állatias mn 15A3

1. ’vmely állatot idéző, rá emlékeztető 〈test(rész), külső〉’ ❖ állatias száj, duzzadt, kicserepesedett ajakokkal (1882 Teleki Sándor C4111, 80) | az újszülött istent [ti. Pánt] furcsa, állatias, torzonborz alakúnak képzelte a mythikus hagyomány (1904 ÓkoriLex. CD28) | A tömeg fölött vöröstollas kalapok, parókák, borotvált, állatias pofák bukkantak föl (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 313).

2. ’állatra emlékeztető, ill. állati indulatainak engedő, durva, brutális 〈ember, kül. férfi〉’ ❖ szinte látta magát vérben vergődni az állatias apa lábainál (1886 Bródy Sándor C1193, 45) | A szobába belépett a férfi; erős volt és állatias, s a hangja olyan volt, mint a kuvaszoké (1922 Bókay János CD10).

2a. ’ilyen személyre valló, rá jellemző 〈érzelem, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ az alélt hölgy ajkaira szenvélyessége egész állatias dühével csókot nyomott (1850 Szilágyi Sándor C4024, 55) | Kiáltás, orditás, állatias üvöltés támadt (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536005, 256) | állatias ösztöneiben (1989 Könczöl Csaba ford.–Gorkij 2039025, 80) | állatias szenvedélyek (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ’emberhez nem méltó, ill. elviselhetetlen(ül nehéz) 〈állapot, tevékenység stb.〉’ ❖ csöndes estéken a nóta is megered, [az aratók] egyszerre elfelejtik mind a nappal állatias robotját (1954 Darvas József 9101013, 88).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

állatias melléknév 15A3
1.
vmely állatot idéző, rá emlékeztető 〈test(rész), külső〉
állatias száj, duzzadt, kicserepesedett ajakokkal
(1882 Teleki Sándor)
az újszülött istent [ti. Pánt] furcsa, állatias, torzonborz alakúnak képzelte a mythikus hagyomány
(1904 ÓkoriLex.)
A tömeg fölött vöröstollas kalapok, parókák, borotvált, állatias pofák bukkantak föl
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
2.
állatra emlékeztető, ill. állati indulatainak engedő, durva, brutális 〈ember, kül. férfi〉
szinte látta magát vérben vergődni az állatias apa lábainál
(1886 Bródy Sándor)
A szobába belépett a férfi; erős volt és állatias, s a hangja olyan volt, mint a kuvaszoké
(1922 Bókay János)
2a.
ilyen személyre valló, rá jellemző 〈érzelem, megnyilvánulás stb.〉
az alélt hölgy ajkaira szenvélyessége egész állatias dühével csókot nyomott
(1850 Szilágyi Sándor)
Kiáltás, orditás, állatias üvöltés támadt
(1895 Zempléni P. Gyula ford.Zola)
állatias ösztöneiben
(1989 Könczöl Csaba ford.Gorkij)
állatias szenvedélyek
(1999 Magyar Hírlap)
3.
emberhez nem méltó, ill. elviselhetetlen(ül nehéz) 〈állapot, tevékenység stb.〉
csöndes estéken a nóta is megered, [az aratók] egyszerre elfelejtik mind a nappal állatias robotját
(1954 Darvas József)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások