előhang fn 3A1

1. ’vmely szöveg, (írás)mű elé írt bevezető (rész), előszó’ ❖ [a német kritikus] a tárgyiasság fejtegetésénél [Jókainak] a Szomorú napokhoz írt előhangját elrettentő példa gyanánt mutatja be (1877 Beöthy Zsolt C7561, 431) | [Justh Zsigmond] munkáinak második csoportját paraszt-milieut rajzoló elbeszélései teszik: A puszta könyve, Gányó Julcsa és a Delelő. A puszta könyvében előhangot is ír hozzájuk, mely vallomásként hat s átmenet addigi francziás tárgyairól a magyar népiesekre (A puszta és Páris) (1918 Szinnyei Ferenc C7710, 386) | Az olvasónak címzett előhangból megtudjuk, a szó és a költészet itt egészen tágan értendő (1979 Kemény Gábor² C6030, 242) | Huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kertem című könyvének előhangjában így vallott Borsosné Kéry Ilona (1997 Lakáskultúra CD39) | [Csoóri Sándor] az Írószövetség 1981-es közgyűlésén elmondott felszólalásában (Előhang a közgyűléshez) megismétli az 1978-ban írt, de még 1980-ban is kicenzúrázott Egy nomád értelmiségi című esszéjének alapgondolatát (2002 Görömbei András 3122002, 211).

1a. (Irodt) ’〈epikus (költői) alkotások elején:〉 rövid, szubjektív hangvételű, lírai bevezetés, amely érzékelteti a mű alaphangját, megjelöli a mű célját, témáját, bemutatja a főhőst stb.’ ❖ [Arany János 1855-ben] már trilógiát tervezett, Etele és Buda, Rika és Ildikó s Csaba királyfi czímekkel. Elkészűlt az első részből másfél, az utolsóból negyedfél ének s a gyönyörű Előhang (1894 Beöthy Zsolt C7626, 66) | A Kalevipoëg előhangja (1908 Simonyi Zsigmond CD27) | [Wordsworth] egy óriási költeményt tervezett, amelyben kedvére kiterjeszkedhetik, föltárva az egyén lelkének egész viszonyát a természethez, s eljutva a mindennapi és jelentéktelen élettől egészen Istenig. Ennek egyelőre előhangját készítette el (1934 Babits Mihály 9014135, 91) | [Ráday Gedeon] műfaji próbálkozásai közül mindenekelőtt egy honfoglalási eposz terve érdemel figyelmet [...]. Az 1750 tájáról származó előhang a tárgyat Árpád és Salán küzdelmében jelöli meg (1964 Tarnai Andor CD53) | az eposz előhangjában (2006 Borbély Szilárd 3059003, 203).

1b. ’〈önálló lírai költemény címében v. címeként〉’ ❖ Az Alföld népéhez. Előhangja egy el nem készült költői beszélynek (1848 Arany János CD01) | Virágregék. Előhang. Szent természet! dajkálkodó anyám, Szeretlek én kimondhatatlanul! (1853 Tompa Mihály CD01) | Előhang az Eclogákhoz[.] Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is (1942 Radnóti Miklós 9543164, 65).

2. ’vmely dolgot, folyamatot, eseményt stb. közvetlenül megelőző(, azt előre jelző) helyzet, állapot, előjáték’ ❖ gyönyörködve hallgattam az adó mellett szóló követek beszédeit; mert bár ez okok és hangok nem lesznek is most győződelmesek, de előhangjai a’ nem sokára bekövetkező diadalnak (1844 Pesti Hírlap CD61) | A közeledő népiesség előhangjai ütik meg fülünket Sárosy Gyula [...] költészetében (1896 Kelemen Béla CD44) | [Thury Zoltán] nagy lírai esszéje, az Útravaló már a közelgő, nagy személyes tragédia előhangja (1965 Diószegi András CD53) | ez a mostani vitánk kicsit előhangja a kormányprogramról folytatott vitának (2002 Országgyűlési Napló CD62).

3. (Nyelvt) ’Előhangzó.’

3a. ’az a (rövid,) toldalékkezdő magánhangzó, amely a toldaléknak a tőhöz, ill. a szóalakba illeszkedő egyik alakváltozatát hozza létre’ ❖ az Eſawot írás Ézsavout hangalaknak a megfelelője, s ebben a -t tárgyrag valóban a Mészöly [Gedeon] szerinti o előhanggal járul az u-ra végződő névhez (1944 Pais Dezső C5885, 292) | A volta, holta, holtát-féle alakok [...] közelebb állnak az igéhez már csak azért is, mert képzőjük tulajdonképpen a befejezett cselekvésű melléknévi igenévnek a képzője (mindig előhang, vagyis a tő véghangzója nélkül) (1959 Fokos Dávid C5899, 346) | A leíró szempontból kötő- vagy előhangnak (Lehr Albert „szolgabetű”-nek is mondta [...]) az -i és az -ó/-ő képzős tövek utáni megléte vagy hiánya (1976 Tompa József C6027, 132) | A mágnes szóból létrejött mágnesez ige csak így, magas előhanggal szerepel [a szótárakban] (1988 Szathmári István C5928, 220).

3b. ’hangkapcsolatok első hangja v. vmely szó elejére betoldott hang’ ❖ a magyar szókezdő s palatalis spiransnak az ugor nyelvekben majd [...] az explosiv előhanggal megsürűdött č (magy. cs) felel meg (1874 Budenz József C5941, [433]) | A becéző nevek hangalakja sok különösséget mutat. Ismeretes magyar sajátosság a p és b előhang, pl. István: Pista [...], András: Bandi (1911 Magyar Nyelvőr C5968, 182) | Számos ősvallási eredetű helynevünkben az előhang teljesen azonos körülmények közt vált nélkülözhetővé. (A szó eleji a elhagyásáról már többen írtak [...]) (1935 Kallós Zsigmond C5992, 134).

Sz: előhangos, előhangú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

előhang főnév 3A1
1.
vmely szöveg, (írás)mű elé írt bevezető (rész), előszó
[a német kritikus] a tárgyiasság fejtegetésénél [Jókainak] a Szomorú napokhoz írt előhangját elrettentő példa gyanánt mutatja be
(1877 Beöthy Zsolt)
[Justh Zsigmond] munkáinak második csoportját paraszt-milieut rajzoló elbeszélései teszik: A puszta könyve, Gányó Julcsa és a Delelő. A puszta könyvében előhangot is ír hozzájuk, mely vallomásként hat s átmenet addigi francziás tárgyairól a magyar népiesekre (A puszta és Páris)
(1918 Szinnyei Ferenc)
Az olvasónak címzett előhangból megtudjuk, a szó és a költészet itt egészen tágan értendő
(1979 Kemény Gábor²)
Huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kertem című könyvének előhangjában így vallott Borsosné Kéry Ilona
(1997 Lakáskultúra)
[Csoóri Sándor] az Írószövetség 1981-es közgyűlésén elmondott felszólalásában (Előhang a közgyűléshez) megismétli az 1978-ban írt, de még 1980-ban is kicenzúrázott Egy nomád értelmiségi című esszéjének alapgondolatát
(2002 Görömbei András)
1a. (Irodt)
〈epikus (költői) alkotások elején:〉 rövid, szubjektív hangvételű, lírai bevezetés, amely érzékelteti a mű alaphangját, megjelöli a mű célját, témáját, bemutatja a főhőst stb.
[Arany János 1855-ben] már trilógiát tervezett, Etele és Buda, Rika és Ildikó s Csaba királyfi czímekkel. Elkészűlt az első részből másfél, az utolsóból negyedfél ének s a gyönyörű Előhang
(1894 Beöthy Zsolt)
A Kalevipoëg előhangja
(1908 Simonyi Zsigmond)
[Wordsworth] egy óriási költeményt tervezett, amelyben kedvére kiterjeszkedhetik, föltárva az egyén lelkének egész viszonyát a természethez, s eljutva a mindennapi és jelentéktelen élettől egészen Istenig. Ennek egyelőre előhangját készítette el
(1934 Babits Mihály)
[Ráday Gedeon] műfaji próbálkozásai közül mindenekelőtt egy honfoglalási eposz terve érdemel figyelmet [...]. Az 1750 tájáról származó előhang a tárgyat Árpád és Salán küzdelmében jelöli meg
(1964 Tarnai Andor)
az eposz előhangjában
(2006 Borbély Szilárd)
1b.
〈önálló lírai költemény címében v. címeként〉
Az Alföld népéhez. Előhangja egy el nem készült költői beszélynek
(1848 Arany János)
Virágregék. Előhang. Szent természet! dajkálkodó anyám, Szeretlek én kimondhatatlanul!
(1853 Tompa Mihály)
Előhang az Eclogákhoz[.] Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is
(1942 Radnóti Miklós)
2.
vmely dolgot, folyamatot, eseményt stb. közvetlenül megelőző(, azt előre jelző) helyzet, állapot, előjáték
gyönyörködve hallgattam az adó mellett szóló követek beszédeit; mert bár ez okok és hangok nem lesznek is most győződelmesek, de előhangjai a’ nem sokára bekövetkező diadalnak
(1844 Pesti Hírlap)
A közeledő népiesség előhangjai ütik meg fülünket Sárosy Gyula [...] költészetében
(1896 Kelemen Béla)
[Thury Zoltán] nagy lírai esszéje, az Útravaló már a közelgő, nagy személyes tragédia előhangja
(1965 Diószegi András)
ez a mostani vitánk kicsit előhangja a kormányprogramról folytatott vitának
(2002 Országgyűlési Napló)
3. (Nyelvt)
3a.
az a (rövid,) toldalékkezdő magánhangzó, amely a toldaléknak a tőhöz, ill. a szóalakba illeszkedő egyik alakváltozatát hozza létre
az Eſawot írás Ézsavout hangalaknak a megfelelője, s ebben a -t tárgyrag valóban a Mészöly [Gedeon] szerinti o előhanggal járul az u-ra végződő névhez
(1944 Pais Dezső)
A volta, holta, holtát-féle alakok [...] közelebb állnak az igéhez már csak azért is, mert képzőjük tulajdonképpen a befejezett cselekvésű melléknévi igenévnek a képzője (mindig előhang, vagyis a tő véghangzója nélkül)
(1959 Fokos Dávid)
A leíró szempontból kötő- vagy előhangnak (Lehr Albert „szolgabetű”-nek is mondta [...]) az -i és az -ó/-ő képzős tövek utáni megléte vagy hiánya
(1976 Tompa József)
A mágnes szóból létrejött mágnesez ige csak így, magas előhanggal szerepel [a szótárakban]
(1988 Szathmári István)
3b.
hangkapcsolatok első hangja v. vmely szó elejére betoldott hang
a magyar szókezdő s palatalis spiransnak az ugor nyelvekben majd [...] az explosiv előhanggal megsürűdött č (magy.magyar cs) felel meg
(1874 Budenz József)
A becéző nevek hangalakja sok különösséget mutat. Ismeretes magyar sajátosság a p és b előhang, pl.például István: Pista [...], András: Bandi
(1911 Magyar Nyelvőr)
Számos ősvallási eredetű helynevünkben az előhang teljesen azonos körülmények közt vált nélkülözhetővé. (A szó eleji a elhagyásáról már többen írtak [...])
(1935 Kallós Zsigmond)
Sz: előhangos, előhangú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások