elreppen tn ige 1b5

1. (átv is) ’〈repülni tudó (élő)lény〉 hirtelen elrepül (vhonnan, vhova, vmeddig), ill. így elhalad vhol’ ❖ Moſzka-Orſzágokban pedig, ’s más egyéb éſzaki tartományokban, még ollyanok-is [ti. mókusok] vagynak, mellyeknek első-és hátulsó-lábaik között valami vékony lóggó-bőrök, és így némünémü ſzárnyok lévén, ötven, sőt ſzáz ngnyire el-tudnak reppenni (1799 Fábián József ford.–Raff 7101011, 414) | a’ mérész ívü oszlopzatok magas boltozatjában szédelgő szem csak elreppen az ott álló disztelen mázról (1830 Döbrentei Gábor C1449, 8) | Te mézes mázos lepke vagy [...] Virágról elreppensz virágra (1842 Vörösmarty Mihály CD01) | a szemük üvegtestében levő finom homályok ugy tünnek föl szemük előtt, mintha szúnyogok röppennének el előttük (1894 PallasLex. CD02) | Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért, elröppent már az angyal is, ki lenne őröm (1929 Dsida Jenő CD01) | Sem egy elreppenő szarka, sem egy fényes tárgy nem kelt benne [ti. a kutyában] érdeklődést (2006 Duló Károly 3091001, 51).

1a. (ritk) ’repülésre haszn. eszközzel, kül. repülőgéppel gyorsan v. rövid időre elutazik vhonnan, vhova’ ❖ Ma már nem kaland repülőre szállni, és elröppenni Londonba (1999 Magyar Hírlap CD09).

1b. (’lélek’ jelentésű alannyal) ’〈annak kif-ére, hogy meghal vki〉’ ❖ Oh, a szeretet csodálatos valami! Egy darab az istenből! mely nem költözhet el az elröppenő lélekkel, nem zárulhat be a megmerevült testbe (1873 Mikszáth Kálmán CD04) | Ekkor anyja Eos, legalább halhatatlanságot kért fia elröppenő lelkének, holttestét pedig magával ragadta és egy szebb világba vitte (1904 ÓkoriLex. CD28) | Kinek-kinek a „szelleme” anyagtalan valami, amely a test perisprit nevű közegében van oldva és a test halála után abból kioldódik és elröppen (1928 TolnaiÚjLex. C5729, 268) | elröppent belőle a lélek és maradt egy céltalan hüvely (1930 Kürti Pál CD10).

2. ’〈könnyű tárgy, dolog〉 légáramlattól sodorva hirtelen elszáll, ill. így gyorsan elhalad vhol’ ❖ a gyermekek szappanbuborékjai fognak le- és elröppenni (1856 Vasárnapi Újság CD56) | csók, mely illatként elröppen (1884 Szentpály Janka C3964, 12) | A tiszteletes úr nyugodtan haladt a széles utcán a felvég felé. Közben bodor füstök röppentek el a válla fölött (1909 Gárdonyi Géza C1849, 63) | [a] vasúti híd alatt kivette a borítékot, gyorsan apróra tépte és szétszórta az úton. A szeletkék elröppentek, eltüntek a nyirkos levegőben (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 61).

3. ’〈külső erő hatására vmi, kül. elhajított tárgy, kilőtt lövedék〉 hirtelen elrepül(ve elhalad vhol)’ ❖ Elröppent a’ nyíl; de hibásan vette irányát (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 196) | a golyó a földnek rugaszkodván, onnan vissza fölverődött s a dsidások fejei fölött röppent el a nélkül, hogy legcsekélyebb sérelmet ejtett volna (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Mi a titkuk e csodálatosan érzékeny idegeknek, melyekben minden képessége és reménye a nagy alkotásoknak megvan, amelyek – külső sikerüket tekintve – mégis elégnek nagyszerűen világító, de káprázatosan hamar elröppent rakétákban? (1924 Földi Mihály CD10) | Az UEFA sajtóosztályán kérdésünkre azt válaszolták: valóban tárgyalja a fegyelmi bizottság az Üllői úti mérkőzést, ugyanis „elröppent néhány petárda” (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. (túlzó)(könnyed,) gyors léptekkel hirtelen eltávozik (vhonnan)’ ❖ Föasszonyságok érkeztek meg, és Éduárd el-reppentt (1807 Folnesics János Lajos ford.–Schilling C1754, 34) | Elszalad az hajnal, ’s lyánykám elröppen ölemből (1823 Thewrewk József C4150, 94) | Újra beletörülte kabátja ujjába az arcát, és gondolkozott, és törte a fejét, azután elröppent az ásójáért, s munkához látott (1914 Mikes Lajos 9443001, 57) | Anna elröppent mellőlem és én, nem tudom, miért, itt könnyű szívvel néztem utána (1946 Illyés Gyula 9274058, 239).

5. (rég) ’〈vmely anyag〉 párologva elillan (vmiből)’ ❖ Ha már érett, ’s egynehány napig a’ levegőn áll a’ kolompír, annyira elreppenik belőle azon tsekély méreg, hogy semmi kellemetlenséget sem okoz többé (1829 Zádor Elek ford.–Wigand 8532015, 140) | Eleinte a gőzvezető csöven át a készületben foglaltató földköri lég egy része röppen el (1844 Nendtvich Károly 8330001, 7).

6. (vál) ’〈hang, szó stb. (vkinek az ajkáról)(önkéntelenül) elhangzik(, és elszáll vhol)’ ❖ Tibor után röppentek-el Szive’ bús fohásszai (1828 Császár Ferenc C1260, 57) | kiáltani akartam, de mielőtt a hang elreppent ajkimról, női alak termett a szörny megett s kiragadá kezei közül martalékát (1846 Arany János C6504, 13) | sok szerelmes szó és sóhaj röppent el azokon a padokon és a vén fák alatt (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 111) | szilaj tréfák röppennek el a fülük mellett (1916 Cholnoky László CD10) | ekkor az úr ajkáról elröppent a híres mondás (1957 Ráth-Végh István 9556007, 733).

7. ’〈(vmennyi) idő, ill. vmely időszak〉 gyorsan, szinte észrevétlenül elmúlik, elrepül, elszáll (vki felett)’ ❖ Az idönek vesztegetése leg-nagyób’ kárvallás, a’ mi belöle el-röppent, soha többé nem lészen hatalmadban (1773 Faludi Ferenc C1665, 94) | iparkodnotok kell, hogy egy óra se röppenjen el haszon nélkül (1870 Névy László 8334003, 32) | E négy év – szénszüneteivel, laza fegyelmével – álomszerű gyorsasággal röppent el a fiú fölött (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | Közben úgy elröppent az idő, hogy észre se vette (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 37) | Az öregkor küszöbén döbben rá az ember arra, hogy az elmúlt évtizedeket, az elröppent fiatalságot nem lehet visszaadni (1997 Országgyűlési Napló CD62) | Egy év. Van, akinek nagy idő, van, akinek elröppen (2005 Bódis Kriszta 3148008, 1295).

7a. (nyomtalanul) eltűnik, szertefoszlik, hirtelen semmivé válik vmi’ ❖ El reppenik álma a’ virradó hajnallal (1786 Révai Miklós C1663, 139) | Moszkvánál elreppent mellőle [ti. Napóleon mellől] a’ szerencse, ’s belső ellenségei kezet fogtak a’ külsőkkel (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 431) | Azt állitani, hogy midőn az aláirásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkép az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „miscere quadrata rotundis” [ti. a kör négyszögesítése] (1843 Pesti Hírlap CD61) | [Kopereczky báró] arcvonalai elnyúlnak s érezhető, hogy róluk a jókedv és megelégedés érzése elröppent (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 151) | Amint azonban férje kisfiús mosollyal tekint rá, elröppennek komor gondolatai (1996 Új Könyvek CD29).

7b. (irod) ’〈mosoly vkinek az arcán, száján〉 hirtelen megjelenik, majd eltűnik’ ❖ Egy-egy mosoly röppent el némely ajkon – olyan csapodárféle nem jó mosolygás (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Valami furcsa mosoly röppent el arcán, majd elvette az összehajtogatott írást (1916 Krúdy Gyula CD54) | A mosoly, melyet ez a darab kelt, az ajkon röppen el, de a szívig ér (1928 Schöpflin Aladár CD10).

8. ’〈pénz(összeg)(könnyelműen) elköltve igen hamar elfogy, elúszik (vmire)’ ❖ Ha tudta volna, szegény, milyen hamar röppentek el a nehezen megtakarított garasok (1908 Ambrus Zoltán 9006017, 218) | nem kell attól félni, hogy a gyermekekre szánt központi támogatás az adott egyesületben egy közepes magyar futballista átigazolására röppen el (1995 Magyar Hírlap CD09) | A rendőrség is keresi az elröppent milliókat (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz. elröppen; ÉKsz. elröppen

elreppen tárgyatlan ige 1b5
1. (átv is)
〈repülni tudó (élő)lény〉 hirtelen elrepül (vhonnan, vhova, vmeddig), ill. így elhalad vhol
Moſzka-Orſzágokban pedig, ’s más egyéb éſzaki tartományokban, még ollyanok-is [ti. mókusok] vagynak, mellyeknek első-és hátulsó-lábaik között valami vékony lóggó-bőrök, és így némünémü ſzárnyok lévén, ötven, sőt ſzáz ngnyire el-tudnak reppenni
(1799 Fábián József ford.Raff)
a’ mérész ívü oszlopzatok magas boltozatjában szédelgő szem csak elreppen az ott álló disztelen mázról
(1830 Döbrentei Gábor)
Te mézes mázos lepke vagy [...] Virágról elreppensz virágra
(1842 Vörösmarty Mihály)
a szemük üvegtestében levő finom homályok ugy tünnek föl szemük előtt, mintha szúnyogok röppennének el előttük
(1894 PallasLex.)
Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért, elröppent már az angyal is, ki lenne őröm
(1929 Dsida Jenő)
Sem egy elreppenő szarka, sem egy fényes tárgy nem kelt benne [ti. a kutyában] érdeklődést
(2006 Duló Károly)
1a. (ritk)
repülésre haszn. eszközzel, kül. repülőgéppel gyorsan v. rövid időre elutazik vhonnan, vhova
Ma már nem kaland repülőre szállni, és elröppenni Londonba
(1999 Magyar Hírlap)
1b. (’lélek’ jelentésű alannyal)
〈annak kif-ére, hogy meghal vki〉
Oh, a szeretet csodálatos valami! Egy darab az istenből! mely nem költözhet el az elröppenő lélekkel, nem zárulhat be a megmerevült testbe
(1873 Mikszáth Kálmán)
Ekkor anyja Eos, legalább halhatatlanságot kért fia elröppenő lelkének, holttestét pedig magával ragadta és egy szebb világba vitte
(1904 ÓkoriLex.)
Kinek-kinek a „szelleme” anyagtalan valami, amely a test perisprit nevű közegében van oldva és a test halála után abból kioldódik és elröppen
(1928 TolnaiÚjLex.)
elröppent belőle a lélek és maradt egy céltalan hüvely
(1930 Kürti Pál)
2.
〈könnyű tárgy, dolog〉 légáramlattól sodorva hirtelen elszáll, ill. így gyorsan elhalad vhol
a gyermekek szappanbuborékjai fognak le- és elröppenni
(1856 Vasárnapi Újság)
csók, mely illatként elröppen
(1884 Szentpály Janka)
A tiszteletes úr nyugodtan haladt a széles utcán a felvég felé. Közben bodor füstök röppentek el a válla fölött
(1909 Gárdonyi Géza)
[a] vasúti híd alatt kivette a borítékot, gyorsan apróra tépte és szétszórta az úton. A szeletkék elröppentek, eltüntek a nyirkos levegőben
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
3.
〈külső erő hatására vmi, kül. elhajított tárgy, kilőtt lövedék〉 hirtelen elrepül(ve elhalad vhol)
Elröppent a’ nyíl; de hibásan vette irányát
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
a golyó a földnek rugaszkodván, onnan vissza fölverődött s a dsidások fejei fölött röppent el a nélkül, hogy legcsekélyebb sérelmet ejtett volna
(1848 Kossuth Hírlapja)
Mi a titkuk e csodálatosan érzékeny idegeknek, melyekben minden képessége és reménye a nagy alkotásoknak megvan, amelyek – külső sikerüket tekintve – mégis elégnek nagyszerűen világító, de káprázatosan hamar elröppent rakétákban?
(1924 Földi Mihály)
Az UEFAUnion Européenne de Football Association ’Európai Labdarúgó-szövetség’ sajtóosztályán kérdésünkre azt válaszolták: valóban tárgyalja a fegyelmi bizottság az Üllői úti mérkőzést, ugyanis „elröppent néhány petárda”
(1996 Magyar Hírlap)
4. (túlzó)
(könnyed,) gyors léptekkel hirtelen eltávozik (vhonnan)
Föasszonyságok érkeztek meg, és Éduárd el-reppentt
(1807 Folnesics János Lajos ford.Schilling)
Elszalad az hajnal, ’s lyánykám elröppen ölemből
(1823 Thewrewk József)
Újra beletörülte kabátja ujjába az arcát, és gondolkozott, és törte a fejét, azután elröppent az ásójáért, s munkához látott
(1914 Mikes Lajos)
Anna elröppent mellőlem és én, nem tudom, miért, itt könnyű szívvel néztem utána
(1946 Illyés Gyula)
5. (rég)
〈vmely anyag〉 párologva elillan (vmiből)
Ha már érett, ’s egynehány napig a’ levegőn áll a’ kolompír, annyira elreppenik belőle azon tsekély méreg, hogy semmi kellemetlenséget sem okoz többé
(1829 Zádor Elek ford.Wigand)
Eleinte a gőzvezető csöven át a készületben foglaltató földköri lég egy része röppen el
(1844 Nendtvich Károly)
6. (vál)
〈hang, szó stb. (vkinek az ajkáról) (önkéntelenül) elhangzik(, és elszáll vhol)
Tibor után röppentek-el Szive’ bús fohásszai
(1828 Császár Ferenc)
kiáltani akartam, de mielőtt a hang elreppent ajkimról, női alak termett a szörny megett s kiragadá kezei közül martalékát
(1846 Arany János)
sok szerelmes szó és sóhaj röppent el azokon a padokon és a vén fák alatt
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
szilaj tréfák röppennek el a fülük mellett
(1916 Cholnoky László)
ekkor az úr ajkáról elröppent a híres mondás
(1957 Ráth-Végh István)
7.
(vmennyi) idő, ill. vmely időszak〉 gyorsan, szinte észrevétlenül elmúlik, elrepül, elszáll (vki felett)
Az idönek vesztegetése leg-nagyób’ kárvallás, a’ mi belöle el-röppent, soha többé nem lészen hatalmadban
(1773 Faludi Ferenc)
iparkodnotok kell, hogy egy óra se röppenjen el haszon nélkül
(1870 Névy László)
E négy év – szénszüneteivel, laza fegyelmével – álomszerű gyorsasággal röppent el a fiú fölött
(1926 Kosztolányi Dezső)
Közben úgy elröppent az idő, hogy észre se vette
(1930 Kosztolányi Dezső)
Az öregkor küszöbén döbben rá az ember arra, hogy az elmúlt évtizedeket, az elröppent fiatalságot nem lehet visszaadni
(1997 Országgyűlési Napló)
Egy év. Van, akinek nagy idő, van, akinek elröppen
(2005 Bódis Kriszta)
7a.
(nyomtalanul) eltűnik, szertefoszlik, hirtelen semmivé válik vmi
El reppenik álma a’ virradó hajnallal
(1786 Révai Miklós)
Moszkvánál elreppent mellőle [ti. Napóleon mellől] a’ szerencse, ’s belső ellenségei kezet fogtak a’ külsőkkel
(1814 Kazinczy Ferenc)
Azt állitani, hogy midőn az aláirásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkép az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „miscere quadrata rotundis” [ti. a kör négyszögesítése]
(1843 Pesti Hírlap)
[Kopereczky báró] arcvonalai elnyúlnak s érezhető, hogy róluk a jókedv és megelégedés érzése elröppent
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Amint azonban férje kisfiús mosollyal tekint rá, elröppennek komor gondolatai
(1996 Új Könyvek)
7b. (irod)
〈mosoly vkinek az arcán, száján〉 hirtelen megjelenik, majd eltűnik
Egy-egy mosoly röppent el némely ajkon – olyan csapodárféle nem jó mosolygás
(1899 Mikszáth Kálmán)
Valami furcsa mosoly röppent el arcán, majd elvette az összehajtogatott írást
(1916 Krúdy Gyula)
A mosoly, melyet ez a darab kelt, az ajkon röppen el, de a szívig ér
(1928 Schöpflin Aladár)
8.
〈pénz(összeg) (könnyelműen) elköltve igen hamar elfogy, elúszik (vmire)
Ha tudta volna, szegény, milyen hamar röppentek el a nehezen megtakarított garasok
(1908 Ambrus Zoltán)
nem kell attól félni, hogy a gyermekekre szánt központi támogatás az adott egyesületben egy közepes magyar futballista átigazolására röppen el
(1995 Magyar Hírlap)
A rendőrség is keresi az elröppent milliókat
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz. elröppen; ÉKsz. elröppen

Beállítások