elodáz ts ige 4a

1. ’halogatva későbbi időpontra tol vmit vki, ill. késleltet vmit vmi(vel vki)’ ❖ Loránd elodázta, amíg lehetett, az időt, hogy Dezsővel tisztába jöjjön aziránt, mihez tartsák mindketten magukat, ha a végzetes tíz év is letelt (1865 Jókai Mór CD18) | [A Chessborough-féle vazelines hajkenőcs] kitünően táplálja a fejbőrt, a hajgyökeret s ez által elodázza az őszülést és megakadályozza a haj hullását (1885 Wohl Janka 8529005, 260) | Az árverések az ingatlanokra is ki vannak tűzve, csak a vén gazember tudja még őket elodázni mindenféle furfangokkal (1904 Mikszáth Kálmán CD04) | A debreceni állandó színház építését az alig egy év múlva bekövetkezett szabadságharc, majd az abszolutizmus nehéz évei – ha nem is temették el, de mégis másfél évtizeddel elodázták (1958 Balogh István CD52) | az Akadémiai Nyomda felszereltsége elavult, termelői eszközeinek modernizálása alig, legfeljebb 2–3 évig odázható el (1991 Végh Ferenc 2037010, 1484).

2. (rég, irod, átv is)(elküldve) eltávolít vhonnan vkit’ ❖ Miután a tisztelkedés rövid nyilatkozatai ki valának mondva, Jósika, elodázván a szertartási hangulatot, [...] előbb helylyel, azután izletes reggelivel kinálta meg [az urakat] (1847 Jósika Miklós C2391, 172) | A bentlevők vígan vannak. Elodázták magoktól a bút, a gondot, a sohajt s a homlok komor redőit. Lakomáznak (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Elakart odázni magától, de én ott maradtam (1860 Szathmáry Károly C3872, 137) | Ki lett mondva az itélet, Elodáztak engem tőled (1880 Arany János C0640, 427) | Homlokomon ül a gyöngyben izzadó láz S minden gondolatot mögűle elodáz (1883 Szász Béla C3815, 87).

2a. (rég, átv is) ’〈számára kellemetlen dolgot〉 visszautasítva elhárít’ ❖ [Ilka] a szerelmes iu olykori célzatait, ügyes tapintattal odázta el (1862 Beniczky Emil C0937, 130) | Szilágyi uram elodázta kezével [a feléje nyújtott bankjegyet] (1886 Abonyi Lajos C0501, 130).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elodáz tárgyas ige 4a
1.
halogatva későbbi időpontra tol vmit vki, ill. késleltet vmit vmi(vel vki)
Loránd elodázta, amíg lehetett, az időt, hogy Dezsővel tisztába jöjjön aziránt, mihez tartsák mindketten magukat, ha a végzetes tíz év is letelt
(1865 Jókai Mór)
[A Chessborough-féle vazelines hajkenőcs] kitünően táplálja a fejbőrt, a hajgyökeret s ez által elodázza az őszülést és megakadályozza a haj hullását
(1885 Wohl Janka)
Az árverések az ingatlanokra is ki vannak tűzve, csak a vén gazember tudja még őket elodázni mindenféle furfangokkal
(1904 Mikszáth Kálmán)
A debreceni állandó színház építését az alig egy év múlva bekövetkezett szabadságharc, majd az abszolutizmus nehéz évei – ha nem is temették el, de mégis másfél évtizeddel elodázták
(1958 Balogh István)
az Akadémiai Nyomda felszereltsége elavult, termelői eszközeinek modernizálása alig, legfeljebb 2–3 évig odázható el
(1991 Végh Ferenc)
2. (rég, irod, átv is)
(elküldve) eltávolít vhonnan vkit
Miután a tisztelkedés rövid nyilatkozatai ki valának mondva, Jósika, elodázván a szertartási hangulatot, [...] előbb helylyel, azután izletes reggelivel kinálta meg [az urakat]
(1847 Jósika Miklós)
A bentlevők vígan vannak. Elodázták magoktól a bút, a gondot, a sohajt s a homlok komor redőit. Lakomáznak
(1856 Vasárnapi Újság)
Elakart odázni magától, de én ott maradtam
(1860 Szathmáry Károly)
Ki lett mondva az itélet, Elodáztak engem tőled
(1880 Arany János)
Homlokomon ül a gyöngyben izzadó láz S minden gondolatot mögűle elodáz
(1883 Szász Béla)
2a. (rég, átv is)
〈számára kellemetlen dolgot〉 visszautasítva elhárít
[Ilka] a szerelmes iu olykori célzatait, ügyes tapintattal odázta el
(1862 Beniczky Emil)
Szilágyi uram elodázta kezével [a feléje nyújtott bankjegyet]
(1886 Abonyi Lajos)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások