előlegez ts ige 4b
1. (tárgy n. is) ’〈pénzösszeget, terményt, időt stb.〉 előlegként, ill. későbbi megtérítés v. viszonzás fejében (kölcsönbe) ad, nyújt’ ❖ azon gondot […] s időt, melylyet kimeríthetlen mennyiségű szederfák ültetésire, ápolására, s jó karban tartására előlegezni elkerülhetlenül kell (1840 Széchenyi István 8429027, 253) | az uradalom főkormányzóinak régi szokott cselekvényeik volt […] a szorult lakosoknak buzát, árpát, az ujból való megadhatásig előlegezni (1847 Hetilap CD61) | gyermeke hurutban, a másik kanyaróban feküdt; hogy ne előlegeztem volna neki azt a pár forintot? (1853 e. Fáy András¹ 8139003, 241) | Csendes társad leszek, előlegezem az induláshoz szükséges tőkét (1956 Lányi Viktor ford.–Balzac 9381004, 67) | csak jövő év tavaszán utalják át [...] a Lokinak járó összeget. Addig a részvénytársaság előlegez (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. ’vminek a későbbi, végső megadása, megvalósítása előtt, előzetesen megad, biztosít v. megvalósít vmit’ ❖ már előre Magyarország’ leggazdagabb emberének képzelé magát, csak fia’ elmaradását [!] ’s pofon ütött arczának fájdalma keserítvén néha előlegezett örömét (1841 Athenaeum C0023, 88) | a jó Isten egy részét a paradicsomnak előlegezte az embereknek akkor, amikor a zenét le hagyta szállni közéjük az égből (1877 Jókai Mór CD18) | [Pap Károly kiadandó] első könyvének előlegezzük a bírálatot (1931 Németh László² CD10) | Előlegezzünk a történetből annyit, hogy a kutya […] végleg megtelepedett náluk (1955 Déry Tibor 2051030, 1) | előlegezek egy táblázatot az idén még várható, érdekesebbnek ígérkező árverésekről (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈személy, intézmény címet, rangot, nevet〉 előre, annak végső kiérdemlése v. tényleges odaítélése előtt megad vkinek, ill. használni kezd’ ❖ Eredeti dráma nélkül a szinház félig bitorolja, vagy legalább előlegezi a nemzeti nevet (1842 Vörösmarty Mihály C4539, 256) | előlegezték Dévaynak, mint Mária Terézia-lovagnak az általa igényelhető bárói czímet (1915 Fest Aladár CD55) | [Sárpilis] esetleg már előlegezte neki [ti. a kétholdas törpebirtokosnak] a sárközi rangot (2000 Magyar néprajz CD47).
2b. ’〈vkivel v. vmivel kapcs., rendsz. pozitív véleményt, érzést〉 előzetesen, az illető személy v. dolog megismerése, a vele kapcs. tapasztalatszerzés előtt megad, kinyilvánít’ ❖ [Zala György szobrász] a részben előlegezett bizalmat utóbb az aradi szoboremléknek általánosan elismert sikerével igazolta (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a magyar drámát a külföldivel szemben még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is csak [...] előlegezett bizalmatlansággal fogadta a közönség (1914 Schöpflin Aladár CD10) | Előlegezett megvetéssel kapták fel fejüket, mikor a telefon megszólalt (1991 Hajnal Gáspár 2038029, 91) | két fiatal író, akik még sosem látták egymást, mintegy előlegezett barátsággal tegeződik már első levélváltásukban (2004 Dávidházi Péter 3082001, 235).
3. ’előre vetít, sejtet, feltételez, ill. előre jelez v. meghatároz vmit vmi v. vki’ ❖ husz évvel ezelőtt senki […] sem mert ennyi sikert, illy rövid idő mulva előlegezni (1843 Széchenyi István 8429030, 269) | a sín nyílegyenes vonala már előlegezte a mozgást a vonatnak (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 109) | az egzisztencializmus alapvető motívumait Kierkegaard már előlegezte (1981 Lendvai L. Ferenc 1092004, 217) | [a régimódi falépcsőzet] előlegezi a lakás befogadó hangulatát (2000 Lakáskultúra CD39) | Az érzékeny plánta (The Sensitive Plant) című versben Shelley a növények pusztulását és rothadását már-már Baudelaire-t előlegző nyerseséggel írja le (2005 Földényi F. László 3110004, 320).
Ö: meg~.
ÖU: le~.
Sz: előlegezés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elő¹; ÉKsz.