elrettent ts ige 4b3

(tárgy n. is) ’〈személyt v. csoportot〉 megijeszt, rémülettel tölt el vmi, vki’ ❖ Hogy annyival inkáb el rettentſe ellenſégeit, le botſatotta ſakjának felét, hogy eſmérhetnék meg rajta kereſztül ſzemélyét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 150) | a’ mi a’ Frankusokat leginkább elrettentette, a’ Város’ védelmezibl pedig kivett minden félelmet, e’ vólt; hogy a’ hatalmas Gvelf mind a’ két fél’ szemláttára elesett (1805 Tanárki János ford.–Tasso 8461002, 108) | El ne rettentse a népet az, hogy a kormány s az országgyülés székhelyét Debreczenbe áttevé (1849 Pesti Hírlap 8656002, 3) | Amikor Bunuel bemutat egy kéjgyilkost és az áldozatát: elretten és elrettent (1968 B. Nagy László 9474002, 209).

a. ’rettegést v. visszatetszést keltve elriaszt, ill. visszatart vmitől, vkitől vkit’ ❖ néhai boldog emlékezetü Férjeknek emlékezete meg fogja kezemet, és el rettenti íly ſzörnyüſégtöl ſzivemet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 55) | [a törvény] az érzékeny polgárokat a’ törvénytelen bujaságtól el-rettenteni igyekezett (1804 Georch Illés C1872, 172) | [A tiltott játékok című francia film] a háborútól akar elrettenteni, s az embertől rettentene el – ha mindenben hitelt tudnánk adni neki (1956 Irodalmi Újság márc. 3. C5231, 2) | ha mégis ragaszkodunk Isten nevéhez, akkor egy bénító, idegenséget árasztó, az embert önmagától is elrettentő Istent kell mögé képzelnünk (1988 Földényi F. László 1053001, 11).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elrettent tárgyas ige 4b3
(tárgy n. is)
〈személyt v. csoportot〉 megijeszt, rémülettel tölt el vmi, vki
Hogy annyival inkáb el rettentſe ellenſégeit, le botſatotta ſakjának felét, hogy eſmérhetnék meg rajta kereſztül ſzemélyét
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
a’ mi a’ Frankusokat leginkább elrettentette, a’ Város’ védelmezibl pedig kivett minden félelmet, e’ vólt; hogy a’ hatalmas Gvelf mind a’ két fél’ szemláttára elesett
(1805 Tanárki János ford.Tasso)
El ne rettentse a népet az, hogy a kormány s az országgyülés székhelyét Debreczenbe áttevé
(1849 Pesti Hírlap)
Amikor Bunuel bemutat egy kéjgyilkost és az áldozatát: elretten és elrettent
(1968 B. Nagy László)
a.
rettegést v. visszatetszést keltve elriaszt, ill. visszatart vmitől, vkitől vkit
néhai boldog emlékezetü Férjeknek emlékezete meg fogja kezemet, és el rettenti íly ſzörnyüſégtöl ſzivemet
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[a törvény] az érzékeny polgárokat a’ törvénytelen bujaságtól el-rettenteni igyekezett
(1804 Georch Illés)
[A tiltott játékok című francia film] a háborútól akar elrettenteni, s az embertől rettentene el – ha mindenben hitelt tudnánk adni neki
(1956 Irodalmi Újság márc. 3.)
ha mégis ragaszkodunk Isten nevéhez, akkor egy bénító, idegenséget árasztó, az embert önmagától is elrettentő Istent kell mögé képzelnünk
(1988 Földényi F. László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások