elszóródik tn ige 12a

1. (rég) ’〈szemcsés v. porszerű anyag, ill. több (összetartozó) tárgy, dolog〉 széthull, szétszóródik(, és kárba vész, ill. elkallódik)’ ❖ [Az elveszett lány] ruháit [...] a’ Szobátskában, el-ſzóródva megtalálák (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 30) | a’ Könyvkötő által, hogy el ne szóródhassanak, egybe köttettünk [sok levéltári iratot] (1823 Kazinczy Ferenc C4940, 332) | Ha a toktermés rugalmasan pattan fel, a magvak messzire elszóródnak (1895 PallasLex. CD02) | A cigarettapapír szétnyílt, a dohány fele elszóródott (1962 Lengyel József 9395004, 274) | A ruhája lisztes lett, a liszt elszoródva a földön, padon (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. (ritk) ’〈pénz〉 elpazarlódik’ ❖ [a Vatikán célja, hogy a papok vagyona] zárdacélokra s egyéb szent miegymásra szóródjék el (1908 Ady Endre CD0801) | elképedve látta, hogy útközben Angoulême-től Párisig szinte az egész pénz elszóródik, amit ő egyesztendei életre szánt (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 129).

2. ’〈annak kif-ére, hogy vmely tárgynak a részei, vmely egység darabjai szétesve, széthullva más-más egyenlőtlen távolságban levő helyre kerülnek〉’ ❖ Uliſſes’ hajóji hogy úgy el-bomlottak, ’S-törödt darabjai ugy el-is-ſzórodtak (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 206) | Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva [Pompeji], mit ámulsz? Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot? (1841 Petőfi Sándor CD01) | A domb területén ritkán elszóródva találtam a felszínen őskori kerámiatöredékeket, melyek a korai bronzkorra datálhatók (1971 Mihály Péter CD52).

2a. ’〈annak kif-ére, hogy összetartozó emberek csoportja, közössége felbomlik, és tagjai különféle, egymástól rendsz. távol eső helyekre kerülnek〉’ ❖ hozzája gyltenek azon emberei-is, kik a’ Szigetben el-szóródva vóltanak (1798 Dugonics András C1460, 95) | boldogtalan hazája hős fiait elszóródni látta a föld hátán (1878 Kossuth Lajos CD32) | [a rablók] gondatlanul, elszóródva, megpakolva [...] kapaszkodtak felfelé (1906 Móricz Zsigmond C3231, 44) | [A tábor menekültjei közül] sokan hazamentek, jó páran Kanadába, Ausztráliába és a világ különböző részére elszóródtak (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’〈figyelem〉 megoszlik, szétszóródik’ ❖ [az imádságok rövid szakaszokra vannak tördelve,] hogy az elszóródni kezdő eszmélet minden nyomon magához térhessen (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 579) | a’ futkozó ’s tétovázó elme a’ foglalatosságok’ öszszehalmozása által még inkább elszóródik (1825 Szilasy János 8450005, 99).

4. (rég) ’szétszórttá, szórakozottá válik, ill. szórakozik vki’ ❖ szokása szerént elszóródva andalgván, más templomba talált menni (1832 Lencsés József Antal ford. C2907, 60) | nem állapodom meg Pesten; gyógyúlni, vagy legalább enyhűlni, elszóródni akarok (1848 Tompa Mihály C0642, 213) | [Kupcsik] bármiként igyekezett is elszóródni egyebütt, szeme önkéntelenül visszatért a szép asszonyhoz (1881 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF. ~, elszóródott; ÉrtSz.; ÉKsz.

elszóródik ❖ tárgyatlan ige ◦ 12a ◦
permalink
1. (rég)
〈szemcsés v. porszerű anyag, ill. több (összetartozó) tárgy, dolog〉 széthull, szétszóródik(, és kárba vész, ill. elkallódik)
[Az elveszett lány] ruháit [...] a’ Szobátskában, el-ſzóródva megtalálák
(1793 Szűts István ford.–Naubert)
a’ Könyvkötő által, hogy el ne szóródhassanak, egybe köttettünk [sok levéltári iratot]
(1823 Kazinczy Ferenc)
Ha a toktermés rugalmasan pattan fel, a magvak messzire elszóródnak
(1895 PallasLex.)
A cigarettapapír szétnyílt, a dohány fele elszóródott
(1962 Lengyel József)
A ruhája lisztes lett, a liszt elszoródva a földön, padon
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a. (ritk)
〈pénz〉 elpazarlódik
[a Vatikán célja, hogy a papok vagyona] zárdacélokra s egyéb szent miegymásra szóródjék el
(1908 Ady Endre)
elképedve látta, hogy útközben Angoulême-től Párisig szinte az egész pénz elszóródik, amit ő egyesztendei életre szánt
(1954 Benedek Marcell ford.–Balzac)
2.
〈annak kif-ére, hogy vmely tárgynak a részei, vmely egység darabjai szétesve, széthullva más-más egyenlőtlen távolságban levő helyre kerülnek〉
Uliſſes’ hajóji hogy úgy el-bomlottak, ’S-törödt darabjai ugy el-is-ſzórodtak
(1780 Dugonics András ford.–Homérosz)
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva [Pompeji], mit ámulsz? Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot?
(1841 Petőfi Sándor)
A domb területén ritkán elszóródva találtam a felszínen őskori kerámiatöredékeket, melyek a korai bronzkorra datálhatók
(1971 Mihály Péter)
2a.
〈annak kif-ére, hogy összetartozó emberek csoportja, közössége felbomlik, és tagjai különféle, egymástól rendsz. távol eső helyekre kerülnek〉
hozzája gyltenek azon emberei-is, kik a’ Szigetben el-szóródva vóltanak
(1798 Dugonics András)
boldogtalan hazája hős fiait elszóródni látta a föld hátán
(1878 Kossuth Lajos)
[a rablók] gondatlanul, elszóródva, megpakolva [...] kapaszkodtak felfelé
(1906 Móricz Zsigmond)
[A tábor menekültjei közül] sokan hazamentek, jó páran Kanadába, Ausztráliába és a világ különböző részére elszóródtak
(1998 Magyar Hírlap)
3. (rég)
〈figyelem〉 megoszlik, szétszóródik
[az imádságok rövid szakaszokra vannak tördelve,] hogy az elszóródni kezdő eszmélet minden nyomon magához térhessen
(1807 Kazinczy Ferenc)
a’ futkozó ’s tétovázó elme a’ foglalatosságok’ öszszehalmozása által még inkább elszóródik
(1825 Szilasy János)
4. (rég)
szétszórttá, szórakozottá válik, ill. szórakozik vki
szokása szerént elszóródva andalgván, más templomba talált menni
(1832 Lencsés József Antal ford.)
nem állapodom meg Pesten; gyógyúlni, vagy legalább enyhűlni, elszóródni akarok
(1848 Tompa Mihály)
[Kupcsik] bármiként igyekezett is elszóródni egyebütt, szeme önkéntelenül visszatért a szép asszonyhoz
(1881 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF. ~, elszóródott; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások