-mérte (1784 Szilágyi Sámuel¹ ford.–Voltaire C4021, 28) | Ma nagy utat el-mérek (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 229).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elméret

elmér tárgyas ige 1b6
1. (rég v. nyj)
(áruként) kimér(ve elad) vmit
[a] Fejedelem olly rendelést [tett]: hogy az illyetén ſzarvas marhát el nem kell vetni; hanem a’ húsát el kell mérni
(1790 Kömlei János ford.Becker²)
a kofaasszony a rábízott tojást, almát, diót, kukoriczát és kölest elméri a rávetett áron
(1880 Baksay Sándor)
sok vagyon vót ott, csak búzán, mikor elmérték, huszonegy – huszonegy mázsa jutott egyiknek egyiknek
(1935 Móricz Zsigmond)
Az elszámolás után az elmért borok mennyisége szerint állapították meg a csaplár hasznát, ami a konvención felüli pénzjáradék volt
(1977 NéprajziLex.)
2. (rég)
〈földterületet〉 felmér(ve eloszt)
Minthogy Sárosi György maga vallja, hogy amint ennek előtte az Alsó Mezőben Közép Lábban Baka Tamás birodalmában elszántott, az termést el is vitte róla; azért tartozik Sárosi György visszaadni Baka Tamásnak. Azután mérjék el az földet, tegyenek igaz metát [ti. határjelet]
(1779 A rendtartó székely falu)
A földnek kötéllel mérésére példát találunk már 1405-ben, midőn az egri káptalan küldöttje Garai Miklós nádornak itéletét végrehajtván, a [...] Scybes nevű kún fiainak Kenderesen volt birtokát három egyenlő részre kötéllel mérte el
(1880 Gyárfás István)
3. (rég, átv is)
méréssel elvesz vmiből (vmennyit)
Mit énünk a’ határzatlan mennyiségű másból további határzással elmér, az, az ő külön valója
(1839 Figyelmező)
csak azon pontját kivánom a kérdéses czikknek rágalomnak bélyegezni, melly azt mondja, hogy a kis-igmándi pap földjéből én 7 holdat elmértem
(1848 Kossuth Hírlapja)
4.
tévesen, rosszul mér fel, ill. becsül fel vmit
némellyik [újságíró] annyira elméri magát, hogy a nélkül, hogy ismerné e város lakosait, azt hiszi, hogy egyszer betekintvén Debreczenbe, s dús élvezetet nem találván, hiányai rovására gúnyolhatja határ nélkül
(1856 Vasárnapi Újság)
a falut elmérte [a mérnök], mindnyájunkat megkárosított
(1867 Tolnai Lajos)
Izgalmában elmérte a távolságot
(1967 Kertész Imre²)
kiderült, hogy bizony a versenybírák alaposan elmérték a magasságot, s az a 420 bizony csak 410 volt
(1997 Magyar Hírlap)
5. (rég, átv is)
〈utat〉 végigjár
A’ vén Monmoránſzit, hol a’ Királyoknak Sírjok, Vitéz kézbl gyilkos Ólom érte[,] Közel Száz-esztends Pályáját el-mérte
(1784 Szilágyi Sámuel¹ ford.Voltaire)
Ma nagy utat el-mérek
(1794 Gyarmathi Sámuel)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elméret

Beállítások