elnyom ts ige 2a6

1. ’nyomással, nyomva a helyéből kimozdít(va eltol) vmit, vkit’ ❖ a’ földnek valami darabja, példának okaért egyik magas hegye úgy nyomná a’ földnek egyéb réſzét, hogy ettöl ama’ nyomó viſzſza nem nyomattatnék, a’ földet el-nyomná meſzſzire vég nélkül (1777 Molnár János 7232008, 35) | Kit epeszt magános ditsőségnek szomja, A’ Másikat annak kútjátol el nyomja (1821 Mátyási József C3060, 205) | A csáklyák vékony nyele meghajlik, a legények rádőlve nyomják el a parttól a hajót (1902 Tömörkény István C3155, 7) | Mikor a felém törő oroszlánt megláttam, fejét véve célba, rögtön elnyomtam a ravaszt (1955 Kittenberger Kálmán 9339003, 49) | [A rögbiben] a pillérek nyomják el az ellenfél tolongását (természetesen a mögöttük álló 5 játékos tolóerejét felhasználva) a bedobott labda fölül (1991 Tények könyve CD37).

2. (átv is)(teljesen) összenyom, ill. agyonnyom vmit, vkit’ ❖ nappal a’ kisdedet az hátokhoz kötik az Anyák [...]. Éjjel a’ mellyeken tartják, hogy ſzopjanak; eddig egy Anya ſem nyomta-el a’ magzattyát (1783 Molnár János C0290, 86) | Itt küzd, vérengző karral megölelve Tinódit Mustafa, ’s a’ Jeles őszt már majd elnyomja, temérdek testével (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 15) | mikép mondhatni, hogy az ország semmi terhét sem viseljük, hiszen az indirecta teher szinte elnyom (1830 Széchenyi István 8429005, 244) | E betegséget átalában nagy gyengeség s bádjadtság jellemzi, melyek következtében a beteg ütere kicsi, gyenge, lágy, könnyen elnyomható (1861 Lengyel Dániel 8270002, 80) | ujjával elnyomott néhány bódult hangyát a padlón (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy nyomaszt, lehangolttá tesz vkit, lelki teherként nehezedik vkire vmi〉’ ❖ Rettenetes kétség elnyomsz (1789–1790 Fazekas Mihály 8138037, 20) | [...én] írjak egy Széchenyiről, a milyet róla, a milyet tőlem várnak: valóban ez elnyom (1860 Arany János C0643, 67) | A bűn napfényre jötte elnyomta lelkét (1871 Arany László ford.–Shakespeare C3734, 77) | Azt hitte, hogy a csend elnyomja, tönkre teszi (1888 Justh Zsigmond C2462, 109).

2b. (rég) ’〈tüzet, lángot〉 elfojt, elolt’ ❖ a’ tüzet [...] szerentséssen el nyomták (1794 Berta György ford.–Öhler C1066, 307) | Zentán hasonló gyujtogatások történtek, s csak a rég ohajtott esőnek lehetett tulajdonitani, hogy a lángokat elnyomhaták (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | A nép azután uj erővel fogott az oltáshoz, a tüzet elnyomták, nem lett belőle nagyobb veszedelem (1856 Vasárnapi Újság CD56) | tenyérrel nyomta el a gyertya lángját, nehogy a fúvásra felébredjen Eusébia (1913 Laczkó Géza CD10).

2c. ’〈cigarettát, szivart〉 parazsát összenyomva elolt’ ❖ a kályha védőburkán nyomták el a cigarettájukat (1928 Németh László² 9485038, 230) | Erélyes mozdulattal elnyomta a félig szívott cigarettát (1961 Katkó István 9315002, 174) | Ledönti torkán a korty konyakot, elnyomja a szivart, és fölkel az asztaltól (1988 Lengyel Péter 9397007, 250).

2d. (irod) ’〈könny(csepp)et〉 szétdörzsöl v. nyomkodva felitat (vmivel)’ ❖ némán nyomott el egy könyet sötét szempilláival (1846 Jókai Mór C2246, 5) | Megingatja a fejét és a szemébe nyúl elnyomni a könnyeit (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 197) | El kellett nyomnom egy könnycseppet, de ezt nem mutattam (2005 Népszava dec. 31. ford. C7468, 14).

3. ’〈növény(ek együttese) vmely más növényt, es. állat állatot〉 fejlődésében akadályozva termőhelyéről, ill. élőhelyéről kiszorít, kipusztít’ ❖ Mint melly Kertbe magát bé-veheti a’ gyom, Minden jó Veteményt meg-fojtogat, el-nyom (1786 Főldi János 7112007, 134) | [a kardamom] termett mívelés nélkül mindaddig, míg ujra el nem nyomta az erdő (1875 Jókai Mór C2298, 131) | Az ősi élővilágot nem szabad idegen földről származó élőlények betelepítésével megzavarni, mert sok esetben elnyomják az őshonos állatokat, növényeket, ezek kipusztulását okozhatják (1996 Természet Világa CD50) | a kakukkfű vagy a zsálya kiváló talajtakarók, elnyomják a gyomokat és hasznos rovarokat vonzanak a kertbe (2000 Lakáskultúra CD39).

4. (fokozatosan) a helyébe lépve (a használatból) kiszorít vmit vmi’ ❖ némelly szavaink koránt sem azért mentek feledékenységbe, mintha roszszak ’s a’ jó ízléssel öszve nem férhetk voltak volna, hanem azért, mivel az uralkodó Deákság azokat elnyomta, ’s szokatlanokká tette (1808 Pápay Sámuel 8353012, 274) | [a német nyelv] társas köreinkben befurta magát ’s elnyomta őseinkét elannyira, hogy ujra kell magyarosodnunk (1833 Szemlélő 8664001, 5) | A gyöngyös, aranyos gallért, a mit 1550–80 közt emlegetnek az oklevelek, csakhamar elnyomja a fodor (1900 Nagy Géza CD20) | a nagyobb hatalmú érdek elgáncsolta a kisebbet, a lokomotív elnyomta testvérszülöttét, a gőzkocsit (1942 Szabó Gusztáv CD43) | A középkorban egyetlen piros bort termő szőlőnk volt, a Vadfekete, pedig új fekete szőlőt kaptunk keletről, a Kadarkát. Csak a török kiszorításának idején, a 18. században nyomta el a Vadfeketét (1995 Természet Világa CD50).

5. (helyzetével visszaélve) nem enged érvényesülni, (jogtalanul) háttérbe szorít, ill. hatalmában tart vkit’ ❖ Meg-óltalmazza ö a’ méltatlanságot ſzenvedö ſzegényt; és hogy a’ hatalmas az ügye fogyottat el-nyomja, meg-nem engedi (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293007, 76) | el se nyomj senkit a te társalkodásod által (1798 Kis János¹ ford.–Knigge C2656, 46) | Hát igazságosnak tartja azt, hogy a hatalmasabb elnyomja a gyengébbet? (1877 Mikszáth Kálmán 8312002, 135) | Taine a képzelem szerepét a történetírásban lehető szűkre kivánja vonni; a festőt és költőt elnyomja benne az elemző tudós, az összefoglaló logikus (1899 e. Péterfy Jenő 8363005, 366) | a hivatalos tudomány, akár tudatlanságból, akár irigységből, féltékenységből elnyomja az újra törekvő haladó tudóst [ti. Galileit] (1995 Természet Világa CD50).

5a. ’〈népet, társadalmi réteget〉 szabadságától megfoszt és politikai jogaiban korlátoz’ ❖ Ezen két faj is részint elszórva, részint nagyobb tömegekben együtt; és nagyobbára a’ szlovákhoz hasonlólag elnyomva, ’s polgári lét nélkül él. – Ezen két néptörzsök: a görög, és az oláh (1843 Wesselényi Miklós C4686, 78) | a zsarnokilag elnyomott és szabadságáért küzdő lengyel nemzet (1881 Madarász József 8282001, 7) | a vármegye elnyomja, kizsákmányolja a népet (1951 Sőtér István 9613009, 45) | [Ahmadinezsád] iszlamista kormányzata elnyomja a nőket (2009 Népszava aug. 17. C7472, 2).

5b. (rég) ’〈egy v. több személyt, ritk. állatot〉(harcban, küzdelemben) fölébe kerekedve legyőz, ártalmatlanná tesz’ ❖ Sebeiben lankadozó ellenségét továbbra-is el-nyomni igyekezvén a’ fekete fegyveres, a’ verekedéſt maga réſzére már gyözedelmeſen végezte (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède 7031008, 2) | a’ Kaſsai Kapitány ſereget gyűjt az ő ſzámára, mellyel Bátorit elnyomhatsa (1802 e. Budai Ferenc 7060003, 346) | Százszor is elnyomni azalatt próbálják [a medvét a vadászaton] (1862–1863 Arany János C0639, 116) | A vár kapunállóit meglepték s hangtalanul elnyomták (1948 Gergely Sándor 9188004, 175).

5c. ’〈testi érzet v. lelkiállapot〉 hatalmába kerít vkit, úrrá lesz rajta’ ❖ Midön ſerkedezik tollas bokrétája, Pávátskát el-nyomja ſullyos nyavalyája, Le-botsáttya ſzárnyait: El-terül a’ földre, reſzket bádgyodáal (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225012, 61) | ne hagyja magát a kesergéstől egészen elnyomni (1811 k. Verseghy Ferenc 7373012, 83) | a bú annál inkább elnyomá, mivel előbb kissé távozni volt kénytelen (1845 Gaal József 8149006, 323) | a fáradtság mégis elnyomta, elaludt (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 110) | a hintaszéken elnyomta az álom (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 48).

6. ’〈folyamatot, jelenséget〉(kezdetekor, létrejöttekor) erőszakkal megszüntet, ill. 〈kibontakozásában v. működésében vmit〉 akadályoz, gátol v. lehetetlenné tesz vki, vmi’ ❖ ki-ſzijjuk véreket, ’S felül jutalomért el-nyomjuk él’teket (1772 Bessenyei György¹ C1076, 56) | [a keleti országokban] az emberi éſz egéſzſzen elnyomattatik, a’ nép ſaját gondolkozását elveſzti (1795 Németh László¹ 7246004, 124) | az orvosi tudomány e hasmenést legtöbb esetben lecsillapitani s igy a cholerát első keletkeztében elnyomni képes (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Megszokta gondolatait még születésökkor elnyomni (1879 Beöthy Zsolt 8048003, 84) | a forradalmár-szellemet elnyomta az abszolutizmus (1906 Ambrus Zoltán 9006008, 24) | Magyarország fejletlen iparát, a közös vámterület mellett a fejlett osztrák ipar mindig elnyomja (1960 Kölkedi István CD52) | A 17. század derekától a nemesi vármegye azonban mind a jogszolgáltatás, mind pedig az igazságszolgáltatás területén egyre inkább elnyomta a helyi fórumokat (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

6a. ’〈zavargást, zendülést, összeesküvést stb.〉 nem hagy kibontakozni, (erőszakkal) elfojt’ ❖ [a király] a’ ſok titkos pártoskodásokat el nyomta, és a’ békesſéget helyre állította (1790 Péczeli József 7267002, 329) | egyj csekély Igéret a’ zendűlést elnyomhatná (1819 Katona József 8226028, 270) | Zrinyi gyors megjelenése elnyomta a zavart [ti. a parasztlázadást] (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Diplomatiai ügyességének Mátyás nem adta soha fényesebb jelét, mint midőn a messze elágozó összeesküvést, tapintatos eljárásával, nyilt harcz nélkül elnyomta (1872 Rónay Jácint 8396011, 139) | a dolgozó parasztság minden megnyilvánulását elnyomták, amíg el tudták szigetelni a munkásmozgalomtól (1949 Szabad Föld jan. 23. C1538, 2).

7. ’erősebb hatásánál fogva nem enged (teljes egészében) látszani, ill. teljes valójában megmutatkozni vmit vmi’ ❖ egy falusi vagy külvárosi háztömeget látunk magunk előtt, mely a mindent elnyomó nagyszerű templomaival, tornyaival egy keritőfal szük öve közé van szorítva (1865 Rómer Flóris 8395005, 272) | A nagyobb baj elnyomja a kisebbet (1937 Nagy Lajos 9472004, 54) | [Az állatmese] előadásmódja egyszerű, tömör, frappáns, szemléletes, párbeszédekkel élénkített. Tanulsága egyértelmű és közérthető, az oktató jelleg az esztétikai szépséget nem nyomja el (1981 NéprajziLex. CD47).

7a. ’〈hangot, fényt, szagot stb.〉 erősebb hatásánál fogva tompít v. érzékelhetetlenné tesz vmi, ill. vmivel közömbösít vki’ ❖ Az íllyen forró víz pára erőebb lévén a’ dögleletes levegő égnél, az ezt el-nyomja, és egéſséges levegő eget tsinál az iſtállóban (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417005, 270) | Elnyom minden lármát menydörg szózatja (1814 Kis János¹ ford.–Horatius 8240030, 99) | az öregasszonyok ruháinak dohos szagát csak nagy ünnepeken bírta elnyomni a tömjénfüst (1910 Krúdy Gyula CD54) | a még leeresztett ablakredőnyök résein át már behatolt a hideg hajnali világosság, elnyomva az éjjeliszekrény lámpájának piros fényét (1960 Lányi Viktor ford.–Frank¹ 9381003, 169) | Vannak olyan zsenge, friss, gyengébb zamatú zöldségfélék, amelyeknek az ízét semmilyen erős fűszerrel sem szabad elnyomni (1991 Frank Júlia CD19).

7b. ’〈érzést, érzelmet stb.〉 nem enged megnyilvánulni, elfojt vki, ill. 〈vmely érzelmet〉(erősebb hatásánál fogva) megszüntet vmi’ ❖ k a’ ſzenvedéseiket [...] ſoha meg-nem tanúlták el-nyomni, vagy el-titkolni (1791 Sándor István 7287060, 115) | A ki az emberek kebelében a szelíd szeretetnek szent érzését elnyomni vagy gyengíteni akarja, átkot szór az emberiségre (1840 Deák Ferenc CD51) | A kik e szavakat hallották, elborzadtak rajta. Csak Korzkyban nyomta el a csodálkozást az öröm (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Lelkére beszélt a győzteseknek, kik az ő szavára leereszték fegyveröket s elnyomták a bosszuszomjukat (1895 Vadnay Károly 8501006, 301) | elnyomta magában a szánakozást (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 334) | a döbbenetes ijedséget elnyomta az életösztön (1968 Fekete István 9142006, 114).

7c. ’〈vmely értelmi, érzelmi v. fiziológiai megnyilvánulást〉 visszafojt, legyőz’ ❖ a’ főispán maga nem nyomhatá el egészen mosolygását (1845 Eötvös József 8126003, 252) | Nem nyomhatom el hulló könyemet (1873 Greguss Ágost ford.–Corneille 8163008, 29) | Elnyomta a sóhajtását (1903 Benedek Elek 8041009, 88) | Csabankó nehezen tudott elnyomni egy önző megjegyzést (1974 Somogyi Tóth Sándor 2025008, 570) | egy késve elnyomott ásítással ne sértsed vérig beszélgetőtársadat (1985 Grendel Lajos 1060004, 407).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyom; ÉKsz.; SzT. ~, elnyomattatik, elnyomattatott, elnyomhat; ÚMTsz.

elnyom tárgyas ige 2a6
1.
nyomással, nyomva a helyéből kimozdít(va eltol) vmit, vkit
a’ földnek valami darabja, példának okaért egyik magas hegye úgy nyomná a’ földnek egyéb réſzét, hogy ettöl ama’ nyomó viſzſza nem nyomattatnék, a’ földet el-nyomná meſzſzire vég nélkül
(1777 Molnár János)
Kit epeszt magános ditsőségnek szomja, A’ Másikat annak kútjátol el nyomja
(1821 Mátyási József)
A csáklyák vékony nyele meghajlik, a legények rádőlve nyomják el a parttól a hajót
(1902 Tömörkény István)
Mikor a felém törő oroszlánt megláttam, fejét véve célba, rögtön elnyomtam a ravaszt
(1955 Kittenberger Kálmán)
[A rögbiben] a pillérek nyomják el az ellenfél tolongását (természetesen a mögöttük álló 5 játékos tolóerejét felhasználva) a bedobott labda fölül
(1991 Tények könyve)
2. (átv is)
(teljesen) összenyom, ill. agyonnyom vmit, vkit
nappal a’ kisdedet az hátokhoz kötik az Anyák [...]. Éjjel a’ mellyeken tartják, hogy ſzopjanak; eddig egy Anya ſem nyomta-el a’ magzattyát
(1783 Molnár János)
Itt küzd, vérengző karral megölelve Tinódit Mustafa, ’s a’ Jeles őszt már majd elnyomja, temérdek testével
(1822 Vörösmarty Mihály)
mikép mondhatni, hogy az ország semmi terhét sem viseljük, hiszen az indirecta teher szinte elnyom
(1830 Széchenyi István)
E betegséget átalában nagy gyengeség s bádjadtság jellemzi, melyek következtében a beteg ütere kicsi, gyenge, lágy, könnyen elnyomható
(1861 Lengyel Dániel)
ujjával elnyomott néhány bódult hangyát a padlón
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
〈annak kif-ére, hogy nyomaszt, lehangolttá tesz vkit, lelki teherként nehezedik vkire vmi〉
Rettenetes kétség elnyomsz
(1789–1790 Fazekas Mihály)
[...én] írjak egy Széchenyiről, a milyet róla, a milyet tőlem várnak: valóban ez elnyom
(1860 Arany János)
A bűn napfényre jötte elnyomta lelkét
(1871 Arany László ford.Shakespeare)
Azt hitte, hogy a csend elnyomja, tönkre teszi
(1888 Justh Zsigmond)
2b. (rég)
〈tüzet, lángot〉 elfojt, elolt
a’ tüzet [...] szerentséssen el nyomták
(1794 Berta György ford.Öhler)
Zentán hasonló gyujtogatások történtek, s csak a rég ohajtott esőnek lehetett tulajdonitani, hogy a lángokat elnyomhaták
(1848 Kossuth Hírlapja)
A nép azután uj erővel fogott az oltáshoz, a tüzet elnyomták, nem lett belőle nagyobb veszedelem
(1856 Vasárnapi Újság)
tenyérrel nyomta el a gyertya lángját, nehogy a fúvásra felébredjen Eusébia
(1913 Laczkó Géza)
2c.
〈cigarettát, szivart〉 parazsát összenyomva elolt
a kályha védőburkán nyomták el a cigarettájukat
(1928 Németh László²)
Erélyes mozdulattal elnyomta a félig szívott cigarettát
(1961 Katkó István)
Ledönti torkán a korty konyakot, elnyomja a szivart, és fölkel az asztaltól
(1988 Lengyel Péter)
2d. (irod)
〈könny(csepp)et〉 szétdörzsöl v. nyomkodva felitat (vmivel)
némán nyomott el egy könyet sötét szempilláival
(1846 Jókai Mór)
Megingatja a fejét és a szemébe nyúl elnyomni a könnyeit
(1931 Gelléri Andor Endre)
El kellett nyomnom egy könnycseppet, de ezt nem mutattam
(2005 Népszava dec. 31. ford.)
3.
〈növény(ek együttese) vmely más növényt, es. állat állatot〉 fejlődésében akadályozva termőhelyéről, ill. élőhelyéről kiszorít, kipusztít
Mint melly Kertbe magát bé-veheti a’ gyom, Minden jó Veteményt meg-fojtogat, el-nyom
(1786 Főldi János)
[a kardamom] termett mívelés nélkül mindaddig, míg ujra el nem nyomta az erdő
(1875 Jókai Mór)
Az ősi élővilágot nem szabad idegen földről származó élőlények betelepítésével megzavarni, mert sok esetben elnyomják az őshonos állatokat, növényeket, ezek kipusztulását okozhatják
(1996 Természet Világa)
a kakukkfű vagy a zsálya kiváló talajtakarók, elnyomják a gyomokat és hasznos rovarokat vonzanak a kertbe
(2000 Lakáskultúra)
4.
(fokozatosan) a helyébe lépve (a használatból) kiszorít vmit vmi
némelly szavaink koránt sem azért mentek feledékenységbe, mintha roszszak ’s a’ jó ízléssel öszve nem férhetk voltak volna, hanem azért, mivel az uralkodó Deákság azokat elnyomta, ’s szokatlanokká tette
(1808 Pápay Sámuel)
[a német nyelv] társas köreinkben befurta magát ’s elnyomta őseinkét elannyira, hogy ujra kell magyarosodnunk
(1833 Szemlélő)
A gyöngyös, aranyos gallért, a mit 1550–80 közt emlegetnek az oklevelek, csakhamar elnyomja a fodor
(1900 Nagy Géza)
a nagyobb hatalmú érdek elgáncsolta a kisebbet, a lokomotív elnyomta testvérszülöttét, a gőzkocsit
(1942 Szabó Gusztáv)
A középkorban egyetlen piros bort termő szőlőnk volt, a Vadfekete, pedig új fekete szőlőt kaptunk keletről, a Kadarkát. Csak a török kiszorításának idején, a 18. században nyomta el a Vadfeketét
(1995 Természet Világa)
5.
(helyzetével visszaélve) nem enged érvényesülni, (jogtalanul) háttérbe szorít, ill. hatalmában tart vkit
Meg-óltalmazza ö a’ méltatlanságot ſzenvedö ſzegényt; és hogy a’ hatalmas az ügye fogyottat el-nyomja, meg-nem engedi
(1776 Sófalvi József ford.Dodsley)
el se nyomj senkit a te társalkodásod által
(1798 Kis János¹ ford.Knigge)
Hát igazságosnak tartja azt, hogy a hatalmasabb elnyomja a gyengébbet?
(1877 Mikszáth Kálmán)
Taine a képzelem szerepét a történetírásban lehető szűkre kivánja vonni; a festőt és költőt elnyomja benne az elemző tudós, az összefoglaló logikus
(1899 e. Péterfy Jenő)
a hivatalos tudomány, akár tudatlanságból, akár irigységből, féltékenységből elnyomja az újra törekvő haladó tudóst [ti. Galileit]
(1995 Természet Világa)
5a.
〈népet, társadalmi réteget〉 szabadságától megfoszt és politikai jogaiban korlátoz
Ezen két faj is részint elszórva, részint nagyobb tömegekben együtt; és nagyobbára a’ szlovákhoz hasonlólag elnyomva, ’s polgári lét nélkül él. – Ezen két néptörzsök: a görög, és az oláh
(1843 Wesselényi Miklós)
a zsarnokilag elnyomott és szabadságáért küzdő lengyel nemzet
(1881 Madarász József)
a vármegye elnyomja, kizsákmányolja a népet
(1951 Sőtér István)
[Ahmadinezsád] iszlamista kormányzata elnyomja a nőket
(2009 Népszava aug. 17.)
5b. (rég)
〈egy v. több személyt, ritk. állatot〉 (harcban, küzdelemben) fölébe kerekedve legyőz, ártalmatlanná tesz
Sebeiben lankadozó ellenségét továbbra-is el-nyomni igyekezvén a’ fekete fegyveres, a’ verekedéſt maga réſzére már gyözedelmeſen végezte
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
a’ Kaſsai Kapitány ſereget gyűjt az ő ſzámára, mellyel Bátorit elnyomhatsa
(1802 e. Budai Ferenc)
Százszor is elnyomni azalatt próbálják [a medvét a vadászaton]
(1862–1863 Arany János)
A vár kapunállóit meglepték s hangtalanul elnyomták
(1948 Gergely Sándor)
5c.
〈testi érzet v. lelkiállapot〉 hatalmába kerít vkit, úrrá lesz rajta
Midön ſerkedezik tollas bokrétája, Pávátskát el-nyomja ſullyos nyavalyája, Le-botsáttya ſzárnyait: El-terül a’ földre, reſzket bádgyodáal
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
ne hagyja magát a kesergéstől egészen elnyomni
(1811 k. Verseghy Ferenc)
a bú annál inkább elnyomá, mivel előbb kissé távozni volt kénytelen
(1845 Gaal József)
a fáradtság mégis elnyomta, elaludt
(1894 Mikszáth Kálmán)
a hintaszéken elnyomta az álom
(1972 Tandori Dezső ford.Beckett)
6.
〈folyamatot, jelenséget〉 (kezdetekor, létrejöttekor) erőszakkal megszüntet, ill. 〈kibontakozásában v. működésében vmit〉 akadályoz, gátol v. lehetetlenné tesz vki, vmi
ki-ſzijjuk véreket, ’S felül jutalomért el-nyomjuk él’teket
(1772 Bessenyei György¹)
[a keleti országokban] az emberi éſz egéſzſzen elnyomattatik, a’ nép ſaját gondolkozását elveſzti
(1795 Németh László¹)
az orvosi tudomány e hasmenést legtöbb esetben lecsillapitani s igy a cholerát első keletkeztében elnyomni képes
(1854 Vasárnapi Újság)
Megszokta gondolatait még születésökkor elnyomni
(1879 Beöthy Zsolt)
a forradalmár-szellemet elnyomta az abszolutizmus
(1906 Ambrus Zoltán)
Magyarország fejletlen iparát, a közös vámterület mellett a fejlett osztrák ipar mindig elnyomja
(1960 Kölkedi István)
A 17. század derekától a nemesi vármegye azonban mind a jogszolgáltatás, mind pedig az igazságszolgáltatás területén egyre inkább elnyomta a helyi fórumokat
(1993 A magyarság kézikönyve)
6a.
〈zavargást, zendülést, összeesküvést stb.〉 nem hagy kibontakozni, (erőszakkal) elfojt
[a király] a’ ſok titkos pártoskodásokat el nyomta, és a’ békesſéget helyre állította
(1790 Péczeli József)
egyj csekély Igéret a’ zendűlést elnyomhatná
(1819 Katona József)
Zrinyi gyors megjelenése elnyomta a zavart [ti. a parasztlázadást]
(1858 Vasárnapi Újság)
Diplomatiai ügyességének Mátyás nem adta soha fényesebb jelét, mint midőn a messze elágozó összeesküvést, tapintatos eljárásával, nyilt harcz nélkül elnyomta
(1872 Rónay Jácint)
a dolgozó parasztság minden megnyilvánulását elnyomták, amíg el tudták szigetelni a munkásmozgalomtól
(1949 Szabad Föld jan. 23.)
7.
erősebb hatásánál fogva nem enged (teljes egészében) látszani, ill. teljes valójában megmutatkozni vmit vmi
egy falusi vagy külvárosi háztömeget látunk magunk előtt, mely a mindent elnyomó nagyszerű templomaival, tornyaival egy keritőfal szük öve közé van szorítva
(1865 Rómer Flóris)
A nagyobb baj elnyomja a kisebbet
(1937 Nagy Lajos)
[Az állatmese] előadásmódja egyszerű, tömör, frappáns, szemléletes, párbeszédekkel élénkített. Tanulsága egyértelmű és közérthető, az oktató jelleg az esztétikai szépséget nem nyomja el
(1981 NéprajziLex.)
7a.
〈hangot, fényt, szagot stb.〉 erősebb hatásánál fogva tompít v. érzékelhetetlenné tesz vmi, ill. vmivel közömbösít vki
Az íllyen forró víz pára erőebb lévén a’ dögleletes levegő égnél, az ezt el-nyomja, és egéſséges levegő eget tsinál az iſtállóban
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
Elnyom minden lármát menydörg szózatja
(1814 Kis János¹ ford.Horatius)
az öregasszonyok ruháinak dohos szagát csak nagy ünnepeken bírta elnyomni a tömjénfüst
(1910 Krúdy Gyula)
a még leeresztett ablakredőnyök résein át már behatolt a hideg hajnali világosság, elnyomva az éjjeliszekrény lámpájának piros fényét
(1960 Lányi Viktor ford.Frank¹)
Vannak olyan zsenge, friss, gyengébb zamatú zöldségfélék, amelyeknek az ízét semmilyen erős fűszerrel sem szabad elnyomni
(1991 Frank Júlia)
7b.
〈érzést, érzelmet stb.〉 nem enged megnyilvánulni, elfojt vki, ill. 〈vmely érzelmet〉 (erősebb hatásánál fogva) megszüntet vmi
k a’ ſzenvedéseiket [...] ſoha meg-nem tanúlták el-nyomni, vagy el-titkolni
(1791 Sándor István)
A ki az emberek kebelében a szelíd szeretetnek szent érzését elnyomni vagy gyengíteni akarja, átkot szór az emberiségre
(1840 Deák Ferenc)
A kik e szavakat hallották, elborzadtak rajta. Csak Korzkyban nyomta el a csodálkozást az öröm
(1855 Vasárnapi Újság)
Lelkére beszélt a győzteseknek, kik az ő szavára leereszték fegyveröket s elnyomták a bosszuszomjukat
(1895 Vadnay Károly)
elnyomta magában a szánakozást
(1925 Kosztolányi Dezső)
a döbbenetes ijedséget elnyomta az életösztön
(1968 Fekete István)
7c.
〈vmely értelmi, érzelmi v. fiziológiai megnyilvánulást〉 visszafojt, legyőz
a’ főispán maga nem nyomhatá el egészen mosolygását
(1845 Eötvös József)
Nem nyomhatom el hulló könyemet
(1873 Greguss Ágost ford.Corneille)
Elnyomta a sóhajtását
(1903 Benedek Elek)
Csabankó nehezen tudott elnyomni egy önző megjegyzést
(1974 Somogyi Tóth Sándor)
egy késve elnyomott ásítással ne sértsed vérig beszélgetőtársadat
(1985 Grendel Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. nyom; ÉKsz.; SzT. ~, elnyomattatik, elnyomattatott, elnyomhat; ÚMTsz.

Beállítások