előítélet fn 3B

1. (Pszich is, Szoc is) ’meghatározott társadalmi csoportokkal, csoportok tagjaival, ill. vmely jelenséggel, dologgal stb. szembeni, elfogultságból eredő, nem tapasztalatra v. csak részleges tapasztalatra alapozott (negatív) beállítódás, viszonyulás, ill. előzetes (negatív) értékítélet, általánosító vélemény’ ❖ A’ Világnak és a’ Catholicusoknak a’ Vallás-beli el-itéletek, és a’ politika által való el-nyomattatáſtol lejénd meg-ſzabadulása, a’ Gondviselésnek [...] Tanáttsában el vagyon végeztetve (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 605) | minden kereskedő csal, másként nem tudna nyerni. Ez az előitélet uralkodik az egész világon (1881 Ábrányi Kornél² 8003001, 13) | bárki, aki akarja, le tudja győzni személyes ellenszenvét, osztálytudatát, nemzeti gyűlöletét, a színesek iránti előítéletét (1934 Hevesi András ford.–Huxley 9246001, 187) | a vásárlók pozitív és negatív előítéletekkel rendelkeznek egyes országok termékeivel kapcsolatban (1995 Magyar Hírlap CD09) | az előítéletek önbeteljesítő próféciaként működnek: (1) az előítélet hatására a többségi társadalom tagjai olyan döntéseket hoznak, melyek (2) az előítéletet alátámasztó cselekvésekre ösztönzik a kisebbségek tagjait (2009 Bartus Tamás 3022001, 105).

2. (rég) ’vmely dologról, jelenségről stb. alaposabb megismerés nélkül, előzetesen kialakított téves vélemény, ítélet’ ❖ A’ kik már illykor [ti. amikor valami helyesnek, igaznak bizonyul] a’ régi itéletben mégis meg akarnak maradni, a’ mind hibás elö itélet, mind pedig vakmeröſég, ’s végezetre az igaágtol mégis meg gyözettettnek (1775 Szeli Károly C3932, 6) | az anyag és erő közt felállitott dualismus a philosophiai rendszerek tévtanai, előitéletei közé tartozik, a tényekkel teljesleg nem levén megegyeztethető (1870 Mentovich Ferenc 8304001, 40) | [Az összehasonlító nyelvtudományban] a középkortól egészen az újkorig különösen amaz előítélet szolgált nagy akadályul, mintha a héber nyelv volna a nyelveknek közös anyja (1896 PallasLex. CD02).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő-; ÉKsz.

előítélet főnév 3B
1. (Pszich is, Szoc is)
meghatározott társadalmi csoportokkal, csoportok tagjaival, ill. vmely jelenséggel, dologgal stb. szembeni, elfogultságból eredő, nem tapasztalatra v. csak részleges tapasztalatra alapozott (negatív) beállítódás, viszonyulás, ill. előzetes (negatív) értékítélet, általánosító vélemény
A’ Világnak és a’ Catholicusoknak a’ Vallás-beli el-itéletek, és a’ politika által való el-nyomattatáſtol lejénd meg-ſzabadulása, a’ Gondviselésnek [...] Tanáttsában el vagyon végeztetve
(1795 Bécsi Magyar Merkurius)
minden kereskedő csal, másként nem tudna nyerni. Ez az előitélet uralkodik az egész világon
(1881 Ábrányi Kornél²)
bárki, aki akarja, le tudja győzni személyes ellenszenvét, osztálytudatát, nemzeti gyűlöletét, a színesek iránti előítéletét
(1934 Hevesi András ford.Huxley)
a vásárlók pozitív és negatív előítéletekkel rendelkeznek egyes országok termékeivel kapcsolatban
(1995 Magyar Hírlap)
az előítéletek önbeteljesítő próféciaként működnek: (1) az előítélet hatására a többségi társadalom tagjai olyan döntéseket hoznak, melyek (2) az előítéletet alátámasztó cselekvésekre ösztönzik a kisebbségek tagjait
(2009 Bartus Tamás)
2. (rég)
vmely dologról, jelenségről stb. alaposabb megismerés nélkül, előzetesen kialakított téves vélemény, ítélet
A’ kik már illykor [ti. amikor valami helyesnek, igaznak bizonyul] a’ régi itéletben mégis meg akarnak maradni, a’ mind hibás elö itélet, mind pedig vakmeröſég, ’s végezetre az igaágtol mégis meg gyözettettnek
(1775 Szeli Károly)
az anyag és erő közt felállitott dualismus a philosophiai rendszerek tévtanai, előitéletei közé tartozik, a tényekkel teljesleg nem levén megegyeztethető
(1870 Mentovich Ferenc)
[Az összehasonlító nyelvtudományban] a középkortól egészen az újkorig különösen amaz előítélet szolgált nagy akadályul, mintha a héber nyelv volna a nyelveknek közös anyja
(1896 PallasLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő-; ÉKsz.

Beállítások