elnémul tn ige 1a1

1. ’némává, beszédre képtelenné válik, megnémul vki’ ❖ épen ez a’ baja a’ szegény gyermeknek. Eggyszerre állott-el a’ szava, ’s senki nem foghatja-meg, mi érhette, hogy elnémúlt (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Molière 7163001, 44) | [a] kanonok inkább kívánna elnémulni, mint ajkán hízelkedő szót kibocsátani (1837 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Kushner egy elnémult, sugárfertőzött gyermeket állít a színpadra (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’halálával örökre néma lesz, elhallgat vki’ ❖ Némán feküsznek; elnémultak. Hallgatnak ők; hallgatnak ők örökre már! Mint a hideg fejér agyag, úgy kihűltek melljeik (1799 k. Batsányi János ford.–Macpherson C0883, 215) | ellenségeid elnémultanak a’ sírban (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163064, 92) | egy koszorut hadd kössek sirotokra, Kik alusztok már s álmodtok tovább, Kuszkó Dezsőknek szürke légiója, Holt katonák, elnémult cimborák (1918 Juhász Gyula¹ 9284462, 161) | Széchenyi Istvánt a bécsi udvar ölette meg, az összbirodalom érdeke úgy kívánta, hogy mindazok elnémuljanak, akik sokat tudnak Bécs politikai boszorkánykonyhájában folyó üzelmekről (2000 Új Könyvek CD29).

2. ’beszédet (hirtelen) abbahagy, nem szólal meg’ ❖ Mind ketten elnémultanak ezen ſzavaiknak végzéſével (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 161) | Útközben gyakorta egymásra tekintvén, Beszédes szájok is elnémult mint a’ hal, Mert lelkök tele volt örömgondolattal (1844 Vörösmarty Mihály 8524321, 90) | Összefüggéstelen, érthetetlen szavak, hangok törtek elő a melléből. – Néha hirtelen elnémult s üres, üveges nézéssel maga elé meredt (1910 Kortsák Jenő CD10) | Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2a. ’〈emberek sokasága〉 a beszélgetést, zajongást abbahagyva elhallgat’ ❖ Szegény nép elnémul, s csendben haza megyen, Forgatván elméjét a bús történeten (1847 Tompa Mihály 8484063, 35) | Az előbbi izgató jelenet hatása alatt levő közönség elnémult, s lélegzetét visszafojtva leste az elnök szavait (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Mintha elvágták volna a beszédet, elnémult a társaság (1911 Móricz Zsigmond CD10) | A tömeg elnémult, utat nyitott [a teherautóknak], majd felmorajlott (1991 Kertész Imre² CD41).

2b. ’〈állat〉 hangját tovább nem hallatja’ ❖ A’ víg madár mint leng ’s trilláz, ’S mint nyög a’ filemile! Majd ha a’ bús tél közelget Ezek mind elnémulnak (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054004, 12) | a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl (1848 Petőfi Sándor CD01) | [A levelibéka] csak a közelgő vihar előtt lármáz többet, mint egyébkor, ellenben eső vagy nedves időjárás alkalmával teljesen elnémul (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Ha a kutyát megfélemlítik, ha retteg, akkor elnémul, farkát hátulsó lába közé húzza (1995 Szinák János–Veress István CD59).

2c. ’〈hangot kibocsátó eszköz, készülék v. hangszer〉(abbahagyva működését) már nem szól (többé)’ ❖ már nem örlök Mint éz-eltt mikoron mohosúltt barlangban hevervén Láttalak a’ bokros kſzirton függve legelni. Sípom-is el némúl (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 344) | az orgona elnémúl és ünnepi csönd lesz (1845 Arany János CD01) | Sokáig szorongatta az elnémult telefonkagylót (1936 Cs. Szabó László CD10) | [A baleset után] a motor elnémulva jobbra hevert, én balra (1999 Magyar Hírlap CD09).

2d. ’〈tűzfegyver〉 a tüzelést (hirtelen) abbahagyja’ ❖ elnémúltak a’ halált okádó ágyúk (1808 Holosovszky Imre C2097, 6) | elnémulnak a gépfegyverek (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 77) | Egyes történészek szerint az utolsó puska Lissagaray újságíró kezében némult el [a párizsi kommün alatt] (2000 Hahner Péter CD17).

3. ’〈hang(zás), zene, ill. vmely szóbeli megnyilatkozás (folyamata)〉 félbeszakad v. (fokozatosan) abbamarad, megszűnik’ ❖ Elnémúlt minden hang az erdkben, Megholt a’ víg öröm a’ mezkben (1795 Kis János¹ 8240024, 119) | megérte, hogy ugy tisztelték, mint egy halottat, kiről elnémul minden gáncsolódás, csak a dicsőités beszél (1860 Vasárnapi Újság CD56) | aztán elnémult egy időre a pletyka (1900 Vértesi Arnold 8520006, 51) | A zene elnémul, egy percre megáll minden, teljes világosság a diszkóban (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (Nyelvt) ’〈annak kif-ére, hogy vmely írásban jelölt fonémát bizonyos helyzetben nem ejtenek〉’ ❖ [a neudecki nyelvjárásban] minden r elnémúl más mássalhangzó előtt, vagy a szó végén (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a francia vers és szavalás megtartja a prózában már elnémult szóvégi e-ket (1895 PallasLex. CD02) | [Hernádi Sándor] franciát tanulva ismerte föl a magyar kiejtés egyik szabályszerűségét, azt ti., hogy a szótag végi h hang elnémul (1997 Új Könyvek CD29).

3b. ’〈(szóbeli formájában) vmely irodalom, műfaj, műnem stb., ill. nyelv(járás)〉 nem él tovább, megszűnik’ ❖ Ama népszerű költői irodalom [...] úgyszólva teljesen elnémult (1858 Arany János C6504, 486) | hiába, a folyton gyarapodó művelődés előtt a népdalnak el kell némúlnia (1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A komoly hexameteres eposz ezzel [ti. Czuczor Gergely Hunyadi-eposzával] el is némult költészetünkben (1912 RévaiNagyLex. C5701, 231) | Balti nyelv volt az ó-porosz is. A XVII. században némult el, s mindössze gyarló följegyzésű gyér emlékekből [...] ismerjük valamelyest (1937 Zsirai Miklós 9805001, 14) | [1939-ben] a lengyel irodalom látszólag elnémult (1948 Újhold ford. 2052034, 114) | Az Athenaeum szerkesztésének gondjai közepette Bajza lírája elnémult (1965 Tóth Dezső CD53) | [a regösének] hírt hoz régebbi századok mindörökre elnémult szóbeli költészetéről (1988 Magyar néprajz CD47).

3c. ’〈vmely hangadással járó (természeti) jelenség〉(fokozatosan halkulva) megszűnik, nem folytatódik tovább’ ❖ Itten az Ég-sasok körl el némúl a’ Természet a’ merevít hidegnek jég-halmai között (1807 Hazai Tudósítások C0189, 164) | Elnémúl a palotában Tánc és élet, kedv és zaj (1823 Kölcsey Ferenc 8253014, 104) | Egyszerre csak elnémul a vihar, A hullámzúgás, habmoraj kihal (1898 Zalár József 8533016, 125) | elnémult a szél (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 48).

3d. ’〈beszédtől, beszélgetéstől hangos v. egyéb hangoktól zajos hely〉 teljesen elcsendesedik’ ❖ Elnémult a börtön, csak sírás hallatott, Az anya, a fiu, a pap imádkozott (1851 Gyulai Pál CD01) | Sötétség űl a föld ormára, Elnémul a dalos berek; Hullám nem zajlik, lomb se rezzen, Mindent lágy álmok leple fed (1876 Endrődi Sándor 8125001, 8) | A politikai szabadság eltünésével a szószék is elnémult (1904 ÓkoriLex. CD28) | a szemközti ház elől figyelte, hogyan alusznak el a lámpák a titokzatos függönyök mögött, hogyan bocsátja el a házmester az utolsó vendégeket, hogyan némul el a ház (1930 Krúdy Gyula CD54) | Te is elnémulsz, Madmén [ti. Madmén városa], utolér a fegyver! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

4. ’〈író, költő v. más közéleti személy〉 nem áll többé a nyilvánosság elé, (nyilvános) tevékenységével felhagy’ ❖ Mind elnémulnak-e vajjon, A tehetősb elmék? mind elnémulnak-e végre? S nemzeti fő kincsünk, nagy atyáink nyelve, hová lessz? (1792 Batsányi János CD01) | egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek (1853 Jókai Mór CD18) | Berzsenyi elhült, magába vonult, elnémult (1932 Pintér Jenő CD44) | a szlovák filmesek mintha teljesen elnémultak volna (1995 Magyar Hírlap CD09) | Mivel úgy érezte, nem írhat, nem szólhat úgy, ahogy szeretne, átmenetileg elnémult [Prohászka Ottokár] (1999 Katus László CD17).

5. (kissé rég) ’〈erős érzés〉 lecsillapodik, elcsitul, elmúlik’ ❖ nagysága miatt elnémult örömöm Néked nem nyújthat méltóképpen [hálát] (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 433) | a’ vad szenvedélyek, mellyek eldődeinket kegyetlenségre ragadták, rég elnémultak (1845 Eötvös József 8126005, 127) | A szabadságvágy elnémul a harc alatt (1879 Jókai Mór CD18) | [József Attila] talált egy könyvet, amely elnémult dühét, kimerült keserűségét még egyszer herkulesi tüdővel világgá fujta (1938 Cs. Szabó László CD10).

6. (rég) ’megszűnik (érvényesülni, működni) vmi’ ❖ Egy villanásra elsötétül az élet, – ott elnémúl, – itt éll a’ becsület (1834 Kovács Pál² 8251007, 60) | némuljon el egy időre a jog (1854 Szathmáry Károly C3870, 121) | A libertinizmus elnémult s Kálvin [...] nyugodt napokat élvezhetett (1895 PallasLex. CD02).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elnémul tárgyatlan ige 1a1
1.
némává, beszédre képtelenné válik, megnémul vki
épen ez a’ baja a’ szegény gyermeknek. Eggyszerre állott-el a’ szava, ’s senki nem foghatja-meg, mi érhette, hogy elnémúlt
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Molière)
[a] kanonok inkább kívánna elnémulni, mint ajkán hízelkedő szót kibocsátani
(1837 Kossuth Lajos összes munkái)
Kushner egy elnémult, sugárfertőzött gyermeket állít a színpadra
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
halálával örökre néma lesz, elhallgat vki
Némán feküsznek; elnémultak. Hallgatnak ők; hallgatnak ők örökre már! Mint a hideg fejér agyag, úgy kihűltek melljeik
(1799 k. Batsányi János ford.Macpherson)
ellenségeid elnémultanak a’ sírban
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
egy koszorut hadd kössek sirotokra, Kik alusztok már s álmodtok tovább, Kuszkó Dezsőknek szürke légiója, Holt katonák, elnémult cimborák
(1918 Juhász Gyula¹)
Széchenyi Istvánt a bécsi udvar ölette meg, az összbirodalom érdeke úgy kívánta, hogy mindazok elnémuljanak, akik sokat tudnak Bécs politikai boszorkánykonyhájában folyó üzelmekről
(2000 Új Könyvek)
2.
beszédet (hirtelen) abbahagy, nem szólal meg
Mind ketten elnémultanak ezen ſzavaiknak végzéſével
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Útközben gyakorta egymásra tekintvén, Beszédes szájok is elnémult mint a’ hal, Mert lelkök tele volt örömgondolattal
(1844 Vörösmarty Mihály)
Összefüggéstelen, érthetetlen szavak, hangok törtek elő a melléből. – Néha hirtelen elnémult s üres, üveges nézéssel maga elé meredt
(1910 Kortsák Jenő)
Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
2a.
〈emberek sokasága〉 a beszélgetést, zajongást abbahagyva elhallgat
Szegény nép elnémul, s csendben haza megyen, Forgatván elméjét a bús történeten
(1847 Tompa Mihály)
Az előbbi izgató jelenet hatása alatt levő közönség elnémult, s lélegzetét visszafojtva leste az elnök szavait
(1883 Mikszáth Kálmán)
Mintha elvágták volna a beszédet, elnémult a társaság
(1911 Móricz Zsigmond)
A tömeg elnémult, utat nyitott [a teherautóknak], majd felmorajlott
(1991 Kertész Imre²)
2b.
〈állat〉 hangját tovább nem hallatja
A’ víg madár mint leng ’s trilláz, ’S mint nyög a’ filemile! Majd ha a’ bús tél közelget Ezek mind elnémulnak
(1797–1799 Berzsenyi Dániel)
a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl
(1848 Petőfi Sándor)
[A levelibéka] csak a közelgő vihar előtt lármáz többet, mint egyébkor, ellenben eső vagy nedves időjárás alkalmával teljesen elnémul
(1933 Az állatok világa ford.)
Ha a kutyát megfélemlítik, ha retteg, akkor elnémul, farkát hátulsó lába közé húzza
(1995 Szinák János–Veress István)
2c.
〈hangot kibocsátó eszköz, készülék v. hangszer〉 (abbahagyva működését) már nem szól (többé)
már nem örlök Mint éz-eltt mikoron mohosúltt barlangban hevervén Láttalak a’ bokros kſzirton függve legelni. Sípom-is el némúl
(1788–1789 Magyar Múzeum)
az orgona elnémúl és ünnepi csönd lesz
(1845 Arany János)
Sokáig szorongatta az elnémult telefonkagylót
(1936 Cs. Szabó László)
[A baleset után] a motor elnémulva jobbra hevert, én balra
(1999 Magyar Hírlap)
2d.
〈tűzfegyver〉 a tüzelést (hirtelen) abbahagyja
elnémúltak a’ halált okádó ágyúk
(1808 Holosovszky Imre)
elnémulnak a gépfegyverek
(1926 Kosztolányi Dezső)
Egyes történészek szerint az utolsó puska Lissagaray újságíró kezében némult el [a párizsi kommün alatt]
(2000 Hahner Péter)
3.
〈hang(zás), zene, ill. vmely szóbeli megnyilatkozás (folyamata) félbeszakad v. (fokozatosan) abbamarad, megszűnik
Elnémúlt minden hang az erdkben, Megholt a’ víg öröm a’ mezkben
(1795 Kis János¹)
megérte, hogy ugy tisztelték, mint egy halottat, kiről elnémul minden gáncsolódás, csak a dicsőités beszél
(1860 Vasárnapi Újság)
aztán elnémult egy időre a pletyka
(1900 Vértesi Arnold)
A zene elnémul, egy percre megáll minden, teljes világosság a diszkóban
(1999 Magyar Hírlap)
3a. (Nyelvt)
〈annak kif-ére, hogy vmely írásban jelölt fonémát bizonyos helyzetben nem ejtenek〉
[a neudecki nyelvjárásban] minden r elnémúl más mássalhangzó előtt, vagy a szó végén
(1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a francia vers és szavalás megtartja a prózában már elnémult szóvégi e-ket
(1895 PallasLex.)
[Hernádi Sándor] franciát tanulva ismerte föl a magyar kiejtés egyik szabályszerűségét, azt ti., hogy a szótag végi h hang elnémul
(1997 Új Könyvek)
3b.
(szóbeli formájában) vmely irodalom, műfaj, műnem stb., ill. nyelv(járás) nem él tovább, megszűnik
Ama népszerű költői irodalom [...] úgyszólva teljesen elnémult
(1858 Arany János)
hiába, a folyton gyarapodó művelődés előtt a népdalnak el kell némúlnia
(1892 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A komoly hexameteres eposz ezzel [ti. Czuczor Gergely Hunyadi-eposzával] el is némult költészetünkben
(1912 RévaiNagyLex.)
Balti nyelv volt az ó-porosz is. A XVII. században némult el, s mindössze gyarló följegyzésű gyér emlékekből [...] ismerjük valamelyest
(1937 Zsirai Miklós)
[1939-ben] a lengyel irodalom látszólag elnémult
(1948 Újhold ford.)
Az Athenaeum szerkesztésének gondjai közepette Bajza lírája elnémult
(1965 Tóth Dezső)
[a regösének] hírt hoz régebbi századok mindörökre elnémult szóbeli költészetéről
(1988 Magyar néprajz)
3c.
〈vmely hangadással járó (természeti) jelenség〉 (fokozatosan halkulva) megszűnik, nem folytatódik tovább
Itten az Ég-sasok körl el némúl a’ Természet a’ merevít hidegnek jég-halmai között
(1807 Hazai Tudósítások)
Elnémúl a palotában Tánc és élet, kedv és zaj
(1823 Kölcsey Ferenc)
Egyszerre csak elnémul a vihar, A hullámzúgás, habmoraj kihal
(1898 Zalár József)
elnémult a szél
(1961 Weöres Sándor ford.Shelley)
3d.
〈beszédtől, beszélgetéstől hangos v. egyéb hangoktól zajos hely〉 teljesen elcsendesedik
Elnémult a börtön, csak sírás hallatott, Az anya, a fiu, a pap imádkozott
(1851 Gyulai Pál)
Sötétség űl a föld ormára, Elnémul a dalos berek; Hullám nem zajlik, lomb se rezzen, Mindent lágy álmok leple fed
(1876 Endrődi Sándor)
A politikai szabadság eltünésével a szószék is elnémult
(1904 ÓkoriLex.)
a szemközti ház elől figyelte, hogyan alusznak el a lámpák a titokzatos függönyök mögött, hogyan bocsátja el a házmester az utolsó vendégeket, hogyan némul el a ház
(1930 Krúdy Gyula)
Te is elnémulsz, Madmén [ti. Madmén városa], utolér a fegyver!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
4.
〈író, költő v. más közéleti személy〉 nem áll többé a nyilvánosság elé, (nyilvános) tevékenységével felhagy
Mind elnémulnak-e vajjon, A tehetősb elmék? mind elnémulnak-e végre? S nemzeti fő kincsünk, nagy atyáink nyelve, hová lessz?
(1792 Batsányi János)
egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek
(1853 Jókai Mór)
Berzsenyi elhült, magába vonult, elnémult
(1932 Pintér Jenő)
a szlovák filmesek mintha teljesen elnémultak volna
(1995 Magyar Hírlap)
Mivel úgy érezte, nem írhat, nem szólhat úgy, ahogy szeretne, átmenetileg elnémult [Prohászka Ottokár]
(1999 Katus László)
5. (kissé rég)
〈erős érzés〉 lecsillapodik, elcsitul, elmúlik
nagysága miatt elnémult örömöm Néked nem nyújthat méltóképpen [hálát]
(1805 Kazinczy Ferenc)
a’ vad szenvedélyek, mellyek eldődeinket kegyetlenségre ragadták, rég elnémultak
(1845 Eötvös József)
A szabadságvágy elnémul a harc alatt
(1879 Jókai Mór)
[József Attila] talált egy könyvet, amely elnémult dühét, kimerült keserűségét még egyszer herkulesi tüdővel világgá fujta
(1938 Cs. Szabó László)
6. (rég)
megszűnik (érvényesülni, működni) vmi
Egy villanásra elsötétül az élet, – ott elnémúl, – itt éll a’ becsület
(1834 Kovács Pál²)
némuljon el egy időre a jog
(1854 Szathmáry Károly)
A libertinizmus elnémult s Kálvin [...] nyugodt napokat élvezhetett
(1895 PallasLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások