elmerül tn ige 1c

1. ’〈folyékony v. puha, laza anyagba〉 súlyánál fogva lefelé ereszkedik és lesüllyed, ill. 〈ilyen anyagban〉 lemerül vmi, vki’ ❖ majd minden ágyúk és ſzekerek azon posványokban megakadtak, vagy éppen el-merltek (1792 Gvadányi József ford.–Voltaire C1941, 177) | A só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert (1879 Jókai Mór CD18) | [Waldemar Hugó] ott állt most összefont karokkal, mozdulatlan nézve, mint merül el ott két uszni nem tudó ember (1900 Vértesi Arnold 8520007, 79) | az ólomdarab, ha magasról a homokba ejtik, szempillantás alatt elmerül a fövényben (1931 Déry Tibor CD10) | 24 órai állás után a kioldott lúgot a kádakba eresztették. A feltöltést mindaddig megismételték, míg a lúgba tett tojás el nem merült (1991 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈állat, ritk. ember〉 víz alá bukik, lemerül’ ❖ egy hosszunyaku gém csapott alá, nyilsebességgel a vizbe elmerülve (1856 Szegfi Mór 8430001, 3) | mint búvár elmerül (1890 Komjáthy Jenő CD01) | csillogott a sok apró tócsa. [A békák] nagy luccsanással ugrottak bele, és legott elmerültek (1912 Gárdonyi Géza 9173002, 19) | Vidra volnék, elmerülnék, hal nélkül elő se jönnék (1952 Jékely Zoltán 9278054, 46) | Merülj el! – Gyerünk a víz alá! (2002 Magyar Hírlap CD09).

1b. (rég) ’〈folyó, patak vmely nagyobb folyóba〉 ömlik, folyik’ ❖ [a Kis-Homoród] a Nagy-Homoróddal egyesülten, az Olt hullámai közé merül el (1868 Orbán Balázs 8340005, 190) | E patakok háromszor is nevet cserélve, Palkonyánál a Drávába merülnek el (1887 Baksay Sándor C0736, 191) | [a Sárvíz] száz kanyargással tovább bujdosik, míg pártos fejével a bátai Dunába végkép elmerül (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

1c. ’〈hajó(val együtt vki, vmi)〉 nem képes a felszínen maradni, és a víz alá kerül’ ❖ a’ hajótskák igen meg-telvén a’ halakkal, tsak nem el-merültek (1772 Vajda Sámuel 7365001, 143) | a födéllyukak be vannak zárva; el nem merülünk; ami vizet fogunk, ott a szivattyú, majd kihúzzuk vele (1875 Jókai Mór CD18) | Szombat hajnalban egy kisebb teherhajó ütközött össze a Malakai-szorosban Port Dicksonnál, a kikötő közelében egy olajszállítóval, szintén a füst okozta rossz látási viszonyok miatt, és szinte pillanatok alatt elmerült (1997 Magyar Hírlap CD09).

1d. (irod) ’〈a nap〉 a látóhatár alá kerülve eltűnik (vhol), lehanyatlik’ ❖ a’ verhenyeges nap elmerülni készült (1848 Sepsy Károly 8406003, 14) | olyan szelid, mégis fájdalmas vágy fog el, Ha látom a napot, magas bércek mögé Mily szépen merül el (1876 e. Tóth Ede 8486012, 102) | Az elmerülő napnak visszaverődő fénye átszövi az őszi párázatot (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 44).

1e. (rég) ’〈kés〉 abba behatolva eltűnik vmiben’ ❖ [a kecske] szügyében egy markolatig elmerült kés vala (1834 Vörösmarty Mihály 8524421, 45) | [oltásnál] addig ütögették a kés fokát, míg az el nem merült a fában (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈sötétségbe, ködbe stb.〉 belevész, ill. 〈tömegben〉 annak részévé válva eltűnik’ ❖ Vad homály kél nyúgot boltozatán Éjjelében a nap elmerűl (1831 Kölcsey Ferenc 8253035, 160) | felhőtorlatok borították vak gyászba az eget. Minden elmerült a láthatatlanság félelmes sötétjébe (1914 Oláh Gábor 9487064, 87) | A baka elmerült a sürüben (1919 Kassák Lajos 9314004, 50) | a kútágas merült el utoljára az éjszakába (1955 Tatay Sándor 9704001, 16) | elmerülve a színes karneváli tömegben (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈vmely zárt térbe〉 belekerül(, és abban eltűnik) vmi, vki’ ❖ Rigó (fölteszi a másikat [ti. kalapot]), melybe feje elmerül (1834 Vörösmarty Mihály C4536, 196) | nyugodnak, hogy következő napon ujból elkezdjék sysiphusi munkájokat, hogy ujból elmerüljenek a föld sötét üregeibe, folytatni a végnélküli harczot a természettel (1871 Orbán Balázs CD22) | a tömeg hitetlenül és hivő kíváncsisággal föltólult a lépcsőkre és elmerült a bódéban (1928 Kassák Lajos 9314005, 169) | gyakran látni életerős fiatalembereket derékig elmerülni a szemetesben (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (kissé rég)(fokozatosan) megszűnik, megsemmisül, ill. tovatűnik vmi’ ❖ a’ szabad városok hatalma ’s jogai is elmerültek (1844 Tóth Lőrinc 8490013, 87) | Bornemisza erényeit megmérgezte a kor gyászos szelleme, […] s szép hire, a közjövedelmek hűtlen kezelésében elmerült (1872 Rónay Jácint 8396011, 171) | A béke illúziója elmerült, és már csak távoli vágyként jelenik meg (1939 Méliusz József 9433006, 184) | [Tamási megtalálta] a népmese hangját, rég elmerült századok visszabűvölt, balladás fordulatait (1943 Juhász Géza¹ 9283006, 44).

4. ’〈annak kif-ére, hogy vmely (lelki)állapotnak, helyzetnek teljesen átadja magát vki〉’ ❖ az örömben el-merültt hivek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 376) | Magán, szomszédtalan, Álomban elmerülve A dúska csárda van (1834 Garay János 8154026, 379) | hogyan Merűltél így adósságokba el? (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 117) | [Gőz Jóska] nem engedi, hogy családja elmerüljön a szegénységben (1966 Béládi Miklós CD53).

4a. ’〈annak kif-ére, hogy vki egész figyelmét egyetlen dolognak szenteli(, és abba teljesen belefeledkezik)〉’ ❖ az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 183) | Vikta annyira el volt merülve gondolataiban, hogy a körülötte történteket észre sem vevé (1857 Eötvös József 8126020, 262) | Vladimir elmerült a nő szépségében s nem is hallotta a parancsot (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 34) | el volt merűlve az evésbe (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 101) | elmerült a könyvben (1907 Schöpflin Aladár ford.–Wilde 9590008, 203) | a részletekben elmerülő filoszok (1989 Romsics Ignác 2001016, 84).

4b. (rég) ’gondolataiba, képzeletvilágába merülve a külvilágról nem vesz tudomást, elgondolkozik, elmereng’ ❖ El-merlve feküdtem hanyatt’ a’ fben, midn hozzám közel valami meg-zördlt (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser 7163035, 40) | [Newton] gyakran ugy elmerült, […] hogy nem is ebédelt (1849 Greguss Ágost C1907, 74) | Te elmerülsz, ábrándozol, Semmit se látsz magad körül (1878 Kemény Endre C2589, 64) | – Tamás! Tamás úr fölrezzent és ránézett: mi baj? – Nagyon elmerűltünk. Túl is mentünk a lakásodon (1914 Oláh Gábor 9487064, 70).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elmerül tárgyatlan ige 1c
1.
〈folyékony v. puha, laza anyagba〉 súlyánál fogva lefelé ereszkedik és lesüllyed, ill. 〈ilyen anyagban〉 lemerül vmi, vki
majd minden ágyúk és ſzekerek azon posványokban megakadtak, vagy éppen el-merltek
(1792 Gvadányi József ford.Voltaire)
A só-tengerszem nem engedi elmerülni az embert
(1879 Jókai Mór)
[Waldemar Hugó] ott állt most összefont karokkal, mozdulatlan nézve, mint merül el ott két uszni nem tudó ember
(1900 Vértesi Arnold)
az ólomdarab, ha magasról a homokba ejtik, szempillantás alatt elmerül a fövényben
(1931 Déry Tibor)
24 órai állás után a kioldott lúgot a kádakba eresztették. A feltöltést mindaddig megismételték, míg a lúgba tett tojás el nem merült
(1991 Magyar néprajz)
1a.
〈állat, ritk. ember〉 víz alá bukik, lemerül
egy hosszunyaku gém csapott alá, nyilsebességgel a vizbe elmerülve
(1856 Szegfi Mór)
mint búvár elmerül
(1890 Komjáthy Jenő)
csillogott a sok apró tócsa. [A békák] nagy luccsanással ugrottak bele, és legott elmerültek
(1912 Gárdonyi Géza)
Vidra volnék, elmerülnék, hal nélkül elő se jönnék
(1952 Jékely Zoltán)
Merülj el! – Gyerünk a víz alá!
(2002 Magyar Hírlap)
1b. (rég)
〈folyó, patak vmely nagyobb folyóba〉 ömlik, folyik
[a Kis-Homoród] a Nagy-Homoróddal egyesülten, az Olt hullámai közé merül el
(1868 Orbán Balázs)
E patakok háromszor is nevet cserélve, Palkonyánál a Drávába merülnek el
(1887 Baksay Sándor)
[a Sárvíz] száz kanyargással tovább bujdosik, míg pártos fejével a bátai Dunába végkép elmerül
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
1c.
〈hajó(val együtt vki, vmi) nem képes a felszínen maradni, és a víz alá kerül
a’ hajótskák igen meg-telvén a’ halakkal, tsak nem el-merültek
(1772 Vajda Sámuel)
a födéllyukak be vannak zárva; el nem merülünk; ami vizet fogunk, ott a szivattyú, majd kihúzzuk vele
(1875 Jókai Mór)
Szombat hajnalban egy kisebb teherhajó ütközött össze a Malakai-szorosban Port Dicksonnál, a kikötő közelében egy olajszállítóval, szintén a füst okozta rossz látási viszonyok miatt, és szinte pillanatok alatt elmerült
(1997 Magyar Hírlap)
1d. (irod)
〈a nap〉 a látóhatár alá kerülve eltűnik (vhol), lehanyatlik
a’ verhenyeges nap elmerülni készült
(1848 Sepsy Károly)
olyan szelid, mégis fájdalmas vágy fog el, Ha látom a napot, magas bércek mögé Mily szépen merül el
(1876 e. Tóth Ede)
Az elmerülő napnak visszaverődő fénye átszövi az őszi párázatot
(1884 Gyarmathy Zsigáné)
1e. (rég)
〈kés〉 abba behatolva eltűnik vmiben
[a kecske] szügyében egy markolatig elmerült kés vala
(1834 Vörösmarty Mihály)
[oltásnál] addig ütögették a kés fokát, míg az el nem merült a fában
(1999 Magyar néprajz)
2.
〈sötétségbe, ködbe stb.〉 belevész, ill. 〈tömegben〉 annak részévé válva eltűnik
Vad homály kél nyúgot boltozatán Éjjelében a nap elmerűl
(1831 Kölcsey Ferenc)
felhőtorlatok borították vak gyászba az eget. Minden elmerült a láthatatlanság félelmes sötétjébe
(1914 Oláh Gábor)
A baka elmerült a sürüben
(1919 Kassák Lajos)
a kútágas merült el utoljára az éjszakába
(1955 Tatay Sándor)
elmerülve a színes karneváli tömegben
(1998 Magyar Hírlap)
2a.
〈vmely zárt térbe〉 belekerül(, és abban eltűnik) vmi, vki
Rigó (fölteszi a másikat [ti. kalapot]), melybe feje elmerül
(1834 Vörösmarty Mihály)
nyugodnak, hogy következő napon ujból elkezdjék sysiphusi munkájokat, hogy ujból elmerüljenek a föld sötét üregeibe, folytatni a végnélküli harczot a természettel
(1871 Orbán Balázs)
a tömeg hitetlenül és hivő kíváncsisággal föltólult a lépcsőkre és elmerült a bódéban
(1928 Kassák Lajos)
gyakran látni életerős fiatalembereket derékig elmerülni a szemetesben
(1994 Magyar Hírlap)
3. (kissé rég)
(fokozatosan) megszűnik, megsemmisül, ill. tovatűnik vmi
a’ szabad városok hatalma ’s jogai is elmerültek
(1844 Tóth Lőrinc)
Bornemisza erényeit megmérgezte a kor gyászos szelleme, […] s szép hire, a közjövedelmek hűtlen kezelésében elmerült
(1872 Rónay Jácint)
A béke illúziója elmerült, és már csak távoli vágyként jelenik meg
(1939 Méliusz József)
[Tamási megtalálta] a népmese hangját, rég elmerült századok visszabűvölt, balladás fordulatait
(1943 Juhász Géza¹)
4.
〈annak kif-ére, hogy vmely (lelki)állapotnak, helyzetnek teljesen átadja magát vki〉
az örömben el-merültt hivek
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Magán, szomszédtalan, Álomban elmerülve A dúska csárda van
(1834 Garay János)
hogyan Merűltél így adósságokba el?
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
[Gőz Jóska] nem engedi, hogy családja elmerüljön a szegénységben
(1966 Béládi Miklós)
4a.
〈annak kif-ére, hogy vki egész figyelmét egyetlen dolognak szenteli(, és abba teljesen belefeledkezik)
az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
Vikta annyira el volt merülve gondolataiban, hogy a körülötte történteket észre sem vevé
(1857 Eötvös József)
Vladimir elmerült a nő szépségében s nem is hallotta a parancsot
(1879 Sziklay János ford.Sacher-Masoch)
el volt merűlve az evésbe
(1881 Beniczkyné Bajza Lenke)
elmerült a könyvben
(1907 Schöpflin Aladár ford.Wilde)
a részletekben elmerülő filoszok
(1989 Romsics Ignác)
4b. (rég)
gondolataiba, képzeletvilágába merülve a külvilágról nem vesz tudomást, elgondolkozik, elmereng
El-merlve feküdtem hanyatt’ a’ fben, midn hozzám közel valami meg-zördlt
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
[Newton] gyakran ugy elmerült, […] hogy nem is ebédelt
(1849 Greguss Ágost)
Te elmerülsz, ábrándozol, Semmit se látsz magad körül
(1878 Kemény Endre)
– Tamás! Tamás úr fölrezzent és ránézett: mi baj? – Nagyon elmerűltünk. Túl is mentünk a lakásodon
(1914 Oláh Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások