elmellőz ts ige 4c

1. (rég v. nyj) ’mellette elhaladva kikerül, ill. megelőz vmit, vkit’ ❖ [Cook] hét hónapi hajózásával semmire sem mehetett; […] dél felé viszsza mentébenn számtalan sok szigeteket el-mellzött, míg végre arra a bóldogtalanra ki-szállott, amellynek lakosi agyonn verték (1780 Magyar Hírmondó C0268, 107) | [A versenyben] a’ melly nő-hajó a’ férfihajók közt vagy azokat elmellőzve illetlenűl [= illetetlenül] vissza tud térni az indulóhoz, az győzhetlennek hirdettetik (1837 Vörösmarty Mihály 8524423, 103) | Murány várát elmellőzve, a mélységbe ereszkedünk, hol a víz nagy kősziklák között eltűnik; ez a Vaskapu (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a gyalog járó hiába köszönt az őt elmellőző fogatosra, a szűk ülés miatt nem vehette fel maga mellé (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (rég) ’nem ejt útba, elkerül vmit, ill. nem látogat meg vkit’ ❖ Tudatlan lévén pedig az útak fell, más útra indult, és a’ Kápolnát el-mellzte (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 4) | Zápolyát még ott találta Nagy-Váradon a bég. Egyenesen őhozzá ment be; a püspököt elmellőzte (1892 Jókai Mór CD18).

2a. (rég) ’〈vmely (nemkívánatos) eseményt, dolgot〉 nem hagy megtörténni, elkerül’ ❖ ollyan rvény a’ halál, melyet el-nem mellzhetnek (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 7) | [néhányak szerint a gyermekeknek a nevelőintézetben] alkalmatosság szolgáltatik a’ különbféle természetű, magaviseletű ’s erkölcsű emberekkel megesmerkedni, azokkal békességben élni, a’ csábításnak ellentállani, és a’ rosz példaadásból eredett veszedelmet okosan elmellőzni (1826 Szilasy János 8450009, 191) | [a magyar nemzet] nem sietett a pártütőt saját fészkében megtámadni, hanem a polgárvérontást – ha csak lehet – elmellőzendő, a pártütés továbbterjedésének gátlására szorítkozott (1849 Kossuth Lajos CD32) | kiméletes befolyást és rábeszélést kelle alkalmaznom, hogy több botrányt elmellőzhessek (1858 e. Mészáros Lázár C3095, 127).

2b. (rég) ’〈vmely rossz dolog, baj, gond stb.〉 nem érint, elkerül vkit’ ❖ a munka, a baj, a gondok és a fáradságok elmellőztek [téged] (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373008, 235) | Halálmadárpelyhet [teszek] szempillája alá, Jó hiszemben: hogy elmellőzze a halál! (1851 Lisznyai Damó Kálmán C2925, 42).

3. (rég, átv is) ’eltávolít, elűz vhonnan vkit, vmit’ ❖ kedves Anyám! a’ munka által el mellztetem a’ hideget (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 98) | valamint a’ hernyók úgy a’ hangyálok-is el mellőztettnek a’ gyümölts fáktól (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417002, 160) | „[…] a hon szabadságára veszélyes egyéneket pedig elmellőzni fő feladata a Ministeriumnak.” – magyarázza (1848 Töltényi Miklós CD51) | Kézigörcs (Schreibrumpf) és hasonló zavarai az izom-tevékenységnek fájdalom nélkül elmellőztetnek (1886 Győri Közlöny 8627001, 4).

4. (/ritk) ’nem foglalkozva v. nem törődve vele figyelmen kívül hagy, ill. elhagy, kihagy vmit, vkit’ ❖ vakmerö Filosofusok olly sokszor el-mellözik az igazságot (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3750, 127) | [Beszédemben] mindent el-mellzök, a’ mi nem a’ dologra tartozik (1794 Magyar Hírmondó 7444114, 731) | Midőn a’ magyar szinészetről ’s különösen az operáról szólunk, el nem mellőzhetjük Schódelnét, az első énekesnét kiválólag megemlíteni (1841 Vörösmarty Mihály 8524429, 211) | Bismarck a katonai hatalom további fejlesztése mellett nem mellőzte el azokat a tényezőket sem, melyek nélkül modern állam nem állhat fenn (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | Azzal vádolták egész nyiltan Hunyadit, hogy nagyravágyása által befolyásolva, az egyességkötésnél az ország javát elmellőzte (1936 Bánlaky József CD16) | A korona [címerből való] elmellőzését illetően Lanzedelli kétségkívül nagyobb tájékozottságról (vagy megfontoltságról) tett tanúbizonyságot, mint a koronát ugyancsak elmellőző magyar republikánusok (1990 Spira György CD17).

5. (/ritk) ’〈teendőt, kötelességet〉 nem hajt végre, nem teljesít, elmulaszt, ill. 〈kínálkozó lehetőséget〉 elszalaszt’ ❖ Ha a szelídebb tudományokra akarjuk buzdítani polgártársainkat, el-ne mellőzzük őket a Haza fegyverrel való szolgálatjára is élleszteni (1828 Kiss Károly¹ CD30) | Elveted a gabonát, s mennyi veszély nem vár arra a kikelés pillantatától fogva aratás idejéig; s fognád-e azért az évenkénti vetést elmellőzni? (1837 Kölcsey Ferenc 8253048, 1122) | Popákné asszonyom nem akarta elszalasztani a becses alkalmat, amit férje elmellőzött (1856 Jókai Mór CD18) | elmellőzték a dézmát papjuk számára biztositani (1873 Orbán Balázs CD22) | egészen egyszerűen elmellőzte a kitűzött találkát (1911 Krúdy Gyula CD54) | ha egy sebészi munkát végző kórházigazgató elmellőztetheti a kórboncnok véleménye ellenére a boncolást, ez rossz dolog (1997 Országgyűlési Napló CD62).

6. (rég) ’figyelemre se méltat, jogai, érdemei ellenére háttérbe szorít, mellőz vkit’ ❖ [Iknelates] régtűl fogva minden vétke nélkűl el mellztetet ’s érdeme ſzerint hivatalba nem helyheztetet (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 29) | Megesküvém Gézát elejteni […]. Megeskvém [!], mert fájt elmellőzve lennem (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 165) | Corvin János, a dicső király méltatlanul elmellőzött fia (1860 Vasárnapi Újság CD56) | megnyerték a nagy népszónokot, Ártándy Pált, aki minden mozgalomnál elöljárt; de a jutalomosztásnál mindig elmellőzték (1892 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elmellőzött; ÚMTsz.

elmellőz tárgyas ige 4c
1. (rég v. nyj)
mellette elhaladva kikerül, ill. megelőz vmit, vkit
[Cook] hét hónapi hajózásával semmire sem mehetett; […] dél felé viszsza mentébenn számtalan sok szigeteket el-mellzött, míg végre arra a bóldogtalanra ki-szállott, amellynek lakosi agyonn verték
(1780 Magyar Hírmondó)
[A versenyben] a’ melly nő-hajó a’ férfihajók közt vagy azokat elmellőzve illetlenűl [= illetetlenül] vissza tud térni az indulóhoz, az győzhetlennek hirdettetik
(1837 Vörösmarty Mihály)
Murány várát elmellőzve, a mélységbe ereszkedünk, hol a víz nagy kősziklák között eltűnik; ez a Vaskapu
(1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a gyalog járó hiába köszönt az őt elmellőző fogatosra, a szűk ülés miatt nem vehette fel maga mellé
(1999 Magyar néprajz)
2. (rég)
nem ejt útba, elkerül vmit, ill. nem látogat meg vkit
Tudatlan lévén pedig az útak fell, más útra indult, és a’ Kápolnát el-mellzte
(1772 Jenei Márton ford.Haeften)
Zápolyát még ott találta Nagy-Váradon a bég. Egyenesen őhozzá ment be; a püspököt elmellőzte
(1892 Jókai Mór)
2a. (rég)
〈vmely (nemkívánatos) eseményt, dolgot〉 nem hagy megtörténni, elkerül
ollyan rvény a’ halál, melyet el-nem mellzhetnek
(1787 Péczeli József ford.Young)
[néhányak szerint a gyermekeknek a nevelőintézetben] alkalmatosság szolgáltatik a’ különbféle természetű, magaviseletű ’s erkölcsű emberekkel megesmerkedni, azokkal békességben élni, a’ csábításnak ellentállani, és a’ rosz példaadásból eredett veszedelmet okosan elmellőzni
(1826 Szilasy János)
[a magyar nemzet] nem sietett a pártütőt saját fészkében megtámadni, hanem a polgárvérontást – ha csak lehet – elmellőzendő, a pártütés továbbterjedésének gátlására szorítkozott
(1849 Kossuth Lajos)
kiméletes befolyást és rábeszélést kelle alkalmaznom, hogy több botrányt elmellőzhessek
(1858 e. Mészáros Lázár)
2b. (rég)
〈vmely rossz dolog, baj, gond stb.〉 nem érint, elkerül vkit
a munka, a baj, a gondok és a fáradságok elmellőztek [téged]
(1786 Verseghy Ferenc ford.Dusch)
Halálmadárpelyhet [teszek] szempillája alá, Jó hiszemben: hogy elmellőzze a halál!
(1851 Lisznyai Damó Kálmán)
3. (rég, átv is)
eltávolít, elűz vhonnan vkit, vmit
kedves Anyám! a’ munka által el mellztetem a’ hideget
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
valamint a’ hernyók úgy a’ hangyálok-is el mellőztettnek a’ gyümölts fáktól
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
[…] a hon szabadságára veszélyes egyéneket pedig elmellőzni fő feladata a Ministeriumnak.” – magyarázza
(1848 Töltényi Miklós)
Kézigörcs (Schreibrumpf) és hasonló zavarai az izom-tevékenységnek fájdalom nélkül elmellőztetnek
(1886 Győri Közlöny)
4. (/ritk)
nem foglalkozva v. nem törődve vele figyelmen kívül hagy, ill. elhagy, kihagy vmit, vkit
vakmerö Filosofusok olly sokszor el-mellözik az igazságot
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
[Beszédemben] mindent el-mellzök, a’ mi nem a’ dologra tartozik
(1794 Magyar Hírmondó)
Midőn a’ magyar szinészetről ’s különösen az operáról szólunk, el nem mellőzhetjük Schódelnét, az első énekesnét kiválólag megemlíteni
(1841 Vörösmarty Mihály)
Bismarck a katonai hatalom további fejlesztése mellett nem mellőzte el azokat a tényezőket sem, melyek nélkül modern állam nem állhat fenn
(1905 Nagy képes világtörténet)
Azzal vádolták egész nyiltan Hunyadit, hogy nagyravágyása által befolyásolva, az egyességkötésnél az ország javát elmellőzte
(1936 Bánlaky József)
A korona [címerből való] elmellőzését illetően Lanzedelli kétségkívül nagyobb tájékozottságról (vagy megfontoltságról) tett tanúbizonyságot, mint a koronát ugyancsak elmellőző magyar republikánusok
(1990 Spira György)
5. (/ritk)
〈teendőt, kötelességet〉 nem hajt végre, nem teljesít, elmulaszt, ill. 〈kínálkozó lehetőséget〉 elszalaszt
Ha a szelídebb tudományokra akarjuk buzdítani polgártársainkat, el-ne mellőzzük őket a Haza fegyverrel való szolgálatjára is élleszteni
(1828 Kiss Károly¹)
Elveted a gabonát, s mennyi veszély nem vár arra a kikelés pillantatától fogva aratás idejéig; s fognád-e azért az évenkénti vetést elmellőzni?
(1837 Kölcsey Ferenc)
Popákné asszonyom nem akarta elszalasztani a becses alkalmat, amit férje elmellőzött
(1856 Jókai Mór)
elmellőzték a dézmát papjuk számára biztositani
(1873 Orbán Balázs)
egészen egyszerűen elmellőzte a kitűzött találkát
(1911 Krúdy Gyula)
ha egy sebészi munkát végző kórházigazgató elmellőztetheti a kórboncnok véleménye ellenére a boncolást, ez rossz dolog
(1997 Országgyűlési Napló)
6. (rég)
figyelemre se méltat, jogai, érdemei ellenére háttérbe szorít, mellőz vkit
[Iknelates] régtűl fogva minden vétke nélkűl el mellztetet ’s érdeme ſzerint hivatalba nem helyheztetet
(1780 Patay Sámuel ford.)
Megesküvém Gézát elejteni […]. Megeskvém [!], mert fájt elmellőzve lennem
(1826 Vörösmarty Mihály)
Corvin János, a dicső király méltatlanul elmellőzött fia
(1860 Vasárnapi Újság)
megnyerték a nagy népszónokot, Ártándy Pált, aki minden mozgalomnál elöljárt; de a jutalomosztásnál mindig elmellőzték
(1892 Jókai Mór)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elmellőzött; ÚMTsz.

Beállítások