elmúlik tn ige és segédszó 11a2

I. tn ige

1. ’〈vmennyi idő, ill. vmely időszak, esemény〉(vhogyan) eltelik, ill. szokásos v. megszabott tartamának végére ér’ ❖ Ebédjek el-múlik, mu’zikát kezdenek, Az aranyas ſzobák játékkal el-telnek (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 9) | azon időszak, melly eltünés és isméti megjelenés között elmul, az üstökös forgalmi idejét teszi (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Hej, de tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt. Idestova húsz esztendeje lesz (1888 Jókai Mór CD18) | nem is nagyon érdemes élni azután, amint az iúság elmúlott (1917–1919 Krúdy Gyula CD54) | fojtott duzzogásokkal és ökölrázásokkal múlt el a kommenciómérés, s akinek rossz szalonna jutott, egész aratáson, valahányszor a tarisznyába nyúlt, mindig végigszaladt rajta a düh (1941 Veres Péter 9771013, 105) | nem múlik el hét, hogy egy-egy kéretlen látogató be ne kopogjon hozzám (1973 Déry Tibor 9107018, 72) | Még szinte el sem múlt a tél, amikor a hófoltok alól már előbújik a hóvirág (1998 Természet Világa CD50).

1a. (kül. irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely időszak tovaszáll, ill. vmely esemény, történés véget ér és múlttá válik vki számára〉’ ❖ [A napot] töltöttük a szekeres után való járással, de haszontalan, mert a debreczeniek nem vállaltak és így azon nap elmult tőlünk (1790 Héczei Dániel 7139001, 210) | Istenem, Halál, te tudod, Hogy tőlem elmultak a bálok, Lakodalmak és hős murik: Pitvarodban állok (1908 Ady Endre 9003238, 97) | Elmúltak róla azok az ionti évek, amikor a szerelmi gyötrődés édessége volt maga a szerelem (1943 Füsi József 9160001, 136) | hallgattam csak, s vártam, hogy elmúljék tőlem ez az óra (1964 Sánta Ferenc 9585001, 93).

1b. ’〈vmely időpont〉(vmennyi idővel meghaladva) múlttá válik’ ❖ éjfél már majd elmult és nem sokára fel virrad fejünkre (1784 Barcsay Ábrahám 7206001, 544) | A’ kötelezvényi határidő elmult, de a’ vevő nem fizet (1843 Pesti Hírlap CD61) | Elmult öt, negyed hat (1947 Illyés Gyula 9274076, 129) | ½ 10 elmúlott öt perccel és még két napirendi pont hátra van (1996 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’〈állapot, folyamat, (természeti) jelenség, dolog〉 az idő haladtával (fokozatosan) csökkenve v. hirtelen megszűnik (létezni), ill. abbamarad, véget ér’ ❖ A’ gyengébb [nátha], négy vagy td nap alatt elmúlik; a’ melly ennél tovább tart, veſzedelmes (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 131) | [Ázsiában] vóltanak, és multanak is el e’ világnak leg nevezetesebb birodalmai, u. m. a’ Cháldeai, Ássyriai, és Persiai birodalmak (1794 Decsy Sámuel 7442003, 72) | Véled-e, hogy titkolt vétked ha reám kened, elmúl? (1816 Vörösmarty Mihály CD01) | Le és fel sétált, hogy lábainak zsibbadtsága elmuljon (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 108) | soha el nem múló szerelmünknek (1974 Orbán Ottó 2049043, 78) | A szemölcsöt úgy is gyógyítják, hogy madzaggal körülkötik, s utána a kötést a földbe ássák. Mire a madzag elrohad, a szemölcs is elmúlik (1981 Dömötör Tekla 1039007, 152) | Egyszer persze minden véget ér, a kánikula is elmúlik (1995 Magyar Hírlap CD09) | Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (kül. irod) ’〈ember, es. állat〉 elpusztul, meghal, ill. 〈vmely embercsoport〉 kipusztul, kihal’ ❖ Spárta lármájába, hidjed ma el-múlunk, ’S Mint ſzáradt levelek, a’ fldre le-húllunk (1772 Bessenyei György¹ C1076, 62) | [a madár,] ki beſzéllni tanult, töllem melly hírtelen el-mult! Eggy ſzarkába tsuda! ſzómra felelni tuda (1787 Édes Gergely 7095002, 24) | Frangepán Ferenc utolsója volt a családnak. Benne múlt el az a hatalmas család, mely öt századon keresztül leghívebb védője volt a magyar koronának (1860 Jókai Mór CD18) | Már várják későbbi gyilkos virágok, hogy testemből lett földből hajtsanak ki. Nem értük múlok el, de életük csak az enyém után kezdődhet el (1964 Devecseri Gábor 9108007, 214).

3. (rég, kül. irod, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy távozva (vhonnan) eltűnik (vhol) vki, vmi, ill. távolodóban már nem látszik vmi〉’ ❖ Agis [szelleme], dörgés ſetétſég, ’s villámlás közt el-múlik: a’ kripta pedig utánna be-zároltatik (1772 Bessenyei György¹ C1075, 157) | a’ Budai högyek el-múltak, és Tétel körűl (ahhol a’ Tisza a’ Dunába szakad) lebegtette deregjéjét [Cserey] (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116005, 115) | [Isten követe] szólt s elmulék, felszállva gyors röptében, Hol legfönebb s tisztább az égi hon (1858 Arany János CD01) | háromig se olvashattunk volna, [az őz] már elirrant, elmult a kaszáló másik oldalán a fák között (1912 Gárdonyi Géza C1839, 107) | Barát, pajtás, ismerős, ki sorsunkba valaha valahol belekapcsolódott, úgy múlik most mellőlünk el, mint gyors utazáson táj táj után (1916 Laczkó Géza CD10).

3a. (-tól/-től v. -ról/-ről ragos határozóval) (kül. irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (nehéz, terhes) helyzet, (lelki)állapot megszűnik, eltűnik〉’ ❖ Csak alig múlhat-el tllem: hogy ne kacagjak (1803 Dugonics András C1474, 553) | Hogy ez a csapás a városról elmúljék, az argosiak tanácsot kértek a jóslóhelytől (1902 ÓkoriLex. CD28) | a Nyugat méltósága s minden létjoga az, hogy minden jóhiszemű és megokolt felfogásnak helyet ad s ha az elmulna tőle, nem érdemelne helyet a magyar szellemi életben (1919 Szabó Dezső 9623019, 91) | Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára, múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma (1976 Csorba Győző ford.–Janus Pannonius 9091064, 135) | ugyanolyan váratlanul és érthetetlenül, ahogyan érkezett, elmúlt rólam a rémület (1989 Csengey Dénes 1028005, 110).

4. (-on/-en/-ön v. -ban/-ben ragos határozóval) (rég) ’Múlik vmin.’

4a. ’〈annak kif-ére, hogy vmi v. vki(nek vmely mulasztása, hibája) eredményez, okoz vmit〉’ ❖ Nem rajta mult el hogy parantſolatodat nem tellyethette, hanem azon, hogy a’ ſzerentſe nem ſegiti mindenkor a’ leg nagyob probákatis (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 291) | ’S vallyon miben múltt el, hogy Nemzetünk az idegen igát akkor elkerülte? Bizony nem másban, hanem hogy Péter oktalanul ’s igen Hübele Balás módra fogott a’ Kormányhoz (1808 Sokféle C1534, 165) | Hogy a dúlásnak e gyászos helye még gyászosabb események szinhelyévé nem lett, hogy a romokat ártatlan üldözöttek vérével nagyobb mérvben nem önték el az oláhok, az nem az ő akarathiányukon, hanem módnélküli gyávaságukon mult el (1871 Orbán Balázs 8340018, 98).

4b. ’vmely akadályozó körülmény miatt meghiúsul, elmarad vmi’ ❖ [Rhédeynek] egyedül azon múlt el kinevezése, hogy [...] Protestáns. Így a’ haza sokat köszönhet ismét Kálvinnak (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 162) | Fölvettetett a gyűlésen az az eszme, hogy a vágnivaló állatok proklamációt intéznek az emberekhez. Ez azonban azon múlt el, hogy egyelőre az állatok között még nincs írástudó, mint az emberek között (1905 Ady Endre CD0801).

4c. (’csekély, nem számottevő dolog’ jelentésű bővítménnyel, rendsz. tagadó mellékmondat főmondatában) ’〈annak kif-ére, hogy kevés hiányzik ahhoz, hogy vmely (kellemetlen) esemény bekövetkezzen〉’ ❖ De kevésben múlt-el: hogy Etelkának-is nem jutott a’ fekete lévben (1786 Dugonics András 8116002, 172) | kitsinben múlt-el, hogy ſzerentsétlenl nem jártak (1792 Magyar Hírmondó C5809, 270) | Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál, Homályosan látott a szép napvilágnál, A faragott képek táncoltak körűle, Csak kicsibe mult el, hogy le nem szédűle (1846 Arany János 8014001, 132) | [Júlia férjhez menésének] híre örökké volt, de soha nem történt meg, [...] néha egy hajszálon mult el az egész (1857 Jókai Mór C2255, 35).

II. segédszó (összetett állítmány részeként)

’〈(élet)korra utaló névszóval annak kif-ére, hogy bizonyos (élet)koron túljut, áthalad vki, vmi〉’ ❖ Hány eſztendös vagy, Léonorka? – A’ mult holnapban multam el tizenöt (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 243) | Mikor a’ Csikó két esztendős elmúlt, és harmad fűre jár, mind öszsze 20. Zápfogai vagynak (1819 e. Nagyváthy János 8328010, 32) | Ha országunk szinészete, gondos kutatók állítása szerint, elmult kétszáz éves, ugy Budapest szinészetének korát bátran tehetjük száz esztendőre (1893 PallasLex. CD02) | A vasfa arról nevezetes, hogy százesztendős korában kezd virágozni. És a szigeti vasfa ezen a télen múlt el kilencvenkilenc esztendős (1927 Krúdy Gyula CD54) | A Körúton járó ipari csuklósok elmúltak már 20 évesek, sőt a legfiatalabb Tátra villamosok is legalább 15 éve közlekednek (1996 Magyar Hírlap CD09).

Fr: idő.

Vö. CzF. elmúl, elmúlik; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. múlik; ÉKsz.; SzT. elmúlandó, elmúlható, ~, elmúló; ÚMTsz.

elmúlik tárgyatlan ige és segédszó 11a2
I. tárgyatlan ige
1.
〈vmennyi idő, ill. vmely időszak, esemény〉 (vhogyan) eltelik, ill. szokásos v. megszabott tartamának végére ér
Ebédjek el-múlik, mu’zikát kezdenek, Az aranyas ſzobák játékkal el-telnek
(1772 Bessenyei György¹)
azon időszak, melly eltünés és isméti megjelenés között elmul, az üstökös forgalmi idejét teszi
(1856 Vasárnapi Újság)
Hej, de tenger idő múlt el azóta, hogy ez történt. Idestova húsz esztendeje lesz
(1888 Jókai Mór)
nem is nagyon érdemes élni azután, amint az iúság elmúlott
(1917–1919 Krúdy Gyula)
fojtott duzzogásokkal és ökölrázásokkal múlt el a kommenciómérés, s akinek rossz szalonna jutott, egész aratáson, valahányszor a tarisznyába nyúlt, mindig végigszaladt rajta a düh
(1941 Veres Péter)
nem múlik el hét, hogy egy-egy kéretlen látogató be ne kopogjon hozzám
(1973 Déry Tibor)
Még szinte el sem múlt a tél, amikor a hófoltok alól már előbújik a hóvirág
(1998 Természet Világa)
1a. (kül. irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely időszak tovaszáll, ill. vmely esemény, történés véget ér és múlttá válik vki számára〉
[A napot] töltöttük a szekeres után való járással, de haszontalan, mert a debreczeniek nem vállaltak és így azon nap elmult tőlünk
(1790 Héczei Dániel)
Istenem, Halál, te tudod, Hogy tőlem elmultak a bálok, Lakodalmak és hős murik: Pitvarodban állok
(1908 Ady Endre)
Elmúltak róla azok az ionti évek, amikor a szerelmi gyötrődés édessége volt maga a szerelem
(1943 Füsi József)
hallgattam csak, s vártam, hogy elmúljék tőlem ez az óra
(1964 Sánta Ferenc)
1b.
〈vmely időpont〉 (vmennyi idővel meghaladva) múlttá válik
éjfél már majd elmult és nem sokára fel virrad fejünkre
(1784 Barcsay Ábrahám)
A’ kötelezvényi határidő elmult, de a’ vevő nem fizet
(1843 Pesti Hírlap)
Elmult öt, negyed hat
(1947 Illyés Gyula)
½ 10 elmúlott öt perccel és még két napirendi pont hátra van
(1996 Országgyűlési Napló)
2.
〈állapot, folyamat, (természeti) jelenség, dolog〉 az idő haladtával (fokozatosan) csökkenve v. hirtelen megszűnik (létezni), ill. abbamarad, véget ér
A’ gyengébb [nátha], négy vagy td nap alatt elmúlik; a’ melly ennél tovább tart, veſzedelmes
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[Ázsiában] vóltanak, és multanak is el e’ világnak leg nevezetesebb birodalmai, u. m.úgy mint a’ Cháldeai, Ássyriai, és Persiai birodalmak
(1794 Decsy Sámuel)
Véled-e, hogy titkolt vétked ha reám kened, elmúl?
(1816 Vörösmarty Mihály)
Le és fel sétált, hogy lábainak zsibbadtsága elmuljon
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Huysmans)
soha el nem múló szerelmünknek
(1974 Orbán Ottó)
A szemölcsöt úgy is gyógyítják, hogy madzaggal körülkötik, s utána a kötést a földbe ássák. Mire a madzag elrohad, a szemölcs is elmúlik
(1981 Dömötör Tekla)
Egyszer persze minden véget ér, a kánikula is elmúlik
(1995 Magyar Hírlap)
Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2a. (kül. irod)
〈ember, es. állat〉 elpusztul, meghal, ill. 〈vmely embercsoport〉 kipusztul, kihal
Spárta lármájába, hidjed ma el-múlunk, ’S Mint ſzáradt levelek, a’ fldre le-húllunk
(1772 Bessenyei György¹)
[a madár,] ki beſzéllni tanult, töllem melly hírtelen el-mult! Eggy ſzarkába tsuda! ſzómra felelni tuda
(1787 Édes Gergely)
Frangepán Ferenc utolsója volt a családnak. Benne múlt el az a hatalmas család, mely öt századon keresztül leghívebb védője volt a magyar koronának
(1860 Jókai Mór)
Már várják későbbi gyilkos virágok, hogy testemből lett földből hajtsanak ki. Nem értük múlok el, de életük csak az enyém után kezdődhet el
(1964 Devecseri Gábor)
3. (rég, kül. irod, átv is)
〈annak kif-ére, hogy távozva (vhonnan) eltűnik (vhol) vki, vmi, ill. távolodóban már nem látszik vmi〉
Agis [szelleme], dörgés ſetétſég, ’s villámlás közt el-múlik: a’ kripta pedig utánna be-zároltatik
(1772 Bessenyei György¹)
a’ Budai högyek el-múltak, és Tétel körűl (ahhol a’ Tisza a’ Dunába szakad) lebegtette deregjéjét [Cserey]
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
[Isten követe] szólt s elmulék, felszállva gyors röptében, Hol legfönebb s tisztább az égi hon
(1858 Arany János)
háromig se olvashattunk volna, [az őz] már elirrant, elmult a kaszáló másik oldalán a fák között
(1912 Gárdonyi Géza)
Barát, pajtás, ismerős, ki sorsunkba valaha valahol belekapcsolódott, úgy múlik most mellőlünk el, mint gyors utazáson táj táj után
(1916 Laczkó Géza)
3a. (-tól/-től v. -ról/-ről ragos határozóval) (kül. irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely (nehéz, terhes) helyzet, (lelki)állapot megszűnik, eltűnik〉
Csak alig múlhat-el tllem: hogy ne kacagjak
(1803 Dugonics András)
Hogy ez a csapás a városról elmúljék, az argosiak tanácsot kértek a jóslóhelytől
(1902 ÓkoriLex.)
a Nyugat méltósága s minden létjoga az, hogy minden jóhiszemű és megokolt felfogásnak helyet ad s ha az elmulna tőle, nem érdemelne helyet a magyar szellemi életben
(1919 Szabó Dezső)
Adj nékünk, jóságos Atyánk, békét valahára, múljanak el tőlünk a bajok s a halál riadalma
(1976 Csorba Győző ford.Janus Pannonius)
ugyanolyan váratlanul és érthetetlenül, ahogyan érkezett, elmúlt rólam a rémület
(1989 Csengey Dénes)
4. (-on/-en/-ön v. -ban/-ben ragos határozóval) (rég)
Múlik vmin.
4a.
〈annak kif-ére, hogy vmi v. vki(nek vmely mulasztása, hibája) eredményez, okoz vmit〉
Nem rajta mult el hogy parantſolatodat nem tellyethette, hanem azon, hogy a’ ſzerentſe nem ſegiti mindenkor a’ leg nagyob probákatis
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
’S vallyon miben múltt el, hogy Nemzetünk az idegen igát akkor elkerülte? Bizony nem másban, hanem hogy Péter oktalanul ’s igen Hübele Balás módra fogott a’ Kormányhoz
(1808 Sokféle)
Hogy a dúlásnak e gyászos helye még gyászosabb események szinhelyévé nem lett, hogy a romokat ártatlan üldözöttek vérével nagyobb mérvben nem önték el az oláhok, az nem az ő akarathiányukon, hanem módnélküli gyávaságukon mult el
(1871 Orbán Balázs)
4b.
vmely akadályozó körülmény miatt meghiúsul, elmarad vmi
[Rhédeynek] egyedül azon múlt el kinevezése, hogy [...] Protestáns. Így a’ haza sokat köszönhet ismét Kálvinnak
(1810 Kazinczy Ferenc)
Fölvettetett a gyűlésen az az eszme, hogy a vágnivaló állatok proklamációt intéznek az emberekhez. Ez azonban azon múlt el, hogy egyelőre az állatok között még nincs írástudó, mint az emberek között
(1905 Ady Endre)
4c. (
csekély, nem számottevő dolog
jelentésű bővítménnyel, rendsz. tagadó mellékmondat főmondatában)
〈annak kif-ére, hogy kevés hiányzik ahhoz, hogy vmely (kellemetlen) esemény bekövetkezzen〉
De kevésben múlt-el: hogy Etelkának-is nem jutott a’ fekete lévben
(1786 Dugonics András)
kitsinben múlt-el, hogy ſzerentsétlenl nem jártak
(1792 Magyar Hírmondó)
Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál, Homályosan látott a szép napvilágnál, A faragott képek táncoltak körűle, Csak kicsibe mult el, hogy le nem szédűle
(1846 Arany János)
[Júlia férjhez menésének] híre örökké volt, de soha nem történt meg, [...] néha egy hajszálon mult el az egész
(1857 Jókai Mór)
II. segédszó (összetett állítmány részeként)
(élet)korra utaló névszóval annak kif-ére, hogy bizonyos (élet)koron túljut, áthalad vki, vmi〉
Hány eſztendös vagy, Léonorka? – A’ mult holnapban multam el tizenöt
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Mikor a’ Csikó két esztendős elmúlt, és harmad fűre jár, mind öszsze 20. Zápfogai vagynak
(1819 e. Nagyváthy János)
Ha országunk szinészete, gondos kutatók állítása szerint, elmult kétszáz éves, ugy Budapest szinészetének korát bátran tehetjük száz esztendőre
(1893 PallasLex.)
A vasfa arról nevezetes, hogy százesztendős korában kezd virágozni. És a szigeti vasfa ezen a télen múlt el kilencvenkilenc esztendős
(1927 Krúdy Gyula)
A Körúton járó ipari csuklósok elmúltak már 20 évesek, sőt a legfiatalabb Tátra villamosok is legalább 15 éve közlekednek
(1996 Magyar Hírlap)
Fr: idő
Vö. CzF. elmúl, elmúlik; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. múlik; ÉKsz.; SzT. elmúlandó, elmúlható, ~, elmúló; ÚMTsz.

Beállítások