elnyílik tn ige 11a2

1. (határozói értékű tárggyal is) ’〈vminek egyik (mozgatható) része〉 a másiktól eltávolodik, ill. 〈vmely zárt állapotú tárgy, dolog〉 ezáltal kinyílik v. szétnyílik’ ❖ egygymástól elnyíltt ajakakkal tsak nézett merenn a’ halottra (1788 Gelei József ford.–Sintenis C1868, 264) | szétpattan a’ kemény héj, elnyilik a’ crusta [= héj], hogy a’ nemes mag, csiráját a’ föld fölé a’ szabadba tolhassa (1844 Pesti Hírlap CD61) | odafönt, a magasban hangos robajjal nyílott el egy ablak (1911 Krúdy Gyula 9365010, 58) | [Lujza] előrehajol, ettől megint elnyílik a pongyola (1967 Maróti Lajos 9427002, 129) | Mintha egy olló egyik szára nyílna el vagy negyven foknyit az alaphelyzetből (2000 Buza Péter CD36).

1a. ’〈száj v. szem〉 tág(abb)ra nyílik v. kinyílik’ ❖ [a lány igéző tekintetétől] a’ görcstől öszvehuzódott száj is igenre nyilnék el (1841 Kovács Pál² C2764, 264) | néha még el is neveti magát, azzal az öntudatos mosollyal, melynél ki van szabva, mennyire szabad elnyílni a szájnak, meddig szabad meglátszani a fogaknak (1857 Jókai Mór CD18) | Bálint arca egyszerre megváltozott, gyerekes kíváncsisággal nyílt el a szeme (1943 Füsi József 9160001, 97) | A [lányt bámuló] fiú nem mozdul, csak a szája nyílik el kissé, a szeme jár és az ádámcsutkája (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, ritk) ’〈vmely összefüggő felület〉 külső erő hatására megrepedve szétnyílik, rajta rés, nyílás keletezik’ ❖ [a tenger] fel-háborodva nyílik-el (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 18) | Egy vágás által ketté van szegve sisakja, Látszanak elnyíló vértén a’ szörnyü rovások (1832 Vörösmarty Mihály C0039, 292) | a feje meg csaknem a homlok középig elnyílt valami szörnyű ütéstől (1936 Dallos Sándor CD10).

3. ’〈virág〉 virágzását befejezve szirmait elhullatja, ill. 〈növény〉 virágzását befejezi, elvirágzik’ ❖ elnyilnak kies tavasznak rózsái, Hogy kövessék jövő tavasz bokrétái (1778 Ányos Pál CD01) | De a gyönyör: elnyílott mák, Érintsd, s leomlott a virág! (1868 Arany János CD01) | A fák elnyílottak, zajosan és terhesen kezdődött el a nagyvárosi május (1913 Tóth Wanda CD10) | [a kaktuszok virágai] többnyire feltűnőek, magányosak, tölcséresek, gyakran egyetlen nappal v. éjszaka elnyílnak (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 51) | [A hortenziáról] az elnyílt virágokat rendszeresen vágjuk le (1999 Lakáskultúra CD39).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elnyílik tárgyatlan ige 11a2
1. (határozói értékű tárggyal is)
〈vminek egyik (mozgatható) része〉 a másiktól eltávolodik, ill. 〈vmely zárt állapotú tárgy, dolog〉 ezáltal kinyílik v. szétnyílik
egygymástól elnyíltt ajakakkal tsak nézett merenn a’ halottra
(1788 Gelei József ford.Sintenis)
szétpattan a’ kemény héj, elnyilik a’ crusta [= héj], hogy a’ nemes mag, csiráját a’ föld fölé a’ szabadba tolhassa
(1844 Pesti Hírlap)
odafönt, a magasban hangos robajjal nyílott el egy ablak
(1911 Krúdy Gyula)
[Lujza] előrehajol, ettől megint elnyílik a pongyola
(1967 Maróti Lajos)
Mintha egy olló egyik szára nyílna el vagy negyven foknyit az alaphelyzetből
(2000 Buza Péter)
1a.
〈száj v. szem〉 tág(abb)ra nyílik v. kinyílik
[a lány igéző tekintetétől] a’ görcstől öszvehuzódott száj is igenre nyilnék el
(1841 Kovács Pál²)
néha még el is neveti magát, azzal az öntudatos mosollyal, melynél ki van szabva, mennyire szabad elnyílni a szájnak, meddig szabad meglátszani a fogaknak
(1857 Jókai Mór)
Bálint arca egyszerre megváltozott, gyerekes kíváncsisággal nyílt el a szeme
(1943 Füsi József)
A [lányt bámuló] fiú nem mozdul, csak a szája nyílik el kissé, a szeme jár és az ádámcsutkája
(1998 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég, ritk)
〈vmely összefüggő felület〉 külső erő hatására megrepedve szétnyílik, rajta rés, nyílás keletezik
[a tenger] fel-háborodva nyílik-el
(1804 Kováts József¹ ford.Vergilius)
Egy vágás által ketté van szegve sisakja, Látszanak elnyíló vértén a’ szörnyü rovások
(1832 Vörösmarty Mihály)
a feje meg csaknem a homlok középig elnyílt valami szörnyű ütéstől
(1936 Dallos Sándor)
3.
〈virág〉 virágzását befejezve szirmait elhullatja, ill. 〈növény〉 virágzását befejezi, elvirágzik
elnyilnak kies tavasznak rózsái, Hogy kövessék jövő tavasz bokrétái
(1778 Ányos Pál)
De a gyönyör: elnyílott mák, Érintsd, s leomlott a virág!
(1868 Arany János)
A fák elnyílottak, zajosan és terhesen kezdődött el a nagyvárosi május
(1913 Tóth Wanda)
[a kaktuszok virágai] többnyire feltűnőek, magányosak, tölcséresek, gyakran egyetlen nappal v.vagy éjszaka elnyílnak
(1927 TolnaiÚjLex.)
[A hortenziáról] az elnyílt virágokat rendszeresen vágjuk le
(1999 Lakáskultúra)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások