elsiet ige 5b

1. tn ’〈ember, állat v. jármű〉 gyorsan, sietve eltávozik vhonnan, ill. elmegy vhova’ ❖ rövid bútsúzáſom után azon helyröl el-ettem (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 147) | Poſta-hajók is állitattak ki a’ ſzükséges helyekre; hogy [...] hírt-vinni [...] a’ nevezett Admirálisokhoz el-sieenek (1800 Magyar Kurír C0337, 163) | A holló bátran siet el fészkébe (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | Estig dolgoztam, aztán elsiettem egy koncertre (1937 Kassák Lajos 9314013, 74) | [a román járókelő] elsietett tüntetni (1990 Lovass Zoltán 1097001, 176).

1a. (kissé rég, irod v. vál) ’〈természeti jelenség〉 gyorsan haladva eltávolodik, ill. eltűnik vhonnan (vhova)’ ❖ Vidd el gyöngyeidenn, óh sebes Inn’ vize, melly rabtornyom alatt, a’ Duna’ szélihez, ’s ennek habjaival hirtelen elsietsz a’ bajszos magyarok’ drága határira; vidd el csókjaimat Laura’ lakásihoz (1795 Verseghy Ferenc CD01) | a szélvész amikép jött, elsiet (1857 Tompa Mihály CD01) | [a csúcsról látható] egyfelől Erdővidék a felénk folyó Olttal, le egészen a Barczaságig, másfelől a hévizi völgyület a tőlünk elsiető Olttal le egész Fogarasig (1868 Orbán Balázs 8340004, 81) | a tiszta ég kékje és az elsiető felhők hívnak színes alkonyok elé (1927 Kampis Lajos CD10).

1b. (kissé rég, irod) ’〈idő(szak)〉 gyorsan elmúlik, eltelik’ ❖ Hajh, elsietnek, Posthume, napjaink! (1824 Virág Benedek CD01) | Érzem, érzem minden dobbanással Éltem mi gyorsan elsiet (1858 Madách Imre 8284046, 306) | Hogy elsiet az idő (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 110).

2. tn ’〈ember v. jármű〉 gyorsan, sietve elhalad vhol’ ❖ [egy író] El etett véllek [ti. a bábokkal] Fébusnak temploma mellett, ’S r’ám tsak alig nézvén, egy pázt dombra kutzorgott (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 11) | [Béla] midőn anyja’ házánál nehéz szívvel elsietne, a’ grófnénak több cselédeit látá az útszának ellenkező részeiről lelkindezve a’ ház felé futni (1836 Petrichevich Horváth Lázár 8367005, 219) | Lenn egy zárt hintó sietett el (1908 Szép Ernő CD10) | Elsiet köztünk apróléptü, szikár osztályfőnökünk (1965 Illyés Gyula 9274206, 36).

2a. (kissé rég, irod v. vál) ’〈természeti jelenség〉 nagy sebességgel elhalad vhol’ ❖ egy patak szélén állunk, mely a barlangon át, ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál (1853 Kőváry László 8255002, 103) | A vár alatt elsiető Vityal pataka (1870 Orbán Balázs CD22) | Teljes pompájukban ragyogtak a csillagok és a felhőalakzatok, amint a hold előtt elsiettek, fantasztikus, repülő hóhalmazoknak látszottak (1908 Nagy Lajos CD10).

3. ts ’〈feladatot, munkát〉 hamarjában, kapkodva, felületesen végez el, összecsap, ill. így hoz létre vmit’ ❖ [I. Mátyás] akármely nagy ’s nehéz dologhoz kezdett, azt szemesen megnézte, el nem siette, de erős és állhatatos kézzel végrehajtotta (1822 Zsebkönyv C4585, 102) | Nem tudok elsietni, elnagyolni semmit; a lelkiismeretesség nem erényem, hanem megszokásom (1906 Ambrus Zoltán C0592, 234) | A munkát nem szabad elsietni (1975 Hernádi Miklós 1066007, 259).

3a. ’elhamarkodva, kellő meggondolás v. előkészület nélkül dönt el, ill. hajt végre vmit’ ❖ [ami] föllépésünk módját illeti, mivel etekintetben elsietni a dolgot helytelen volna, [...] annálfogva helyesnek látom én is, hogy etekintetbeni vélemény- és tervadásra az adó tárgyában kinevezett úrbéri rendszeres bizotmány bízattassék meg (1842 Teleki László² 8473007, 359) | Kedves fiam, el ne siesd a házasságodat (1898 Gyarmathy Zsigáné C1955, 10) | egy pillanatra sem veszti el a fejét, nem siet el semmit, megvárja, amíg a sors intézkedik (1937 Németh Andor 9480023, 287) | Személyi kérdésekben Orbán Péter nem kívánja elsietni a döntést, hanem előbb tájékozódik és mérlegel (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elsiet ige 5b
1. tárgyatlan
〈ember, állat v. jármű〉 gyorsan, sietve eltávozik vhonnan, ill. elmegy vhova
rövid bútsúzáſom után azon helyröl el-ettem
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Poſta-hajók is állitattak ki a’ ſzükséges helyekre; hogy [...] hírt-vinni [...] a’ nevezett Admirálisokhoz el-sieenek
(1800 Magyar Kurír)
A holló bátran siet el fészkébe
(1827 Vörösmarty Mihály)
Estig dolgoztam, aztán elsiettem egy koncertre
(1937 Kassák Lajos)
[a román járókelő] elsietett tüntetni
(1990 Lovass Zoltán)
1a. (kissé rég, irod v. vál)
〈természeti jelenség〉 gyorsan haladva eltávolodik, ill. eltűnik vhonnan (vhova)
Vidd el gyöngyeidenn, óh sebes Inn’ vize, melly rabtornyom alatt, a’ Duna’ szélihez, ’s ennek habjaival hirtelen elsietsz a’ bajszos magyarok’ drága határira; vidd el csókjaimat Laura’ lakásihoz
(1795 Verseghy Ferenc)
a szélvész amikép jött, elsiet
(1857 Tompa Mihály)
[a csúcsról látható] egyfelől Erdővidék a felénk folyó Olttal, le egészen a Barczaságig, másfelől a hévizi völgyület a tőlünk elsiető Olttal le egész Fogarasig
(1868 Orbán Balázs)
a tiszta ég kékje és az elsiető felhők hívnak színes alkonyok elé
(1927 Kampis Lajos)
1b. (kissé rég, irod)
〈idő(szak) gyorsan elmúlik, eltelik
Hajh, elsietnek, Posthume, napjaink!
(1824 Virág Benedek)
Érzem, érzem minden dobbanással Éltem mi gyorsan elsiet
(1858 Madách Imre)
Hogy elsiet az idő
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
2. tárgyatlan
〈ember v. jármű〉 gyorsan, sietve elhalad vhol
[egy író] El etett véllek [ti. a bábokkal] Fébusnak temploma mellett, ’S r’ám tsak alig nézvén, egy pázt dombra kutzorgott
(1791 Verseghy Ferenc)
[Béla] midőn anyja’ házánál nehéz szívvel elsietne, a’ grófnénak több cselédeit látá az útszának ellenkező részeiről lelkindezve a’ ház felé futni
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
Lenn egy zárt hintó sietett el
(1908 Szép Ernő)
Elsiet köztünk apróléptü, szikár osztályfőnökünk
(1965 Illyés Gyula)
2a. (kissé rég, irod v. vál)
〈természeti jelenség〉 nagy sebességgel elhalad vhol
egy patak szélén állunk, mely a barlangon át, ki tudja honnan jőve s hova menve siet el lábainknál
(1853 Kőváry László)
A vár alatt elsiető Vityal pataka
(1870 Orbán Balázs)
Teljes pompájukban ragyogtak a csillagok és a felhőalakzatok, amint a hold előtt elsiettek, fantasztikus, repülő hóhalmazoknak látszottak
(1908 Nagy Lajos)
3. tárgyas
〈feladatot, munkát〉 hamarjában, kapkodva, felületesen végez el, összecsap, ill. így hoz létre vmit
[I. Mátyás] akármely nagy ’s nehéz dologhoz kezdett, azt szemesen megnézte, el nem siette, de erős és állhatatos kézzel végrehajtotta
(1822 Zsebkönyv)
Nem tudok elsietni, elnagyolni semmit; a lelkiismeretesség nem erényem, hanem megszokásom
(1906 Ambrus Zoltán)
A munkát nem szabad elsietni
(1975 Hernádi Miklós)
3a.
elhamarkodva, kellő meggondolás v. előkészület nélkül dönt el, ill. hajt végre vmit
[ami] föllépésünk módját illeti, mivel etekintetben elsietni a dolgot helytelen volna, [...] annálfogva helyesnek látom én is, hogy etekintetbeni vélemény- és tervadásra az adó tárgyában kinevezett úrbéri rendszeres bizotmány bízattassék meg
(1842 Teleki László²)
Kedves fiam, el ne siesd a házasságodat
(1898 Gyarmathy Zsigáné)
egy pillanatra sem veszti el a fejét, nem siet el semmit, megvárja, amíg a sors intézkedik
(1937 Németh Andor)
Személyi kérdésekben Orbán Péter nem kívánja elsietni a döntést, hanem előbb tájékozódik és mérlegel
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások