elmerevedik tn ige 12b

1. (rég) ’〈ember, állat (teste)(szinte) mozdulatlan merevvé válik, megmerevedik’ ❖ Változván ſzínébe hol el-melegede, Hol pirúlt, hol sárgúlt, hol el-merevede, Hol le-húlt, ’s fetrengett (1774 Dugonics András C1484, 156) | el-merevedett hideg testeket (1784 Kép Gejza László ford.–Della Valle C2622, 73) | Ezek [a halak] az említett Timbo fának ſzagától el-kábúlván, vagy el-ſzunnyadván, el-merevednek, és kézzel igen könnyen ki-fogatnak (1793 Molnár János C0294, 339) | Macbeth, Banquo árnyékától ugy elmerevedett (1830 Döbrentei Gábor ford.–Shakespeare C1449, 158) | a leány összerogy, tájtékot túr, elmerevedik, a kórság tökéletesen kitöri (1856 Vasárnapi Újság CD56).

1a. ’〈vki v. vmely testrész, kül. végtag, ill. izom hidegtől, mozdulatlanságtól v. megerőltetéstől stb.〉 hajlékonyságát, rugalmasságát vesztve merevvé, nehezen mozdíthatóvá(, görcsössé) válik, elgémberedik’ ❖ valjon a’ kötelékeken [...] még most se tágitsunk, hogy a’ mutatkozó élet ismét elnyomassék, hogy tagjai ujra elmerevedjenek? (1846 Eötvös József C1609, 39) | A kisasszony dereka elmerevedett és ellenállás nélkül, fagyottan tűrte, hogy az idegen férfi magához szorítsa (1926 Szenes Piroska CD10) | [síkfutásban] 400 m-en Csutorás, bár a végén teljesen elmerevedett, legyőzte Helsent (1960 Népszava okt. 9. C4824, 10) | a kereszthuzat napokra megkeserítheti a nyaralást, az elmerevedett nyak, a begyulladt szem éppenséggel nem javít a közérzeten (1997 Magyar Hírlap CD09) | a korcsolyázók izmai ne merevedjenek el (2002 Természet Világa CD50).

1b. ’〈arc, ill. szem〉(heves érzés hatására) mozdulatlanná válik’ ❖ mind ketten egymáſra bámúlván, el-merevedett ſzemeknek gyönyörkdtet reſzketésével tſak nem el-halának (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 660) | Szemei elmerevedve csüggnek, szava töredezett (1830 Döbrentei Gábor C1449, 267) | [Zsolt] elmerevedett arccal, lankadt pillákkal, fáradt inakkal tovább bandukolt (1912 Móricz Zsigmond C3218, 256) | Odasiettünk az utcai szoba ablakaihoz, apa a függöny mögé vont minket, kukucskáltunk, mint a gyerekek. Szám elé raktam a kezem, szemem elmerevedett (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 146).

2. (vál) ’rugalmatlanná, változásra képtelenné válik vmi’ ❖ a keresztény zene Bizáncban született meg és első fejlődésének útját is ott kezdte meg. Bizáncban azonban nagyon elmerevedett és kevés haladóképességet mutatott (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 218) | [Szentjóbi Szabó László] versei hozzájárultak ahhoz, hogy az elmerevedett, nehézkes, feszes verselés könnyed, kecses, dallamos, hangulatos lírává korszerűsödjék (1965 Tarnai Andor CD53) | Fokin, a 20. század nagy balettreformátora, műveiben úgy szabadította fel elmerevedett formáiból a tradicionális táncot, hogy a klasszikus alapokat megőrizte (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | a kezdeti, úgy tűnt, hogy jó indulás után elmerevedtek a vélemények, álláspontok (1995 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elmerevedik tárgyatlan ige 12b
1. (rég)
〈ember, állat (teste) (szinte) mozdulatlan merevvé válik, megmerevedik
Változván ſzínébe hol el-melegede, Hol pirúlt, hol sárgúlt, hol el-merevede, Hol le-húlt, ’s fetrengett
(1774 Dugonics András)
el-merevedett hideg testeket
(1784 Kép Gejza László ford.Della Valle)
Ezek [a halak] az említett Timbo fának ſzagától el-kábúlván, vagy el-ſzunnyadván, el-merevednek, és kézzel igen könnyen ki-fogatnak
(1793 Molnár János)
Macbeth, Banquo árnyékától ugy elmerevedett
(1830 Döbrentei Gábor ford.Shakespeare)
a leány összerogy, tájtékot túr, elmerevedik, a kórság tökéletesen kitöri
(1856 Vasárnapi Újság)
1a.
〈vki v. vmely testrész, kül. végtag, ill. izom hidegtől, mozdulatlanságtól v. megerőltetéstől stb.〉 hajlékonyságát, rugalmasságát vesztve merevvé, nehezen mozdíthatóvá(, görcsössé) válik, elgémberedik
valjon a’ kötelékeken [...] még most se tágitsunk, hogy a’ mutatkozó élet ismét elnyomassék, hogy tagjai ujra elmerevedjenek?
(1846 Eötvös József)
A kisasszony dereka elmerevedett és ellenállás nélkül, fagyottan tűrte, hogy az idegen férfi magához szorítsa
(1926 Szenes Piroska)
[síkfutásban] 400 m-en Csutorás, bár a végén teljesen elmerevedett, legyőzte Helsent
(1960 Népszava okt. 9.)
a kereszthuzat napokra megkeserítheti a nyaralást, az elmerevedett nyak, a begyulladt szem éppenséggel nem javít a közérzeten
(1997 Magyar Hírlap)
a korcsolyázók izmai ne merevedjenek el
(2002 Természet Világa)
1b.
〈arc, ill. szem〉 (heves érzés hatására) mozdulatlanná válik
mind ketten egymáſra bámúlván, el-merevedett ſzemeknek gyönyörkdtet reſzketésével tſak nem el-halának
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
Szemei elmerevedve csüggnek, szava töredezett
(1830 Döbrentei Gábor)
[Zsolt] elmerevedett arccal, lankadt pillákkal, fáradt inakkal tovább bandukolt
(1912 Móricz Zsigmond)
Odasiettünk az utcai szoba ablakaihoz, apa a függöny mögé vont minket, kukucskáltunk, mint a gyerekek. Szám elé raktam a kezem, szemem elmerevedett
(1977 Szalatnai Rezső)
2. (vál)
rugalmatlanná, változásra képtelenné válik vmi
a keresztény zene Bizáncban született meg és első fejlődésének útját is ott kezdte meg. Bizáncban azonban nagyon elmerevedett és kevés haladóképességet mutatott
(1930 TolnaiÚjLex.)
[Szentjóbi Szabó László] versei hozzájárultak ahhoz, hogy az elmerevedett, nehézkes, feszes verselés könnyed, kecses, dallamos, hangulatos lírává korszerűsödjék
(1965 Tarnai Andor)
Fokin, a 20. század nagy balettreformátora, műveiben úgy szabadította fel elmerevedett formáiból a tradicionális táncot, hogy a klasszikus alapokat megőrizte
(1993 A magyarság kézikönyve)
a kezdeti, úgy tűnt, hogy jó indulás után elmerevedtek a vélemények, álláspontok
(1995 Országgyűlési Napló)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások