elrepül tn ige 1c

1. ’〈szárnyas (élő)lény(ek csoportja), ill. légi jármű〉 repülve eltávozik (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol’ ❖ Midön már a’ Méhek rajzani kéſzülnek, Mihelyt Nap ſúgári eſtve ſetétülnek, A’ Kaſok óldalán rajok kivül ülnek, Jelentvén azzal, hogy hamar el-repülnek (1774 Vesmás Márton 7374003, 55) | A szarka elrepült a háztetőről (1860 Jókai Mór 8209017, 593) | A litániás, mézeskalácsos, halk délutánban valahol gyönyörűen szólaltak meg a harangok. Mintha két vándor angyal repült volna el a ködbe borult városka felett, s egyet kedvükre énekeltek (1917 Krúdy Gyula CD54) | 5 repülőgép elrepült Budapestre (1942 Bánlaky József CD16) | [az űrszonda] kétszer elrepül belső bolygószomszédunk mellett (2004 Természet Világa CD50).

1a. ’repülésre haszn. eszközzel, kül. repülőgéppel elutazik (vhonnan, vhova v. vmeddig) vki’ ❖ A boszorkánysereg gyorsan kirohana; Keresték a seprőt kétségbeeséssel, De nem találták, s igy nem repülhettek el (1844 Petőfi Sándor 8366136, 215) | Úgy unatkozom Moszkvában… A legszívesebben elröpülnék külföldre (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 327) | Szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán elrepült Kinshasából Mobutu zaire-i elnök (1997 Magyar Hírlap CD09) | Felszáll az utas Budapesten délelőtt tízkor egy böhöm nagy gépre, elrepül Stuttgartig (1998 Természet Világa CD50).

1b. ’〈vándormadár〉 elköltözik’ ❖ Ősz lett, a hársak zöldje hull, A fecske elrepűl (1837 Eötvös József C1599, 27) | az esőcseppek úgy hulltak le sietős sorokban az égről, mint a vándormadarak, amelyek egyszerre repülnek el (1937 Gyergyai Albert ford.–Proust 9202008, 31) | [a költöző] madarak nagyjából állandó időpontban repülnek el, illetve jönnek meg (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065003, 169).

1c. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vki képzeletben elkalandozik vhova, gondolata máshol jár〉’ ❖ az  lelke el-replvén a’ következend idkre, képzelné e rémít napnak szörny kéſzletét (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 180) | Gondolatim feléd gyakran elrepültek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Homlokán kidagadtak az erek, képzelete messze elröpült előre, látta is már az országút porfelhőjében a négy futó paripát (1882–1883 Mikszáth Kálmán 8312003, 96) | [Imrus] képzelete elröpült; s valódi utálattal gondolt korlátolt és fukar fajtájára (1926 Babits Mihály C0699, 182).

1d. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy meghal vki, elszáll belőle a lélek〉’ ❖ meg lehet az is, hogy elrepül a’ halál után a’ lélek a’ maga ki rendelt helyére, és annak idejében vissza jön a’ testbe (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 419) | azok a sötét felhők ott az égen: a halál szekerei, mik az elrepülő lelkeket a másvilágra viszik (1875 Jókai Mór CD18) | Pusztul a test, a lélek elrepül, de él szerelmem győzhetetlenül (1964 Áprily Lajos ford.–Caj Jen 9008087, 62).

2. ’〈könnyű tárgy, dolog〉 légáramlattól sodorva (lebegve) elszáll (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol’ ❖ A kajütgádor ajtajának támaszkodva s kezével a kilincsbe fogózva, nézte a büszke hölgy a feje fölött elrepülő felhőket (1875 Jókai Mór CD18) | Malajdoki Kálmán leszakajtott egy pitypangot s ugy ráfujt, hogy minden bóbitája elrepült (1906 Móra Ferenc C3207, 100) | És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból – Elröpült három falevél (1927 Weöres Sándor 9788467, 66) | tollpihe, ha ráfújnak, elrepül (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈külső erő hatására vmi, kül. elhajított tárgy, kilőtt lövedék〉 a levegőben repül (vhova) v. képes repülni vmeddig, ill. repülve elhalad vhol’ ❖ utánnam hajtotta ſebeéggel dárdáját; de elhibázván hajtáſát, vállaman felyül repült el (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 14) | Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla, Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála (1846 Arany János 8014001, 109) | A lövedékek 4000 lépésre is elrepülnek, célozva azonban legfeljebb 2000 méterre (nálunk 2400 lépésre) lőnek a katonák (1915 RévaiNagyLex. C5709, 20) | Hatalmas csattanás hallatszott, a fagolyó süvítve messzire elrepült (1973 Gion Nándor 9190006, 174) | a magyar versenyző fordított emeléssel úgy hajította el Tretyakovot, hogy még a szőnyeg szélén lévő reklámtábla is elrepült (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég, túlzó) ’〈földi v. vízi jármű(vel vki)〉 nagyon gyorsan elsuhan (vhonnan, vhova), ill. vhol’ ❖ mikor a’ varos felé viſzſza ſétálna, egyeneſen ſzem közbe találá a’ ſzánkázókat; Krónhelm el replt mellette (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 109) | A tengeren járó emberek örülnek, ha a láthatáron meglátnak egy sötét pontot: „Vitorla!”, s mikor egymás mellett elrepülnek, üdvözlik egymást (1877 Jókai Mór CD18) | Naponként száz és száz kocsi repült el előttünk üvöltve, tülkölve, sípolva vagy trombitálva Párizs felé vagy Párizs felől (1909 Ady Endre CD0801) | egyszer Laci bátyámmal ketten kocogtunk Tarcalról s ott, ahol az a kis tanya van az út mellett, utolért egy tügyi szekér. Jó lovak és vidám ügetésben repült el mellettünk (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 286).

4a. (kissé rég, túlzó) ’gyors, könnyed léptekkel elmegy (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol vki’ ❖ Nagyfaluba betértem s Bónisékhoz beszálltam, arra számolván, hogy Samuval majd csakhamar elrepülhetek Katicskámhoz (1832 Jászay Pál C0213, 485) | [Zsuzsánnát] nem igen lehetett látni, legfeljebb csak akkor, ha selyemszoknyájában elröpült az utcán (1900 Krúdy Gyula C2833, 55) | mikor [Sanyi] odaért az ajtóhoz, gyorsan kinyitotta, és elrepült olyan sebesen, ahogy csak telt tőle (1914 Mikes Lajos 9443001, 45).

4b. (vál) ’〈annak kif-ére, hogy vmely táj v. házak, fák stb. sora mozgó járműből nézve elsuhanni látszik vki előtt, mellett〉’ ❖ Az ers ſzél olly ki-mondhatatlan ſebességgel vitte ket, hogy mikor már a’ fldhöz közelebb jártak, az  alattok lév Faluk, mellyek felett által-eveztek, a’ gondolatnál ſebesebben láttattak  mellettek el-replni (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 309) | Az átellenben ülő iú kinézett a mellettük elrepülő tájékra (1856 Jókai Mór CD18) | Mi is tettünk ezen sajátságos mozdonyon egy leutazást, mely a vadregényes völgyön, a mellettünk elrepülő fenyvesek és sziklák között nagyon mulattató volt (1869 Orbán Balázs 8340010, 139) | A herceg egyedül volt a [vonat]fülkében. Határozatlan, piszkos tájék repült el előtte (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 114).

5. (rég) ’〈vmely anyag v. belőle kiválva vmely részecske〉 párologva elillan’ ❖ A’ tüz-álló lúgſónak tulajdonsága, és közelébb való baráttsága, mellyel a’ Salétrom-ſpiritushoz viſeltetik, magával hozza, hogy, mihént egymáſt el-érik, azonnal mindgyárt a’ húgyos ſó (alkali urinoſum) el repülyen, és a’ meſzes föld le-verödgyék (1780 Rácz Sámuel ford.–Haeckel 7278024, 6) | a’ Kéneső […] nem nedvesít, apró golyobisotskákban ide ’s tova görög, és elrepül a’ tűzben (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 662) | a légenynek egy élegülési foka képződik, mellyben kevesebb éleny van, mint a légsavban. Ez legélegnek (Stickoxyd) neveztetik; s minthogy ez gőz, a feloldás alatt pezsegve elrepül (1844 Nendtvich Károly 8330002, 27) | a forrás illó részei a léggel való érintkezésnél elrepülvén, tömör ellemei hátra maradva lerakodnak (1868 Orbán Balázs CD22).

6. (rég, irod) ’〈hang, szó vkinek az ajkáról〉 elhangzik’ ❖ melly igéretet azonban csak addig teljesiték, mig a’ szép hangok elrepülének (1843 Pesti Hírlap CD61) | szemeit felveté a derült égre, egy hosszú fohász repült el ajkairól (1853 Jókai Mór CD18) | Mindegyik ajkáról a meglepetés hangja repült el (1878 Kristóffy József C2825, 96) | Hölgytársaságban soha sem repültek el ajkairól a sokaktól hallani szokott betanult, rideg szólamok (1896 Gyulafehérvári Hírlap 8628001, 2).

7. ’〈(vmennyi) idő, ill. vmely időszak〉 gyorsan, szinte észrevétlenül elmúlik’ ❖ szüntessük meg a robotot mig a kedvező pillanat el nem repül; eszközöljük a status közbejöttével az örök váltságot a birtokos fél sérelme nélkül a föld népe javára (1846 Hetilap CD61) | Vidulva bor között a férfi, Édenbe pillant a poháron át, S századszor újra felidézi Örökre elrepült diákkorát (1887 Reviczky Gyula 8392056, 102) | [a vendégek] fecsegtek, tréfálóztak és úgy elröpült az idő, hogy senki észre se vette, éjfélre járt (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | A fiumei évek gyorsan elrepültek, de a mediterrán klíma, […] a város és a környék olasz kultúrájával megragadták iúi fantáziáját, megalapozták nyelvtudását (1991 Móra László CD30).

7a. ’〈(testi, lelki) jelenség, állapot〉 nyomtalanul eltűnik, ill. hirtelen megszűnik, véget ér’ ❖ Melly hirtelen el-repültél oh kedves és édes álmom! (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 168) | leánya nyugalma is örökre elrepüljön (1884 Szentpály Janka C3964, 39) | [Futó Márton] nem köhögött, fájdalmai elrepültek (1922 Szabó Dezső 9623012, 176) | Egyszeriben elrepült a nevetés mindegyik ajkáról s félszegen álldogálva nézték egymást (1948 Tamási Áron 9701015, 50) | a kedvesség elrepült, a jótetszés eltűnt (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).

8. (kissé rég) ’〈(vmennyi) pénz〉 elköltve hamar elfogy, elúszik’ ❖ Már moſt mikor minden jövedelem egéſzſzen el-repült, esmet 4 pro-Cento [adókötelezettség] fog, a’ mint hallatik, mindenekre ki-irattatni (1796 Bécsi Magyar Merkurius C0345, 211) | „A két millió elröpült ugyan, de helyette megvan a szarkarend” – „Köszönöm barátom! hogy e kitüntetésre segítettél…” (1885 Rózsaági Antal C3643, 79) | mint a legtöbb lángésznél, ugy nála is a pénz amily hamar jött, oly hamar el is repült (1893 PallasLex. CD02).

Fr: idő.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. repül; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elrepül tárgyatlan ige 1c
1.
〈szárnyas (élő)lény(ek csoportja), ill. légi jármű〉 repülve eltávozik (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol
Midön már a’ Méhek rajzani kéſzülnek, Mihelyt Nap ſúgári eſtve ſetétülnek, A’ Kaſok óldalán rajok kivül ülnek, Jelentvén azzal, hogy hamar el-repülnek
(1774 Vesmás Márton)
A szarka elrepült a háztetőről
(1860 Jókai Mór)
A litániás, mézeskalácsos, halk délutánban valahol gyönyörűen szólaltak meg a harangok. Mintha két vándor angyal repült volna el a ködbe borult városka felett, s egyet kedvükre énekeltek
(1917 Krúdy Gyula)
5 repülőgép elrepült Budapestre
(1942 Bánlaky József)
[az űrszonda] kétszer elrepül belső bolygószomszédunk mellett
(2004 Természet Világa)
1a.
repülésre haszn. eszközzel, kül. repülőgéppel elutazik (vhonnan, vhova v. vmeddig) vki
A boszorkánysereg gyorsan kirohana; Keresték a seprőt kétségbeeséssel, De nem találták, s igy nem repülhettek el
(1844 Petőfi Sándor)
Úgy unatkozom Moszkvában… A legszívesebben elröpülnék külföldre
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
Szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán elrepült Kinshasából Mobutu zaire-i elnök
(1997 Magyar Hírlap)
Felszáll az utas Budapesten délelőtt tízkor egy böhöm nagy gépre, elrepül Stuttgartig
(1998 Természet Világa)
1b.
〈vándormadár〉 elköltözik
Ősz lett, a hársak zöldje hull, A fecske elrepűl
(1837 Eötvös József)
az esőcseppek úgy hulltak le sietős sorokban az égről, mint a vándormadarak, amelyek egyszerre repülnek el
(1937 Gyergyai Albert ford.Proust)
[a költöző] madarak nagyjából állandó időpontban repülnek el, illetve jönnek meg
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
1c. (irod)
〈annak kif-ére, hogy vki képzeletben elkalandozik vhova, gondolata máshol jár〉
az  lelke el-replvén a’ következend idkre, képzelné e rémít napnak szörny kéſzletét
(1787 Péczeli József ford.Young)
Gondolatim feléd gyakran elrepültek
(1857 Vasárnapi Újság)
Homlokán kidagadtak az erek, képzelete messze elröpült előre, látta is már az országút porfelhőjében a négy futó paripát
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
[Imrus] képzelete elröpült; s valódi utálattal gondolt korlátolt és fukar fajtájára
(1926 Babits Mihály)
1d. (irod)
〈annak kif-ére, hogy meghal vki, elszáll belőle a lélek〉
meg lehet az is, hogy elrepül a’ halál után a’ lélek a’ maga ki rendelt helyére, és annak idejében vissza jön a’ testbe
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
azok a sötét felhők ott az égen: a halál szekerei, mik az elrepülő lelkeket a másvilágra viszik
(1875 Jókai Mór)
Pusztul a test, a lélek elrepül, de él szerelmem győzhetetlenül
(1964 Áprily Lajos ford.Caj Jen)
2.
〈könnyű tárgy, dolog〉 légáramlattól sodorva (lebegve) elszáll (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol
A kajütgádor ajtajának támaszkodva s kezével a kilincsbe fogózva, nézte a büszke hölgy a feje fölött elrepülő felhőket
(1875 Jókai Mór)
Malajdoki Kálmán leszakajtott egy pitypangot s ugy ráfujt, hogy minden bóbitája elrepült
(1906 Móra Ferenc)
És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból – Elröpült három falevél
(1927 Weöres Sándor)
tollpihe, ha ráfújnak, elrepül
(1995 Magyar Hírlap)
3.
〈külső erő hatására vmi, kül. elhajított tárgy, kilőtt lövedék〉 a levegőben repül (vhova) v. képes repülni vmeddig, ill. repülve elhalad vhol
utánnam hajtotta ſebeéggel dárdáját; de elhibázván hajtáſát, vállaman felyül repült el
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla, Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála
(1846 Arany János)
A lövedékek 4000 lépésre is elrepülnek, célozva azonban legfeljebb 2000 méterre (nálunk 2400 lépésre) lőnek a katonák
(1915 RévaiNagyLex.)
Hatalmas csattanás hallatszott, a fagolyó süvítve messzire elrepült
(1973 Gion Nándor)
a magyar versenyző fordított emeléssel úgy hajította el Tretyakovot, hogy még a szőnyeg szélén lévő reklámtábla is elrepült
(1996 Magyar Hírlap)
4. (kissé rég, túlzó)
〈földi v. vízi jármű(vel vki) nagyon gyorsan elsuhan (vhonnan, vhova), ill. vhol
mikor a’ varos felé viſzſza ſétálna, egyeneſen ſzem közbe találá a’ ſzánkázókat; Krónhelm el replt mellette
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
A tengeren járó emberek örülnek, ha a láthatáron meglátnak egy sötét pontot: „Vitorla!”, s mikor egymás mellett elrepülnek, üdvözlik egymást
(1877 Jókai Mór)
Naponként száz és száz kocsi repült el előttünk üvöltve, tülkölve, sípolva vagy trombitálva Párizs felé vagy Párizs felől
(1909 Ady Endre)
egyszer Laci bátyámmal ketten kocogtunk Tarcalról s ott, ahol az a kis tanya van az út mellett, utolért egy tügyi szekér. Jó lovak és vidám ügetésben repült el mellettünk
(1939 Móricz Zsigmond)
4a. (kissé rég, túlzó)
gyors, könnyed léptekkel elmegy (vhonnan, vhova), ill. így elhalad vhol vki
Nagyfaluba betértem s Bónisékhoz beszálltam, arra számolván, hogy Samuval majd csakhamar elrepülhetek Katicskámhoz
(1832 Jászay Pál)
[Zsuzsánnát] nem igen lehetett látni, legfeljebb csak akkor, ha selyemszoknyájában elröpült az utcán
(1900 Krúdy Gyula)
mikor [Sanyi] odaért az ajtóhoz, gyorsan kinyitotta, és elrepült olyan sebesen, ahogy csak telt tőle
(1914 Mikes Lajos)
4b. (vál)
〈annak kif-ére, hogy vmely táj v. házak, fák stb. sora mozgó járműből nézve elsuhanni látszik vki előtt, mellett〉
Az ers ſzél olly ki-mondhatatlan ſebességgel vitte ket, hogy mikor már a’ fldhöz közelebb jártak, az  alattok lév Faluk, mellyek felett által-eveztek, a’ gondolatnál ſebesebben láttattak  mellettek el-replni
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Az átellenben ülő iú kinézett a mellettük elrepülő tájékra
(1856 Jókai Mór)
Mi is tettünk ezen sajátságos mozdonyon egy leutazást, mely a vadregényes völgyön, a mellettünk elrepülő fenyvesek és sziklák között nagyon mulattató volt
(1869 Orbán Balázs)
A herceg egyedül volt a [vonat]fülkében. Határozatlan, piszkos tájék repült el előtte
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Huysmans)
5. (rég)
〈vmely anyag v. belőle kiválva vmely részecske〉 párologva elillan
A’ tüz-álló lúgſónak tulajdonsága, és közelébb való baráttsága, mellyel a’ Salétrom-ſpiritushoz viſeltetik, magával hozza, hogy, mihént egymáſt el-érik, azonnal mindgyárt a’ húgyos ſó (alkali urinoſum) el repülyen, és a’ meſzes föld le-verödgyék
(1780 Rácz Sámuel ford.Haeckel)
a’ Kéneső […] nem nedvesít, apró golyobisotskákban ide ’s tova görög, és elrepül a’ tűzben
(1799 Fábián József ford.Raff)
a légenynek egy élegülési foka képződik, mellyben kevesebb éleny van, mint a légsavban. Ez legélegnek (Stickoxyd) neveztetik; s minthogy ez gőz, a feloldás alatt pezsegve elrepül
(1844 Nendtvich Károly)
a forrás illó részei a léggel való érintkezésnél elrepülvén, tömör ellemei hátra maradva lerakodnak
(1868 Orbán Balázs)
6. (rég, irod)
〈hang, szó vkinek az ajkáról〉 elhangzik
melly igéretet azonban csak addig teljesiték, mig a’ szép hangok elrepülének
(1843 Pesti Hírlap)
szemeit felveté a derült égre, egy hosszú fohász repült el ajkairól
(1853 Jókai Mór)
Mindegyik ajkáról a meglepetés hangja repült el
(1878 Kristóffy József)
Hölgytársaságban soha sem repültek el ajkairól a sokaktól hallani szokott betanult, rideg szólamok
(1896 Gyulafehérvári Hírlap)
7.
(vmennyi) idő, ill. vmely időszak〉 gyorsan, szinte észrevétlenül elmúlik
szüntessük meg a robotot mig a kedvező pillanat el nem repül; eszközöljük a status közbejöttével az örök váltságot a birtokos fél sérelme nélkül a föld népe javára
(1846 Hetilap)
Vidulva bor között a férfi, Édenbe pillant a poháron át, S századszor újra felidézi Örökre elrepült diákkorát
(1887 Reviczky Gyula)
[a vendégek] fecsegtek, tréfálóztak és úgy elröpült az idő, hogy senki észre se vette, éjfélre járt
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
A fiumei évek gyorsan elrepültek, de a mediterrán klíma, […] a város és a környék olasz kultúrájával megragadták iúi fantáziáját, megalapozták nyelvtudását
(1991 Móra László)
7a.
(testi, lelki) jelenség, állapot〉 nyomtalanul eltűnik, ill. hirtelen megszűnik, véget ér
Melly hirtelen el-repültél oh kedves és édes álmom!
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
leánya nyugalma is örökre elrepüljön
(1884 Szentpály Janka)
[Futó Márton] nem köhögött, fájdalmai elrepültek
(1922 Szabó Dezső)
Egyszeriben elrepült a nevetés mindegyik ajkáról s félszegen álldogálva nézték egymást
(1948 Tamási Áron)
a kedvesség elrepült, a jótetszés eltűnt
(1988 Bibliai nevek és fogalmak)
8. (kissé rég)
(vmennyi) pénz〉 elköltve hamar elfogy, elúszik
Már moſt mikor minden jövedelem egéſzſzen el-repült, esmet 4 pro-Cento [adókötelezettség] fog, a’ mint hallatik, mindenekre ki-irattatni
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
„A két millió elröpült ugyan, de helyette megvan a szarkarend” – „Köszönöm barátom! hogy e kitüntetésre segítettél…”
(1885 Rózsaági Antal)
mint a legtöbb lángésznél, ugy nála is a pénz amily hamar jött, oly hamar el is repült
(1893 PallasLex.)
Fr: idő
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. repül; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások