elmúlat ts ige 5a

1. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy azt okozza vmi, hogy vmely jelenség, állapot, kül. betegség (tünete) elmúlik, megszűnik, ill. hogy megtörténik vmivel, hogy vminek a hatására vmely sajátosságát elveszti〉’ ❖ [a daganatot] a’ meg-zuzott ’s fel-köttetett gyökér [ti. az ún. lángszínű sásliliomé] meglágyitja ’s el-mulatja (1775 Csapó József 7062001, 149) | Ha a’ roſz ízü bort jó pintzébe teſzik, el-múlatja idövel a’ roſz ízit (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 233) | [a Pillangó című Móricz-regény] éppen a kozmikus erők megmutatásával akar vigasztalni, hitetni, fejfájást és szívszorongást elmúlatni, éppen a pogányságával akar kacagást, merést, táncot, párzásra való kedvet deríteni (1925 Kodolányi János CD10).

2. ’〈annak kif-ére, hogy hagyja v. okozza vki, hogy vmely időtartam, ill. vminek az optimális időpontja elmúljon〉’ ❖ a’ rvid id, mellyet az illy nyugodalom [ti. a fekvés] által el-mulat a’ ſzegény ember épen ſemmi kárára nem ek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 466) | a’ Kender, és Len körül olly gondoſan kivánunk foglalatoskodni, hogy annak rend ſzerint való idejét, éppen nem akarjuk el-mulatni (1776 Weszprémi István ford.–Wood 7384016, 34) | [a negyvenéves férfi] nem is érti, hogy múlatott el közel félszázadot (1932 Erdélyi József CD10) | A Mátyás király korában épült erődítmény udvarában a főpróba csak este fél kilenckor kezdődik, addig valahogy el kell múlatni az időt (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’〈kötelességet, lehetőséget, vmely hasznos tevékenységet, ill. vmin, vmiben való részvételt kötelességként v. lehetőségként〉 nem teljesít, nem hajt végre, ill. elszalaszt, kihagy’ ❖ Szepességben eddig tartózkodó lengyel úri rendeknek adósságit ő felsége oly parancsolattal kifizette, hogy hazájokban lévű gyűlésre menni el ne mulassák (1772 Barcsay Ábrahám 7019032, 26) | El nem múlathatom, hogy egy néma tisztelőddel, imádóddal meg ne esmerkedtesselek (1824 Kisfaludy Sándor 8243051, 442) | a görög papok semmi alkalmatosságot sem mulatnak el, ahol egynehány poltúrát nyerhetnek (1891 Jókai Mór CD18) | Ami tehetségemtől telik, el nem mulatom felséges urunk színe előtt szóba hozni (1913 Laczkó Géza CD10).

J: elmulaszt.

Vö. CzF. elmulat²; ÉrtSz. elmulat; TESz. mulat; SzT. elmulat, elmulathat, elmulató; ÚMTsz. elmulat

elmúlat tárgyas ige 5a
1. (rég)
〈annak kif-ére, hogy azt okozza vmi, hogy vmely jelenség, állapot, kül. betegség (tünete) elmúlik, megszűnik, ill. hogy megtörténik vmivel, hogy vminek a hatására vmely sajátosságát elveszti〉
[a daganatot] a’ meg-zuzott ’s fel-köttetett gyökér [ti. az ún. lángszínű sásliliomé] meglágyitja ’s el-mulatja
(1775 Csapó József)
Ha a’ roſz ízü bort jó pintzébe teſzik, el-múlatja idövel a’ roſz ízit
(1794 Gyarmathi Sámuel)
[a Pillangó című Móricz-regény] éppen a kozmikus erők megmutatásával akar vigasztalni, hitetni, fejfájást és szívszorongást elmúlatni, éppen a pogányságával akar kacagást, merést, táncot, párzásra való kedvet deríteni
(1925 Kodolányi János)
2.
〈annak kif-ére, hogy hagyja v. okozza vki, hogy vmely időtartam, ill. vminek az optimális időpontja elmúljon〉
a’ rvid id, mellyet az illy nyugodalom [ti. a fekvés] által el-mulat a’ ſzegény ember épen ſemmi kárára nem ek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ Kender, és Len körül olly gondoſan kivánunk foglalatoskodni, hogy annak rend ſzerint való idejét, éppen nem akarjuk el-mulatni
(1776 Weszprémi István ford.Wood)
[a negyvenéves férfi] nem is érti, hogy múlatott el közel félszázadot
(1932 Erdélyi József)
A Mátyás király korában épült erődítmény udvarában a főpróba csak este fél kilenckor kezdődik, addig valahogy el kell múlatni az időt
(1997 Magyar Hírlap)
3. (rég)
〈kötelességet, lehetőséget, vmely hasznos tevékenységet, ill. vmin, vmiben való részvételt kötelességként v. lehetőségként〉 nem teljesít, nem hajt végre, ill. elszalaszt, kihagy
Szepességben eddig tartózkodó lengyel úri rendeknek adósságit ő felsége oly parancsolattal kifizette, hogy hazájokban lévű gyűlésre menni el ne mulassák
(1772 Barcsay Ábrahám)
El nem múlathatom, hogy egy néma tisztelőddel, imádóddal meg ne esmerkedtesselek
(1824 Kisfaludy Sándor)
a görög papok semmi alkalmatosságot sem mulatnak el, ahol egynehány poltúrát nyerhetnek
(1891 Jókai Mór)
Ami tehetségemtől telik, el nem mulatom felséges urunk színe előtt szóba hozni
(1913 Laczkó Géza)
Vö. CzF. elmulat²; ÉrtSz. elmulat; TESz. mulat; SzT. elmulat, elmulathat, elmulató; ÚMTsz. elmulat

Beállítások