elomlik tn ige 16a

1. ’〈tárgy, dolog〉 darabjaira hullva, omolva apránként szétesik’ ❖ A’ hangyák ellen vegyen az ember óltatlan méſzkövet, mellyet immár meg-égettek, annyit mint háromſzor az ökle: ássa-bé a’ hangya’ féſzekbe, tltſön vizet reá, és meg-hevl a’ méſz, ’s el-omlik egymástól (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 40) | A [vár]falaknak most csak alaprakata látszik, sánczai és a hegy oldala is el van boritva az elomlott falaknak legurult köveivel és ragacs-töredékeivel (1873 Orbán Balázs CD22) | [az ezredes] a tíz ujjával eszegette a tepertőt. Egyik keményebbre volt sülve, a másik lágyan omlott el a szájában (1927 Krúdy Gyula CD54) | kő elomlik, rozsdás lesz a vas, [...] romok fölött erdő lesz a gaz (1955 Kuczka Péter CD53).

1a. (kissé rég, vál) ’〈vmely állapot, közösség stb.〉 megszűnik, megsemmisül’ ❖ a’ Romai birodalom Nap-nyúgoton egészen el-omlott vala (1783 Elmélkedések a házasság állapotjában C1562, 37) | szívökben a török iránt haragot és gyűlöletet viseltek, mert békéjök és boldogságuk, családjok és udvarházok, életök minden eszményi és anyagi java elomlott miatta (1896 Széchy Károly CD55) | A költő ír s töröl [...]. És megszületnek, elomlanak világok (1923 Telekes Béla CD10) | ha Krasznahorka és Geszt egymásra támad, elomlik a nemzet (1937 Hegedüs Lóránt CD10).

2. ’〈ember(i test)〉 összeroskad(va elterül vhol)’ ❖ elomlok: ich falle zusammen (1805 Verseghy Ferenc C4436, 112) | Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe’ látni, S nem harc mezején elomlania (1877 Arany János CD01) | valami rémes fáradtságot, kimerültséget érzett, szeretett volna elomolni a földön (1914 Móricz Zsigmond CD10) | Megingott, mint aki elszédül. Két karral nyúltam utána, hogy felfogjam elomló testét (1952 Márai Sándor 9421019, 100).

3. (átv is) ’〈haj, ruha stb. (vmely felületen)〉 azt befedve (egyre inkább) szétterül’ ❖ Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el Tündöklő vállán, karján, és a kerek emlőn (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | [Andrássy Tivadar] csinos fiatalember. Kellemes arcvonásain lírai lágyság omlik el (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | Sötétlila, csipkés, bő ruhát visel, amely puhán omlik el a lenge, finom test formáin (1908 Kaffka Margit CD10) | A falakon erdei liánok, indák tekergőznek, kolbásztök omlik el (1998 Magyar Hírlap CD09).

3a. (irod v. vál) ’〈légnemű anyag, fény v. hang〉(egyre inkább) szétárad’ ❖ átkozott a gőz, mely füstölögve, hígan elomlik éjeken – s megfullad a család (1909 Babits Mihály 9014004, 17) | Bealkonyul. A sárga fény elomlik, mert minden alkony az őszhöz hasonlit (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01) | [Jean Giono] a hangszerelés művésze; mondatai dallamok, egy-egy bekezdése szavakba fogott, magasba szökkenő, szélesen elomló ária (1940 Komor András CD10).

4. (rég, ritk) ’〈vér〉 ömölve elfolyik’ ❖ Sok ártatlan vér omlott már el a szabadság eme gyilkolói ellen (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | szabadságáért kénytelen viaskodni a magyar. Mennyi szivtépő keserv érte ezen rövid idő alatt. [...] Mennyi vére omlott el (1896–1898 Gracza György CD45).

Sz: elomlás.

Vö. CzF. ~, elomol; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elomlandó; ÚMTsz.

elomlik tárgyatlan ige 16a
1.
〈tárgy, dolog〉 darabjaira hullva, omolva apránként szétesik
A’ hangyák ellen vegyen az ember óltatlan méſzkövet, mellyet immár meg-égettek, annyit mint háromſzor az ökle: ássa-bé a’ hangya’ féſzekbe, tltſön vizet reá, és meg-hevl a’ méſz, ’s el-omlik egymástól
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
A [vár]falaknak most csak alaprakata látszik, sánczai és a hegy oldala is el van boritva az elomlott falaknak legurult köveivel és ragacs-töredékeivel
(1873 Orbán Balázs)
[az ezredes] a tíz ujjával eszegette a tepertőt. Egyik keményebbre volt sülve, a másik lágyan omlott el a szájában
(1927 Krúdy Gyula)
elomlik, rozsdás lesz a vas, [...] romok fölött erdő lesz a gaz
(1955 Kuczka Péter)
1a. (kissé rég, vál)
〈vmely állapot, közösség stb.〉 megszűnik, megsemmisül
a’ Romai birodalom Nap-nyúgoton egészen el-omlott vala
(1783 Elmélkedések a házasság állapotjában)
szívökben a török iránt haragot és gyűlöletet viseltek, mert békéjök és boldogságuk, családjok és udvarházok, életök minden eszményi és anyagi java elomlott miatta
(1896 Széchy Károly)
A költő ír s töröl [...]. És megszületnek, elomlanak világok
(1923 Telekes Béla)
ha Krasznahorka és Geszt egymásra támad, elomlik a nemzet
(1937 Hegedüs Lóránt)
2.
〈ember(i test) összeroskad(va elterül vhol)
elomlok: ich falle zusammen
(1805 Verseghy Ferenc)
Sorra belépdel sok dalia: Fáj nekik a hőst véribe’ látni, S nem harc mezején elomlania
(1877 Arany János)
valami rémes fáradtságot, kimerültséget érzett, szeretett volna elomolni a földön
(1914 Móricz Zsigmond)
Megingott, mint aki elszédül. Két karral nyúltam utána, hogy felfogjam elomló testét
(1952 Márai Sándor)
3. (átv is)
〈haj, ruha stb. (vmely felületen) azt befedve (egyre inkább) szétterül
Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el Tündöklő vállán, karján, és a kerek emlőn
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[Andrássy Tivadar] csinos fiatalember. Kellemes arcvonásain lírai lágyság omlik el
(1893 Mikszáth Kálmán)
Sötétlila, csipkés, bő ruhát visel, amely puhán omlik el a lenge, finom test formáin
(1908 Kaffka Margit)
A falakon erdei liánok, indák tekergőznek, kolbásztök omlik el
(1998 Magyar Hírlap)
3a. (irod v. vál)
〈légnemű anyag, fény v. hang〉 (egyre inkább) szétárad
átkozott a gőz, mely füstölögve, hígan elomlik éjeken – s megfullad a család
(1909 Babits Mihály)
Bealkonyul. A sárga fény elomlik, mert minden alkony az őszhöz hasonlit
(1936 e. Kosztolányi Dezső)
[Jean Giono] a hangszerelés művésze; mondatai dallamok, egy-egy bekezdése szavakba fogott, magasba szökkenő, szélesen elomló ária
(1940 Komor András)
4. (rég, ritk)
〈vér〉 ömölve elfolyik
Sok ártatlan vér omlott már el a szabadság eme gyilkolói ellen
(1848 Kossuth Hírlapja)
szabadságáért kénytelen viaskodni a magyar. Mennyi szivtépő keserv érte ezen rövid idő alatt. [...] Mennyi vére omlott el
(1896–1898 Gracza György)
Sz: elomlás
Vö. CzF. ~, elomol; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elomlandó; ÚMTsz.

Beállítások