elsuhan tn ige 1a1

1. ’suhanva, sima, egyenletes, gyors mozgással, alig hallhatóan v. hangtalanul elhalad vhol, vmi mellett vki, vmi’ ❖ Be laan ſuhanſz-el, kis forrás, a’ kék liliom és vízi-róſa ſzálai közt (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 256) | Egy ugrást hallánk ekkor a’ bakról, ’s egy fehér kalapos alak suhant el kocsink mellett (1841 Kovács Pál² 8251002, 201) | az éppen utunkba röpülő labda előtt hirtelen megállva, azt magunk előtt elsuhanni engedjük, s csak ha ez már megtörtént, futunk tovább a kitüzött czél felé (1885 Porzsolt Lajos 8375001, 13) | Az utcák néptelenek, csak egy-egy egerésző macska suhan el világitó fényes szemekkel (1894 Mikszáth Kálmán C3128, 134) | [az autó] elmegy mellettünk, elsuhan (1920 Babits Mihály C0695, 252) | A hinta elsuhant mellette, még lendült egyet-kettőt, aztán megállt (1969 Mándy Iván 9420035, 514) | Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

1a. ’〈fény, árnyék stb.〉 mozogva vmire rávetül, és így elhaladni látszik vhol’ ❖ A fal hosszában [...] óriási árnyék suhant el (1876 Ágai Adolf C0546, 22) | elsuhannak rémes látományok A hótakarta sik mező felett (1881 Vészi József C4464, 89) | Ha a Vatikán muzeumaiban lecsukja szemeit, aranyos fények suhannak el mellette a márvány-padlón (1903 Prohászka Ottokár 1125022, 107) | egy szovjet egyenruhás ember árnyéka suhant el mellettem (1991 Kun Miklós 2003050, 36).

1b. ’〈táj, ill. épület, fa stb. v. azok sora〉 mozgó járműből v. lóhátról nézve így elhaladni látszik’ ❖ Kitekinték a kocsi ablakából. A mi közel volt, az szemet kápráztatva suhant el mellettünk (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az utazót, ha a fensikon vágtat lóháton (1911 Krúdy Gyula C2844, 6) | gyorsvonaton robogott vissza, végig az Alföldön [...]. Mezők suhantak el, gémeskutak, gulyák, mocsarak, szamártövisek, kék mezei virágok, pipacsok (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 56) | [Mihom Dezső a traktorból] az ugrálva elsuhanó útszélt fürkészi (1961 Népszabadság nov. 28. C4813, 2).

1c. (ritk, átv is) ’így eltávozik, eltűnik (vhonnan v. vhova) vki, vmi’ ❖ Itt az egész guja mind reá rohanék, Én pedig a’ gyepen addig el-suhanék (1794 Farkas András C1688, 22) | Haha! Beczkó most igaz Bolond vagy; Eszed, szíveddel el suhant (1819 Kisfaludy Károly C2681, 62) | Rezzenve suhant-el lyukába a’ Gyék (1825 Fáy András¹ C1716, 28) | [Euphemie] elsuhan mellőlem s egyenesen a boltnak tart (1868 Podmaniczky Frigyes C3526, 148) | Egy lány és egy fiú felpattant az autóra. Elsuhantak (1927 Zsigray Julianna CD10).

2. (vál) ’〈idő(egység), vminek az időszaka〉 gyorsan, észrevétlenül eltelik, elmúlik’ ❖ veſzedelmes dolog [...] az  Tárſaságába a’ ſebeſs órákat el-ſuhanni engedni (1794 Araspes és Pánthéa ford. C3378, 69) | ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot (1844 Pesti Hírlap CD61) | Sok, sok esztendő elsuhant azóta, hogy együtt léptünk a kálvária kanyargós, tüskés gyalogútjára (1898 Lőrinczy György C2936, 18) | mintha a hadifogság is felhőtlenül suhant volna el a magyarok feje fölött (1989 Csoóri Sándor 9090085, 803).

3. elsuhan vmi felett (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely témával, problémával, feladattal nem v. csak érintőleg, felületesen foglalkozik vki, vmi〉’ ❖ Sok esett őrajta, sok jeles történet A mi fölött most csak elsuhan az ének (1849–1853 Arany János C0640, 345) | Egyazon őskultúrából nőtt Tápé is és Szeged is. De a modern Magyarország egyiket teljesen átalakította, kiforgatta eredeti valójából, a másik felett pedig teljesen nyomtalanul suhant el (1937 Féja Géza 9138005, 255) | olyan rettenetesen féltem még az éhségtől, hogy amint az árnyéka felmerült, nyomban ettem. Azelőtt elsuhantam volna az ilyen kis éhségérzetek felett, amelyek elmúlnak maguktól, most azonban rögtön megrémültem, [...] és a rémületet rögtön meg akartam szüntetni (1938 Dallos Sándor 9098002, 181).

4. (irod) ’〈érzés, indulat kifejezése kül. vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik; átsuhan’ ❖ Nem láttál-é valami felleget suhanni el a’ Császárné abrázatján [!] (1816 Bolyai Farkas C1148, 49) | Veronka ajka körül mosoly suhant el (1895 Mikszáth Kálmán 8312007, 145) | valamiféle gúnyos mosoly suhant el a kis ember arcán (1933 Füst Milán CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elsuhan tárgyatlan ige 1a1
1.
suhanva, sima, egyenletes, gyors mozgással, alig hallhatóan v. hangtalanul elhalad vhol, vmi mellett vki, vmi
Be laan ſuhanſz-el, kis forrás, a’ kék liliom és vízi-róſa ſzálai közt
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Egy ugrást hallánk ekkor a’ bakról, ’s egy fehér kalapos alak suhant el kocsink mellett
(1841 Kovács Pál²)
az éppen utunkba röpülő labda előtt hirtelen megállva, azt magunk előtt elsuhanni engedjük, s csak ha ez már megtörtént, futunk tovább a kitüzött czél felé
(1885 Porzsolt Lajos)
Az utcák néptelenek, csak egy-egy egerésző macska suhan el világitó fényes szemekkel
(1894 Mikszáth Kálmán)
[az autó] elmegy mellettünk, elsuhan
(1920 Babits Mihály)
A hinta elsuhant mellette, még lendült egyet-kettőt, aztán megállt
(1969 Mándy Iván)
Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen
(1995 Protestáns Biblia ford.)
1a.
〈fény, árnyék stb.〉 mozogva vmire rávetül, és így elhaladni látszik vhol
A fal hosszában [...] óriási árnyék suhant el
(1876 Ágai Adolf)
elsuhannak rémes látományok A hótakarta sik mező felett
(1881 Vészi József)
Ha a Vatikán muzeumaiban lecsukja szemeit, aranyos fények suhannak el mellette a márvány-padlón
(1903 Prohászka Ottokár)
egy szovjet egyenruhás ember árnyéka suhant el mellettem
(1991 Kun Miklós)
1b.
〈táj, ill. épület, fa stb. v. azok sora〉 mozgó járműből v. lóhátról nézve így elhaladni látszik
Kitekinték a kocsi ablakából. A mi közel volt, az szemet kápráztatva suhant el mellettünk
(1859 Vasárnapi Újság)
Nyáron az elsuhanó fák és háztetők vigasztalják az utazót, ha a fensikon vágtat lóháton
(1911 Krúdy Gyula)
gyorsvonaton robogott vissza, végig az Alföldön [...]. Mezők suhantak el, gémeskutak, gulyák, mocsarak, szamártövisek, kék mezei virágok, pipacsok
(1920 Kosztolányi Dezső)
[Mihom Dezső a traktorból] az ugrálva elsuhanó útszélt fürkészi
(1961 Népszabadság nov. 28.)
1c. (ritk, átv is)
így eltávozik, eltűnik (vhonnan v. vhova) vki, vmi
Itt az egész guja mind reá rohanék, Én pedig a’ gyepen addig el-suhanék
(1794 Farkas András)
Haha! Beczkó most igaz Bolond vagy; Eszed, szíveddel el suhant
(1819 Kisfaludy Károly)
Rezzenve suhant-el lyukába a’ Gyék
(1825 Fáy András¹)
[Euphemie] elsuhan mellőlem s egyenesen a boltnak tart
(1868 Podmaniczky Frigyes)
Egy lány és egy fiú felpattant az autóra. Elsuhantak
(1927 Zsigray Julianna)
2. (vál)
〈idő(egység), vminek az időszaka〉 gyorsan, észrevétlenül eltelik, elmúlik
veſzedelmes dolog [...] az  Tárſaságába a’ ſebeſs órákat el-ſuhanni engedni
(1794 Araspes és Pánthéa ford.)
ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot
(1844 Pesti Hírlap)
Sok, sok esztendő elsuhant azóta, hogy együtt léptünk a kálvária kanyargós, tüskés gyalogútjára
(1898 Lőrinczy György)
mintha a hadifogság is felhőtlenül suhant volna el a magyarok feje fölött
(1989 Csoóri Sándor)
3. elsuhan vmi felett (ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely témával, problémával, feladattal nem v. csak érintőleg, felületesen foglalkozik vki, vmi〉
Sok esett őrajta, sok jeles történet A mi fölött most csak elsuhan az ének
(1849–1853 Arany János)
Egyazon őskultúrából nőtt Tápé is és Szeged is. De a modern Magyarország egyiket teljesen átalakította, kiforgatta eredeti valójából, a másik felett pedig teljesen nyomtalanul suhant el
(1937 Féja Géza)
olyan rettenetesen féltem még az éhségtől, hogy amint az árnyéka felmerült, nyomban ettem. Azelőtt elsuhantam volna az ilyen kis éhségérzetek felett, amelyek elmúlnak maguktól, most azonban rögtön megrémültem, [...] és a rémületet rögtön meg akartam szüntetni
(1938 Dallos Sándor)
4. (irod)
〈érzés, indulat kifejezése kül. vkinek az arcán〉 rövid ideig tükröződik; átsuhan
Nem láttál-é valami felleget suhanni el a’ Császárné abrázatján [!]
(1816 Bolyai Farkas)
Veronka ajka körül mosoly suhant el
(1895 Mikszáth Kálmán)
valamiféle gúnyos mosoly suhant el a kis ember arcán
(1933 Füst Milán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások