elpusztít ts ige 4a4

1. ’〈szitkozódásban is: élőlényt v. annak vmely részét〉 az életétől szándékosan(, kegyetlenül), ill. hatásával megfoszt(ja), (tömegesen) megöl(i), v. arra képes vki, vmi’ ❖ Egy Helvetiai Regementet, melly Frantzia orſzágnak déli tartományiban fektt, majd egéſzen el-puſztitott e’ nyavalya [ti. a vérhas] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 345) | etek el puſztitani ellenſégeinket (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 20) | Balhákat a’ szobákban és lánczos kutyák ólában elpusztitni (1835 Némethy József 8333014, 171) | Pusztítana el Zeus téged, olaj-koszorúval megkoszorúzva (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0660, 220) | Édes Mózes bácsi, én attól félek, hogy elpusztitotta magát, beleugrott valami hegyszakadékba, vagy agyonlőtte magát… (1903 Rákosi Viktor 8387012, 317) | körültekintgetett, hogy nem lenne-e a közelben valami, amin kitölthetné rettenetes bosszúját. Egy csemetére esett a szeme és egyetlen rántással kitépte a földből. Elszörnyedve néztek rá, mert az még soha nem történt meg, hogy valaki élőfát pusztítson el (1911 Bán Ferenc CD10) | A 100°-os telített vízgőz igen gyorsan elpusztít minden kórokozó csirát (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 42) | [A Világok harca című regényben] a Mars-lakók, a tökéletes, de teljesen szívtelen technika megtestesítői elpusztítják az emberiséget (1941 Szerb Antal 9668027, 209) | A csikódat pusztítsd el. Pánikot csinál a harcban (1953 Németh László² ford.–Solohov 9485062, 57) | a jól működő immunrendszer még idejében kiszűri és elpusztítja a daganatsejteket (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈szitkozódásban is:〉 túlzott használattal v. (szándékosan) megrongálva, ill. hatásával (a benne levőkkel együtt) tönkretesz, megsemmisít vmit, v. arra képes vki, vmi’ ❖ Az, a’ ki el pusztitotta birodalmadat; fel égette vároaidat; meg ölte földed lakoait; [...] azt-állitod hogy jol bánt légyen te véled (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 93) | a’ záportól megáradott csermely mindent elpusztít (1833 Rédly Károly ford.–Montesquieu 8320001, 43) | El is követtem minden lehetőt, hogy mielőbb elpusztithassam [a frakkomat]. Óh de azok a régi posztók! Hamarabb kihalt az egész család, mint az ilyen posztó elkallott (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 8) | mondtam neki, hogy színét se láttam én annak a dühödött gépnek, az isten pusztítsa el (1932 Móricz Zsigmond CD10) | A visszavonuló fasiszták elpusztították a vasúti hidak nyolcvanöt százalékát (1977 Moldova György 9449006, 157) | A vitriol elpusztítja a vizet. A víz nyomát is kivonja minden vegyületből (2006 Greskovits Endre ford.–Nair 3149007, 1504).

3. (rendsz. biz) ’〈(vmennyi) ételt, italt〉(teljesen) elfogyaszt, ill. 〈vmennyi cigarettát〉 elszív’ ❖ amig cséplésre vagy nyomtatásra kerül a dolog, a szél tömérdek szemet kiver, a madarak szintannyit pusztitanak el (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045014, 441) | Hortense is megjelent az étteremben, s miután nyolcz darab fánkot elpusztitott, jelt adott az indulásra (1882 Lauka Gusztáv C2891, 186) | Kikopva minden kávéházból, fölmentünk elpusztítani a gránátos pálinkáit (1908 Ambrus Zoltán C0600, 250) | Hatvan cigarettát pusztítok el estig, estére nincs hangom a nikotintól (1935 Szép Ernő 9665044, 105) | az se segítene rajtad, ha hízókúrára fognád magad. Mondjuk, meginnál naponta két-három bögre langyos zsírt, és elpusztítanál egy vekni kenyeret (1974 Galsai Pongrác 9171002, 61).

3a. ’〈vagyont, nagyobb összeget〉(pazarolva) teljesen elkölt, felél’ ❖ a nagyobbik fiú, az őhozzá mindenekben hasonló felesége egyetértése mellett, a reája maradt jószágot kevés idő múlva [...] elpusztította (1828 e. Fazekas Mihály összes művei C1701, 183) | az ősi vagyon kezeim között nem fogyott, [...] azt akarom, hogy ti se pusztitsátok el (1862 Vas Gereben C4383, 308) | Egy asszonyt a pénze kedvéért feleségül venni, a pénzt elpusztítani [...] az semmi (1896 Herczeg Ferenc C2072, 169) | Violának elébb a vagyonát pusztítják el [...], majd elpusztítják őt is (1951 Sőtér István 9613009, 52).

3b. (rég, vál) ’〈vmennyi időt〉 végigél, megél, ill. eltölt’ ❖ Sok esztendőt kell még neked elpusztítani öcsém, hogy engem becsületre taníthass (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 40) | Aki az első percben, hogy felkel, nem talál tenni valót, annak a következő órákat is nehéz elpusztítani (1918 Kádár Endre CD10).

3c. ’〈szellemi értéket〉 hatásával v. erőszakkal megszüntet, kiirt’ ❖ Az emberiség történetében nem volt több olyan korszak, melyben minden egy év oly óriási tömegeknek pusztította volna el vallásos hitét (1917 Móricz Zsigmond CD10) | Az egyik táborban József császárt és egyetlen hívét, Ráby Mátyást találjuk. Ők az újítást hivatásuknak tekintik, és maradéktalanul el akarják pusztítani a szerintük káros hagyományokat (1968 Lengyel Dénes 9394001, 140) | Olyanok is akadnak, akik elpusztítandónak mondják a finnugor rokonság elméletét (1987 Balázs János² 1009006, 668).

4. ’〈szitkozódásban is:〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba dönt, teljesen tönkretesz vkit’ ❖ mit nyernek ők [ti. a jobbágyok] azzal, ha a’ háborúk, mellyeket nékik az ő [ti. a despoták] kevélysége okoz, ha telhetetlen pénz szomjúsága, ha ministereinek tsintalanságai jobban elpusztíttyák őköt, mint még saját versengéseik is? (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 979) | Kont: [...] ne bánd, kik ezt okozzák, a’ kajánok Örömben sírni nem fognak soha. Csóka: A’ kárhozat pusztítsa őket el (1830 Vörösmarty Mihály 8524400, 240) | Julcsát majd elpusztította a lelkében lázongó szenvedély (1894 e. Justh Zsigmond C2460, 46) | az utolsó időkben két olyan szinésznővel barátkozott, akik közül egy is elpusztithatná a legerősebb és legokosabb embert is (1913 Ady Endre 9003050, 54) | Ez a bölcsesség egyszerűen életképtelenné tenne. Saját lelki békénk pusztítana el bennünket (1974 Galsai Pongrác 9171003, 122).

5. (rég) ’〈embert, es. állatot〉 elzavar, elkerget, ill. viselkedésével elüldöz vhonnan’ ❖ Jer! ha nem ölhetjük, legalább pusztítsuk el innen, Hogy soha partunkon békével alunni ne merjen Eb török, és lovait vizeinkből félve itassa (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 111) | a kutyát elpusztitotta a háztól (1855 Nevessünk! C4367, 192) | mondjon fel annak az embernek, pusztítsa el a villájából (1886 Rákosi Viktor C3602, 108) | Könnyen szabadulhatsz tőlem, ha el akarsz pusztítani magad mellől (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 51).

5a. (rég) ’〈nemkívánatos dolgot〉 eltávolít, eltüntet vhonnan’ ❖ igen szükséges, mihelyest támadni kezd, tüstént elpusztítni [a fogkövet] (1830 Némethy József ford. 8333002, 23) | [a menyecske] elhatározta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztítja a háztól (1860 Vas Gereben C4377, 334).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztíthat, elpusztított, elpusztíttat, elpusztíttatik, elpusztíttatott; ÚMTsz.

elpusztít tárgyas ige 4a4
1.
〈szitkozódásban is: élőlényt v. annak vmely részét〉 az életétől szándékosan(, kegyetlenül), ill. hatásával megfoszt(ja), (tömegesen) megöl(i), v. arra képes vki, vmi
Egy Helvetiai Regementet, melly Frantzia orſzágnak déli tartományiban fektt, majd egéſzen el-puſztitott e’ nyavalya [ti. a vérhas]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
etek el puſztitani ellenſégeinket
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Balhákat a’ szobákban és lánczos kutyák ólában elpusztitni
(1835 Némethy József)
Pusztítana el Zeus téged, olaj-koszorúval megkoszorúzva
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Édes Mózes bácsi, én attól félek, hogy elpusztitotta magát, beleugrott valami hegyszakadékba, vagy agyonlőtte magát…
(1903 Rákosi Viktor)
körültekintgetett, hogy nem lenne-e a közelben valami, amin kitölthetné rettenetes bosszúját. Egy csemetére esett a szeme és egyetlen rántással kitépte a földből. Elszörnyedve néztek rá, mert az még soha nem történt meg, hogy valaki élőfát pusztítson el
(1911 Bán Ferenc)
A 100°-os telített vízgőz igen gyorsan elpusztít minden kórokozó csirát
(1926 TolnaiÚjLex.)
[A Világok harca című regényben] a Mars-lakók, a tökéletes, de teljesen szívtelen technika megtestesítői elpusztítják az emberiséget
(1941 Szerb Antal)
A csikódat pusztítsd el. Pánikot csinál a harcban
(1953 Németh László² ford.Solohov)
a jól működő immunrendszer még idejében kiszűri és elpusztítja a daganatsejteket
(1994 Magyar Hírlap)
2.
〈szitkozódásban is:〉 túlzott használattal v. (szándékosan) megrongálva, ill. hatásával (a benne levőkkel együtt) tönkretesz, megsemmisít vmit, v. arra képes vki, vmi
Az, a’ ki el pusztitotta birodalmadat; fel égette vároaidat; meg ölte földed lakoait; [...] azt-állitod hogy jol bánt légyen te véled
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
a’ záportól megáradott csermely mindent elpusztít
(1833 Rédly Károly ford.Montesquieu)
El is követtem minden lehetőt, hogy mielőbb elpusztithassam [a frakkomat]. Óh de azok a régi posztók! Hamarabb kihalt az egész család, mint az ilyen posztó elkallott
(1879 Lauka Gusztáv)
mondtam neki, hogy színét se láttam én annak a dühödött gépnek, az isten pusztítsa el
(1932 Móricz Zsigmond)
A visszavonuló fasiszták elpusztították a vasúti hidak nyolcvanöt százalékát
(1977 Moldova György)
A vitriol elpusztítja a vizet. A víz nyomát is kivonja minden vegyületből
(2006 Greskovits Endre ford.Nair)
3. (rendsz. biz)
(vmennyi) ételt, italt〉 (teljesen) elfogyaszt, ill. 〈vmennyi cigarettát〉 elszív
amig cséplésre vagy nyomtatásra kerül a dolog, a szél tömérdek szemet kiver, a madarak szintannyit pusztitanak el
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
Hortense is megjelent az étteremben, s miután nyolcz darab fánkot elpusztitott, jelt adott az indulásra
(1882 Lauka Gusztáv)
Kikopva minden kávéházból, fölmentünk elpusztítani a gránátos pálinkáit
(1908 Ambrus Zoltán)
Hatvan cigarettát pusztítok el estig, estére nincs hangom a nikotintól
(1935 Szép Ernő)
az se segítene rajtad, ha hízókúrára fognád magad. Mondjuk, meginnál naponta két-három bögre langyos zsírt, és elpusztítanál egy vekni kenyeret
(1974 Galsai Pongrác)
3a.
〈vagyont, nagyobb összeget〉 (pazarolva) teljesen elkölt, felél
a nagyobbik fiú, az őhozzá mindenekben hasonló felesége egyetértése mellett, a reája maradt jószágot kevés idő múlva [...] elpusztította
(1828 e. Fazekas Mihály összes művei)
az ősi vagyon kezeim között nem fogyott, [...] azt akarom, hogy ti se pusztitsátok el
(1862 Vas Gereben)
Egy asszonyt a pénze kedvéért feleségül venni, a pénzt elpusztítani [...] az semmi
(1896 Herczeg Ferenc)
Violának elébb a vagyonát pusztítják el [...], majd elpusztítják őt is
(1951 Sőtér István)
3b. (rég, vál)
〈vmennyi időt〉 végigél, megél, ill. eltölt
Sok esztendőt kell még neked elpusztítani öcsém, hogy engem becsületre taníthass
(1906 e. Thury Zoltán)
Aki az első percben, hogy felkel, nem talál tenni valót, annak a következő órákat is nehéz elpusztítani
(1918 Kádár Endre)
3c.
〈szellemi értéket〉 hatásával v. erőszakkal megszüntet, kiirt
Az emberiség történetében nem volt több olyan korszak, melyben minden egy év oly óriási tömegeknek pusztította volna el vallásos hitét
(1917 Móricz Zsigmond)
Az egyik táborban József császárt és egyetlen hívét, Ráby Mátyást találjuk. Ők az újítást hivatásuknak tekintik, és maradéktalanul el akarják pusztítani a szerintük káros hagyományokat
(1968 Lengyel Dénes)
Olyanok is akadnak, akik elpusztítandónak mondják a finnugor rokonság elméletét
(1987 Balázs János²)
4.
〈szitkozódásban is:〉 testileg, lelkileg v. anyagilag romlásba dönt, teljesen tönkretesz vkit
mit nyernek ők [ti. a jobbágyok] azzal, ha a’ háborúk, mellyeket nékik az ő [ti. a despoták] kevélysége okoz, ha telhetetlen pénz szomjúsága, ha ministereinek tsintalanságai jobban elpusztíttyák őköt, mint még saját versengéseik is?
(1794 Szentmarjay Ferenc ford.Rousseau)
Kont: [...] ne bánd, kik ezt okozzák, a’ kajánok Örömben sírni nem fognak soha. Csóka: A’ kárhozat pusztítsa őket el
(1830 Vörösmarty Mihály)
Julcsát majd elpusztította a lelkében lázongó szenvedély
(1894 e. Justh Zsigmond)
az utolsó időkben két olyan szinésznővel barátkozott, akik közül egy is elpusztithatná a legerősebb és legokosabb embert is
(1913 Ady Endre)
Ez a bölcsesség egyszerűen életképtelenné tenne. Saját lelki békénk pusztítana el bennünket
(1974 Galsai Pongrác)
5. (rég)
〈embert, es. állatot〉 elzavar, elkerget, ill. viselkedésével elüldöz vhonnan
Jer! ha nem ölhetjük, legalább pusztítsuk el innen, Hogy soha partunkon békével alunni ne merjen Eb török, és lovait vizeinkből félve itassa
(1827 Vörösmarty Mihály)
a kutyát elpusztitotta a háztól
(1855 Nevessünk!)
mondjon fel annak az embernek, pusztítsa el a villájából
(1886 Rákosi Viktor)
Könnyen szabadulhatsz tőlem, ha el akarsz pusztítani magad mellől
(1906 e. Thury Zoltán)
5a. (rég)
〈nemkívánatos dolgot〉 eltávolít, eltüntet vhonnan
igen szükséges, mihelyest támadni kezd, tüstént elpusztítni [a fogkövet]
(1830 Némethy József ford.)
[a menyecske] elhatározta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztítja a háztól
(1860 Vas Gereben)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elpusztíthat, elpusztított, elpusztíttat, elpusztíttatik, elpusztíttatott; ÚMTsz.

Beállítások