elszörnyed tn ige 1b1

1. ’〈vmely félelmetes, szörnyű dolgot érzékelve v. elképzelve〉 elborzad, iszonyattal telik el vki’ ❖ Hirtelen’ kiveti magát az ablakon, mindnyájan elszörnyednek (1820 Szentmiklóssy Alajos C3962, 91) | Kegyed elszörnyed, úgy-e, ha kiszabadult medvét lát, nem? (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | Hatvan-hetven honvéd, aki még talpon tudott maradni az égiháborúhoz hasonló roham után, menekülő futásban közelgett a kis híd felé, ahol Petőfi elszörnyedve állott (1922 Krúdy Gyula CD54) | – Azt álmodtam, hogy elraboltak a partizánok. Éreztem, hogy ledarálnak, és éreztem, hogy ropogok a fogaik között. – Jaj Istenem! – szörnyedt el Mariska. – Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat? (1967 Örkény István 9500034, 184).

1a. (ritk) ’megijedve visszariad, visszaretten vmitől’ ❖ az előretolt had elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt, ellepve halotti lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna (1877 Jókai Mór CD18) | Az általános választójog gondolata nem a racionális szellem alkotása, hanem az európai intellektualizmusban rejlő mélyebb, történeti tartalmaké, csak a fejszám szerint való szavazás racionális s ettől még elszörnyedt volna a társadalom (1936 Hajnal István CD42).

2. ’megdöbben, ill. megütközik, megbotránkozik vmin’ ❖ Néz a’ hajós, mélyen sóhajt, Keblét bú tépdeli; Kiért megvívott annyi bajt, Elpártoltnak leli. Elszörnyed, bús haragra kél (1825 Aurora C0033, 56) | El voltam szörnyedve a drákói keménységű itélet fölött (1886 Jókai Mór C2334, 298) | – De hiszen ez nem igaz! … Becsületem szentségére mondom neked, hogy nem igaz! … – esküdözött Csipisz, elszörnyedve azon, hogy így megrágalmazták (1912 Ambrus Zoltán CD10) | [Róma legmodernebb villamosa] olajzöld színű és félemeletes, nem szólva arról, hogy légkondicionált (e szótól elszörnyedt már néhány érzékeny kebel; én is utálom bizony, de használom) (2004 Bikácsy Gergely 3147004, 455).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szörnyű; ÉKsz.

elszörnyed ❖ tárgyatlan ige ◦ 1b1 ◦
permalink
1.
〈vmely félelmetes, szörnyű dolgot érzékelve v. elképzelve〉 elborzad, iszonyattal telik el vki
Hirtelen’ kiveti magát az ablakon, mindnyájan elszörnyednek
(1820 Szentmiklóssy Alajos)
Kegyed elszörnyed, úgy-e, ha kiszabadult medvét lát, nem?
(1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare)
Hatvan-hetven honvéd, aki még talpon tudott maradni az égiháborúhoz hasonló roham után, menekülő futásban közelgett a kis híd felé, ahol Petőfi elszörnyedve állott
(1922 Krúdy Gyula)
– Azt álmodtam, hogy elraboltak a partizánok. Éreztem, hogy ledarálnak, és éreztem, hogy ropogok a fogaik között. – Jaj Istenem! – szörnyedt el Mariska. – Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat?
(1967 Örkény István)
1a. (ritk)
megijedve visszariad, visszaretten vmitől
az előretolt had elszörnyed feladatától, mikor egy piacot lát maga előtt, ellepve halotti lepedőikbe burkolt kísértetektől; visszafordulna
(1877 Jókai Mór)
Az általános választójog gondolata nem a racionális szellem alkotása, hanem az európai intellektualizmusban rejlő mélyebb, történeti tartalmaké, csak a fejszám szerint való szavazás racionális s ettől még elszörnyedt volna a társadalom
(1936 Hajnal István)
2.
megdöbben, ill. megütközik, megbotránkozik vmin
Néz a’ hajós, mélyen sóhajt, Keblét bú tépdeli; Kiért megvívott annyi bajt, Elpártoltnak leli. Elszörnyed, bús haragra kél
(1825 Aurora)
El voltam szörnyedve a drákói keménységű itélet fölött
(1886 Jókai Mór)
– De hiszen ez nem igaz! … Becsületem szentségére mondom neked, hogy nem igaz! … – esküdözött Csipisz, elszörnyedve azon, hogy így megrágalmazták
(1912 Ambrus Zoltán)
[Róma legmodernebb villamosa] olajzöld színű és félemeletes, nem szólva arról, hogy légkondicionált (e szótól elszörnyedt már néhány érzékeny kebel; én is utálom bizony, de használom)
(2004 Bikácsy Gergely)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szörnyű; ÉKsz.

Beállítások