elokvencia fn 6A

1. (vál) ’választékos, művészi, meggyőző erejű beszéd (képessége), ill. ilyen megnyilvánulási mód, beszédstílus; ékesszólás’ ❖ Ván, vén, vagy Az üstökös eloquentia (1796 e. Csokonai Vitéz Mihály CD01) | minden eszes olvasó csudálja az ő eloquentiaját [ti. Senecáét] (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 33) | „A ti császártok szólit titeket erre fel. A ti császártok, és ti fővezértök megelégszik veletek” stb. [...] ily eloquentiák következtében oly enthusiasmusra fakadnak [a népek] (1857 Széchenyi István CD1501) | az apától örökölt svádával, Tartarin-i túlzással és elokvenciával beszél a hazai szőlők zamatáról (1936 Márai Sándor 9421007, 94) | [a párt vezérszónoka] rendelkezik az elokvencia képességével, [...] ennek a megvesztegető bájával, és aznapi gondolatait olyan határozottan tudja közvetíteni, és olyan lefegyverző az ereje, hogy nagyon nehéz ezzel vitába szállni (1995 Országgyűlési Napló CD62).

2. (rég, Irodt) ’szónoklattan, retorika’ ❖ [Erasmus] munkájit leg-jobban ki-adta le Clerc Lejdában [...] mellyek minden tudományokat illet dolgokról vagynak; mint az Eloquentia, Philoſophia, Theologiá (1795 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228008, 42) | [a professzor] a magyar poesisra és eloquentiára az iakat oktatná (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 643) | [Kassai Gusztáv] a budapeti egyetemen a latin stilisticából és latin eloquentiából magántanárrá képesíttetett (1897 Szinnyei József CD27).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

elokvencia főnév 6A
1. (vál)
választékos, művészi, meggyőző erejű beszéd (képessége), ill. ilyen megnyilvánulási mód, beszédstílus; ékesszólás
Ván, vén, vagy Az üstökös eloquentia
(1796 e. Csokonai Vitéz Mihály)
minden eszes olvasó csudálja az ő eloquentiaját [ti. Senecáét]
(1814 Kazinczy Ferenc)
„A ti császártok szólit titeket erre fel. A ti császártok, és ti fővezértök megelégszik veletek” stb.és a többi [...] ily eloquentiák következtében oly enthusiasmusra fakadnak [a népek]
(1857 Széchenyi István)
az apától örökölt svádával, Tartarin-i túlzással és elokvenciával beszél a hazai szőlők zamatáról
(1936 Márai Sándor)
[a párt vezérszónoka] rendelkezik az elokvencia képességével, [...] ennek a megvesztegető bájával, és aznapi gondolatait olyan határozottan tudja közvetíteni, és olyan lefegyverző az ereje, hogy nagyon nehéz ezzel vitába szállni
(1995 Országgyűlési Napló)
2. (rég, Irodt)
[Erasmus] munkájit leg-jobban ki-adta le Clerc Lejdában [...] mellyek minden tudományokat illet dolgokról vagynak; mint az Eloquentia, Philoſophia, Theologiá
(1795 Mindszenthy Sámuel ford.Ladvocat)
[a professzor] a magyar poesisra és eloquentiára az iakat oktatná
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
[Kassai Gusztáv] a budapeti egyetemen a latin stilisticából és latin eloquentiából magántanárrá képesíttetett
(1897 Szinnyei József)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások