elragadtatás fn 4A

1. ’az elragadtat igével kifejezett folyamat v. cselekvés’ ❖ A’ Grófné illy eröſzakos el-ragadtatáſa által idegen hatalomban lenni látván magát, nem bátorkodot úgy, mint örömeſt akart volna, ſzólni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 185).

2. (rég) ’az önuralom, önmérséklet elvesztésével járó nagyfokú(, túlzott) szenvedélyesség, hév (megnyilvánulása)’ ❖ Kleombrotes, el-ragadtatással. Ágézílaushoz futok fegyveremmel, Jere te is Ágis (1772 Bessenyei György¹ C1076, 88) | Ha [a bölcs ember] valami indúlattyától el-talál ragadtatni, igyekezik azt meg-tsendesíteni, és ſzíveſen ſzégyenli meg-esett el-ragadtatását (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252013, 107) | [a gyermekek] csak ollykor serkentek fel, midőn tudniillik apjok elragadtatásában néha-néha nagyobbakat kiálta (1848 Életképek C0107, 812) | Emlékezni fog az olvasó Arthur bátyámnak azon bizalmas levelére, [...] mely – nem lehet tagadni – fiatalos elragadtatással így kezdődik: „Éljen a magyar! Ma győztünk…” (1885 Görgey István 8160002, 112).

3. ’nagyfokú örömtől, gyönyörűségtől létrejövő önfeledt, rajongó lelkesültség (megnyilvánulása)’ ❖ Te még ifjú vagy Kláriſſa, azon tulajdonságokkal fel-ékeſitve, mellyek a’ férjfiaknak ſziveket elöſzör tüzbe, s’ annakutánna el-ragadtatásba hozzák (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax 7044020, 9) | Tanítóm, ki engem Vitringának olvasására serkengete, hozzám jöve, Marmontellel talála; elragadtatások közt mutattam azt neki (1817 Kazinczy Ferenc 7163004, 84) | Meg sem kisérlem festeni az örömöt s elragadtatást melyet nekem szives meghivása okozott (1882 Vajda János 8503137, 74) | – Ez már úri hely, – kiáltott fel a vendég s olyan őszintén tört ki belőle az elragadtatás, hogy Borbiró hangosan felkacagott (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 76) | Ibi mintha leplezetlen elragadtatással nézett volna rám szónoklatom közben (1983 Balla László 1010019, 168).

4. ’szellemi v. lelki elmélyülés, élmény hatására bekövetkező, (szinte) az önkívülettel határos, eksztatikus tudati v. lelkiállapot’ ❖ nézz meg egy angyali elmével, nemes érzéssel teljes szép ifiú férfit, kinek mennyei szózati elragadtatása közt ajakiról, mint arany patak úgy csergedeznek (1804 Bessenyei György¹ 7044052, 37) | Időnkint a betegek valóságos vallásos elragadtatás állapotába esnek (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267004, 190) | S a Szent Koporsójánál az elragadtatásban térdeplő és tolongó, égnek fordult szemű s alélt, lehullt szemhéjú jámbor híveket, láttad? (1922 Keleti Arthur CD10) | [a halottlátó] három, hét, kilenc napig tartó betegsége, eszméletvesztése, elragadtatása során a túlvilágon jár, s beavatást nyer az ottani törvényekbe (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ragad; ÉKsz.; ÚMTsz.

elragadtatás főnév 4A
1.
az elragadtat igével kifejezett folyamat v. cselekvés
A’ Grófné illy eröſzakos el-ragadtatáſa által idegen hatalomban lenni látván magát, nem bátorkodot úgy, mint örömeſt akart volna, ſzólni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
2. (rég)
az önuralom, önmérséklet elvesztésével járó nagyfokú(, túlzott) szenvedélyesség, hév (megnyilvánulása)
Kleombrotes, el-ragadtatással. Ágézílaushoz futok fegyveremmel, Jere te is Ágis
(1772 Bessenyei György¹)
Ha [a bölcs ember] valami indúlattyától el-talál ragadtatni, igyekezik azt meg-tsendesíteni, és ſzíveſen ſzégyenli meg-esett el-ragadtatását
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
[a gyermekek] csak ollykor serkentek fel, midőn tudniillik apjok elragadtatásában néha-néha nagyobbakat kiálta
(1848 Életképek)
Emlékezni fog az olvasó Arthur bátyámnak azon bizalmas levelére, [...] mely – nem lehet tagadni – fiatalos elragadtatással így kezdődik: „Éljen a magyar! Ma győztünk…”
(1885 Görgey István)
3.
nagyfokú örömtől, gyönyörűségtől létrejövő önfeledt, rajongó lelkesültség (megnyilvánulása)
Te még ifjú vagy Kláriſſa, azon tulajdonságokkal fel-ékeſitve, mellyek a’ férjfiaknak ſziveket elöſzör tüzbe, s’ annakutánna el-ragadtatásba hozzák
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Tanítóm, ki engem Vitringának olvasására serkengete, hozzám jöve, Marmontellel talála; elragadtatások közt mutattam azt neki
(1817 Kazinczy Ferenc)
Meg sem kisérlem festeni az örömöt s elragadtatást melyet nekem szives meghivása okozott
(1882 Vajda János)
– Ez már úri hely, – kiáltott fel a vendég s olyan őszintén tört ki belőle az elragadtatás, hogy Borbiró hangosan felkacagott
(1928 Móricz Zsigmond)
Ibi mintha leplezetlen elragadtatással nézett volna rám szónoklatom közben
(1983 Balla László)
4.
szellemi v. lelki elmélyülés, élmény hatására bekövetkező, (szinte) az önkívülettel határos, eksztatikus tudati v. lelkiállapot
nézz meg egy angyali elmével, nemes érzéssel teljes szép ifiú férfit, kinek mennyei szózati elragadtatása közt ajakiról, mint arany patak úgy csergedeznek
(1804 Bessenyei György¹)
Időnkint a betegek valóságos vallásos elragadtatás állapotába esnek
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
S a Szent Koporsójánál az elragadtatásban térdeplő és tolongó, égnek fordult szemű s alélt, lehullt szemhéjú jámbor híveket, láttad?
(1922 Keleti Arthur)
[a halottlátó] három, hét, kilenc napig tartó betegsége, eszméletvesztése, elragadtatása során a túlvilágon jár, s beavatást nyer az ottani törvényekbe
(1990 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ragad; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások