előfelé hsz 0 (rég)

1. ’vki, vmi eleje felé eső irányba v. vki, vmi előtt levő cél irányába’ ❖ [a szemlencsét körülveszi] egy apró ínakból álló háló vagy hártya, a melly azt, a’ hátulsó réſzétöl fogva elö felé, a’ közepén fellyül lévö réſze tájáig körös környül bé-fogja (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 81) | A’ Brüssel közelében táborozó seregek 15ikén előfelé nyomultak (1832 Jelenkor C0224, 765) | nyugalmi állásban az arc egyenesen előfelé néz (1894 PallasLex. CD02) | Valaki megfogta a kezem, húzott maga után, kifelé, nem előfelé, hanem a hátsó kapu irányában (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 166).

1a. ’a függőleges kiindulási helyzettől ebbe az irányba (vmennyivel) mozdulva v. ebben az irányban eltérve’ ❖ A’ görbe, ’s elöfelé hajló járás ellenkezik azzal (1815 Pap Ferenc ford.–Wenzel C3417, 52) | [A hegyi gyík] mellső végtagjai rövidek, előfelé hajlítva többnyire csak a szem mellső széléig érnek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. ’a megvalósulás(t), a (teljes) kifejlődés(t jelentő cél) felé, ahhoz közeli szintre, állapotba’ ❖ én is elö felé törekedem, és akármint itéllyék vagy itélteem, erzem azt, hogy ſemmit inkáb’ nem kivánok eltávoztatni, mint az igazſágon kivül való tévelygéſt (1777 Bessenyei György¹ C1104, 84) | [az emberiség] szntelen halad, és nyomul elfelé a’ tökélletességnek, és az Isten’ országának nagy tzélja felé (1827 Köteles Sámuel C5606, 38) | A hizelkedéssel azonban nem eléfelé mentem (1932 Tamási Áron 9701004, 152).

3. ’későbbi v. jövőbeli időpont felé’ ❖ A Húsvét határozza meg aztán visszafelé, hogy milly hosszu vagy rövid lesz a farsangi időszak; előfelé viszont, hogy mikor esend Áldozó Csütörtök, s Pünkösd (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A mi hazánkfiai azt hiszik, s kivált azok, kik excellentiádnál, hátra és előfelé is kissé messzebb látnak, hogy excellentiád is, a nagy császárság heterogen ingredienziaiból, izletes egység helyett, szintén ily kóficzot fog végtére is összekotyvasztani (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501).

4. ’érzékelhető v. elérhető helyre’ ❖ Egy fertelmes, világoſságtól irtózó ſzándék ſzorítkozék benne el-felé (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 68) | a vén medve belefújt egy sípba, jöttek is előfele a vaddisztók (1942 Molnár József C6949, 219).

J: előre, előrefelé.

Vö. CzF.; SzT. eléfelé; ÚMTsz. eléfelé, ~

előfelé határozószó 0 (rég)
1.
vki, vmi eleje felé eső irányba v. vki, vmi előtt levő cél irányába
[a szemlencsét körülveszi] egy apró ínakból álló háló vagy hártya, a melly azt, a’ hátulsó réſzétöl fogva elö felé, a’ közepén fellyül lévö réſze tájáig körös környül bé-fogja
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
A’ Brüssel közelében táborozó seregek 15ikén előfelé nyomultak
(1832 Jelenkor)
nyugalmi állásban az arc egyenesen előfelé néz
(1894 PallasLex.)
Valaki megfogta a kezem, húzott maga után, kifelé, nem előfelé, hanem a hátsó kapu irányában
(1977 Szalatnai Rezső)
1a.
a függőleges kiindulási helyzettől ebbe az irányba (vmennyivel) mozdulva v. ebben az irányban eltérve
A’ görbe, ’s elöfelé hajló járás ellenkezik azzal
(1815 Pap Ferenc ford.Wenzel)
[A hegyi gyík] mellső végtagjai rövidek, előfelé hajlítva többnyire csak a szem mellső széléig érnek
(1933 Az állatok világa ford.)
2.
a megvalósulás(t), a (teljes) kifejlődés(t jelentő cél) felé, ahhoz közeli szintre, állapotba
én is elö felé törekedem, és akármint itéllyék vagy itélteem, erzem azt, hogy ſemmit inkáb’ nem kivánok eltávoztatni, mint az igazſágon kivül való tévelygéſt
(1777 Bessenyei György¹)
[az emberiség] szntelen halad, és nyomul elfelé a’ tökélletességnek, és az Isten’ országának nagy tzélja felé
(1827 Köteles Sámuel)
A hizelkedéssel azonban nem eléfelé mentem
(1932 Tamási Áron)
3.
későbbi v. jövőbeli időpont felé
A Húsvét határozza meg aztán visszafelé, hogy milly hosszu vagy rövid lesz a farsangi időszak; előfelé viszont, hogy mikor esend Áldozó Csütörtök, s Pünkösd
(1855 Vasárnapi Újság)
A mi hazánkfiai azt hiszik, s kivált azok, kik excellentiádnál, hátra és előfelé is kissé messzebb látnak, hogy excellentiád is, a nagy császárság heterogen ingredienziaiból, izletes egység helyett, szintén ily kóficzot fog végtére is összekotyvasztani
(1870 Papp Miklós ford.Széchenyi)
4.
érzékelhető v. elérhető helyre
Egy fertelmes, világoſságtól irtózó ſzándék ſzorítkozék benne el-felé
(1793 Szűts István ford.Naubert)
a vén medve belefújt egy sípba, jöttek is előfele a vaddisztók
(1942 Molnár József)
Vö. CzF.; SzT. eléfelé; ÚMTsz. eléfelé, ~

Beállítások