elpecsétel ts ige 1b

1. (vál) ’pecséttel megjelöl, és ezzel megerősít, ill. elkötelez vkinek, vminek v. vmire vkit’ ❖ ama’ mennyei örökségnek el-birására a’ Kriſtusba való hitnek általa el-petsételteſsék (1775 Klein Efraim 7106005, 90) | [lelkem] tégedet Pecsételt el magának (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 78) | Már 1918-ban elpecsételi magát az irodalomnak, verseskönyvet ad ki (1943 Juhász Géza¹ 9283005, 31) | Az utolsó idők drámája egy időre megállt, amíg Isten angyalai elpecsételik Isten szolgáit (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. (kissé rég) ’〈hatóság dokumentumot, ingatlant stb.〉 pecséttel elzár, lepecsétel’ ❖ Kommizáriusokat kldött a’ Király reá [ti. a spanyol miniszterre] Február. 27-dikén, kik minden Irásait el-petsételték; maga pedig ſzámkivetésbe kldetett (1792 Magyar Hírmondó C5808, 428) | a’ megmaradott czédulák a’ ládába pecsételtessenek el mind azon országgyülési tagok pecsétjeivel, kik azt kivánni fogják (1841 Pesti Hírlap CD61) | [a gazdag levéltár] az agg Bossányi Ferencz úr halála folytán elpecsételtetett, és mint halljuk, az örökösök közt azon eszme pendíttetett meg, hogy az a nemzeti muzeumnak ajánltatnék föl (1874 Századok CD57) | Az ajtót annakutána elpecsételteté, hogy senki azon ki s be ne járhasson (1921 Tóth Árpád ford. 9720040, 7).

3. (ritk) ’foltossá, pecsétessé tesz vmit’ ❖ A bársony abrosz, hogy el ne pecsételjék, itt vissza volt hajtva (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 323).

Vö. CzF.; SzT. ~, elpecsételt, elpecsételtet, elpecsételtetik

elpecsétel tárgyas ige 1b
1. (vál)
pecséttel megjelöl, és ezzel megerősít, ill. elkötelez vkinek, vminek v. vmire vkit
ama’ mennyei örökségnek el-birására a’ Kriſtusba való hitnek általa el-petsételteſsék
(1775 Klein Efraim)
[lelkem] tégedet Pecsételt el magának
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Már 1918-ban elpecsételi magát az irodalomnak, verseskönyvet ad ki
(1943 Juhász Géza¹)
Az utolsó idők drámája egy időre megállt, amíg Isten angyalai elpecsételik Isten szolgáit
(1995 Jubileumi kommentár)
2. (kissé rég)
〈hatóság dokumentumot, ingatlant stb.〉 pecséttel elzár, lepecsétel
Kommizáriusokat kldött a’ Király reá [ti. a spanyol miniszterre] Február. 27-dikén, kik minden Irásait el-petsételték; maga pedig ſzámkivetésbe kldetett
(1792 Magyar Hírmondó)
a’ megmaradott czédulák a’ ládába pecsételtessenek el mind azon országgyülési tagok pecsétjeivel, kik azt kivánni fogják
(1841 Pesti Hírlap)
[a gazdag levéltár] az agg Bossányi Ferencz úr halála folytán elpecsételtetett, és mint halljuk, az örökösök közt azon eszme pendíttetett meg, hogy az a nemzeti muzeumnak ajánltatnék föl
(1874 Századok)
Az ajtót annakutána elpecsételteté, hogy senki azon ki s be ne járhasson
(1921 Tóth Árpád ford.)
3. (ritk)
foltossá, pecsétessé tesz vmit
A bársony abrosz, hogy el ne pecsételjék, itt vissza volt hajtva
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
Vö. CzF.; SzT. ~, elpecsételt, elpecsételtet, elpecsételtetik

Beállítások