elpotyáz ts ige 4a (biz)

1. ’〈vmely értéket, kül. pénzt, vagyont〉 könnyelműen elkölt, elherdál, értelmetlenül eltékozol’ ❖ Nem tagadhatni, hogy a könnyelmü, baj nélkül jutva pénzhez a zálogházban, könnyebben potyázhatja el kártyán, dáridókban […] kéjelgésekben mindenét (1846 Hetilap CD61) | Kétszázezer katona fog indulni megint. Magyar fiúk nagyobbrészt, mintha a magyar vér sokkal olcsóbb volna, mintha azt minden lelkiismeret-furdalás nélkül szabad lenne elpotyázni (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | Ne potyázzátok el tehát […] szép tehetségteket (1913 Móricz Zsigmond C3222, 204) | [Szabó Pál mesélt] a vásári szerencsejátékba belebóduló és csizmára szánt pénzét elpotyázó […] parasztról (1956 Irodalmi Újság júl. 14. C5231, 3).

1a. ’〈időt〉 haszontalanul tölt el, elveszteget (vmivel)’ ❖ Vilma ébren volt. Ezt a kegyelem-huszonnégy órát, amit a véletlen itt engedett tölteni a kedves, megszokott szülői hajlékot pótoló fedél alatt, nem akarta, nem tudta elpotyázni alvással (1877 Mikszáth Kálmán CD04) | három héttel előbb is elkészülhetett vón a rajz, s ha így elpotyázza az időt, aligha fejezheti be máma (1911 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a szabad időt sem potyáztuk el: Béla ilyenkor másolta „becses”-nek minősített jegyzeteimet, én meg az ő kisded francia könyvtárát aknáztam ki (1972 Várkonyi Nándor 2021054, 1036).

2. (pejor is) ’túl olcsón, áron alul értékesít, ad el vmit’ ❖ Tardonán eladtunk mindent: földet, szőlőt, házat, pincét, a vendéglőt olcsón elpotyáztuk, feljöttünk Pestre lakni! (1875 Tóth Ede 8486002, 110) | sovány bordáju ökreit, tinóit féláron volt kénytelen elpotyázni [a gróf] (1908 Móricz Zsigmond C3231, 202) | Kedden reggel dísznókat vittünk a piacra eladni. Hat szép nyolchónapos süldőt. Nem valami jó ára volt, de el kellett potyázni, amennyiért kérték (1954 Darvas József 9101013, 64) | [a festő] két frankért és öt frankért potyázta el valamennyi, azóta múzeumba került képét (1974 Dénes Zsófia 9106003, 146).

Vö. ÉrtSz.; TESz. potya; ÉKsz.

elpotyáz tárgyas ige 4a (biz)
1.
〈vmely értéket, kül. pénzt, vagyont〉 könnyelműen elkölt, elherdál, értelmetlenül eltékozol
Nem tagadhatni, hogy a könnyelmü, baj nélkül jutva pénzhez a zálogházban, könnyebben potyázhatja el kártyán, dáridókban […] kéjelgésekben mindenét
(1846 Hetilap)
Kétszázezer katona fog indulni megint. Magyar fiúk nagyobbrészt, mintha a magyar vér sokkal olcsóbb volna, mintha azt minden lelkiismeret-furdalás nélkül szabad lenne elpotyázni
(1878 Mikszáth Kálmán)
Ne potyázzátok el tehát […] szép tehetségteket
(1913 Móricz Zsigmond)
[Szabó Pál mesélt] a vásári szerencsejátékba belebóduló és csizmára szánt pénzét elpotyázó […] parasztról
(1956 Irodalmi Újság júl. 14.)
1a.
〈időt〉 haszontalanul tölt el, elveszteget (vmivel)
Vilma ébren volt. Ezt a kegyelem-huszonnégy órát, amit a véletlen itt engedett tölteni a kedves, megszokott szülői hajlékot pótoló fedél alatt, nem akarta, nem tudta elpotyázni alvással
(1877 Mikszáth Kálmán)
három héttel előbb is elkészülhetett vón a rajz, s ha így elpotyázza az időt, aligha fejezheti be máma
(1911 Tersánszky Józsi Jenő)
a szabad időt sem potyáztuk el: Béla ilyenkor másolta „becses”-nek minősített jegyzeteimet, én meg az ő kisded francia könyvtárát aknáztam ki
(1972 Várkonyi Nándor)
2. (pejor is)
túl olcsón, áron alul értékesít, ad el vmit
Tardonán eladtunk mindent: földet, szőlőt, házat, pincét, a vendéglőt olcsón elpotyáztuk, feljöttünk Pestre lakni!
(1875 Tóth Ede)
sovány bordáju ökreit, tinóit féláron volt kénytelen elpotyázni [a gróf]
(1908 Móricz Zsigmond)
Kedden reggel dísznókat vittünk a piacra eladni. Hat szép nyolchónapos süldőt. Nem valami jó ára volt, de el kellett potyázni, amennyiért kérték
(1954 Darvas József)
[a festő] két frankért és öt frankért potyázta el valamennyi, azóta múzeumba került képét
(1974 Dénes Zsófia)
Vö. ÉrtSz.; TESz. potya; ÉKsz.

Beállítások