eltelik tn ige 11b

1. (kissé rég, túlzó is) ’〈folyékony v. darabos, szemcsés anyaggal, ill. élőlények v. dolgok sokaságával〉(fokozatosan) megtelik, ill. tele lesz vmi’ ❖ kilentzedik napra virradván, egéſzſzen el tölt a’ város katonasággal (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 127) | nem szükség hogy keserű epével légyen el telve a’ serleg, és hogy az Édes alig éreztessen benne (1810 Dessewffy József C2560, 509) | Prussziának és Russziának mi adhatnánk bort, de ez a’ két Ország annyira el van telve franczia-borokkal, hogy a’ mi borunknak ízét is elfelejtette (1827 Kazinczy Ferenc C4937, 288) | rossz a’ víz, és sok mész részekkel van eltelve (1830 Némethy József ford. 8333002, 30) | mintha egész teste, föl ’s alá nyüsgő hangyákkal volna eltelve (1847 Malatides Dániel 8291003, 65) | kiégetés hiányában a föld tulságosan eltelik gazzal (1861 Rosty Pál C3639, 67) | a szeme eltelt könnyel (1947 Örkény István 2005106, 30).

1a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely teret, hely(iség)et v. a levegőt fény, hang, szag stb. szétáradva teljesen, minden részében betölt(i)〉’ ❖ [Az ütközet alatt] a’ föld nyögött, a’ levegö-ég pedig el-tölt zengéel (1778 Bessenyei György¹ C1094, 18) | Hah, mint sötétül a határ, sürű Köd ömlik; a sik eltelik vele (1823 Vörösmarty Mihály C4540, 312) | A’ csarnok eltelik nagy égi fénnyel ’S Hunyadra ’s a’ vitézre száll tüzével (1837 Czuczor Gergely C0044, 229) | A levegő a hat napon át dolgozó s ünnepen kitóduló munkásnép izzadtságával van eltelve (1872 Vajda János 8503072, 119) | a számtalan „éljen” kiáltások hangjával egész palota eltelt (1967 Busa Margit CD52).

1b. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely jelenség, tevékenység egyre jobban elterjed, ill. tért hódít, eluralkodik vhol〉’ ❖ Ebédjek elmúlik, muzsikát kezdenek, Az aranyas szobák játékkal eltelnek (1772 Bessenyei György¹ CD01) | vén asszonyi pletykákkal telvén el e nagy embereknek társaságok (1804 Bessenyei György¹ 7044045, 241) | [az] egész város eltelt […] a rossz véleménnyel (1884 Bartalus István C0846, 155) | Az eddig csaknem kizárólag humanisztikus magyar műveltség mind jobban eltelik természettudományi eszmékkel (1917 Schöpflin Aladár CD10).

2. ’〈vki(nek a szíve, lelke, elméje) v. vmely csoport minden tagja, egésze vmely érzéssel, gondolattal stb.〉 megtelik, teljesen annak hatása alá kerül’ ❖ Az egéſz Scithia el tölt ezen ujságon örömmel (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 114) | [Ráth] nagyon sokat vesztett előttem. A’ legbohóbb gondolatokkal tölt-el feje (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 357) | lelke el volt telve a fényes költészet ábrándképével (1854 Jókai Mór CD18) | magasabb eszmék iránt fogékony, a szebb jövő reményeitől eltelt iú (1891 Akadémiai Értesítő C0012, 453) | a szíve nagy-nagy szánalommal telt el minden élő iránt (1930 Tamás Mihály CD10) | Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (hat-i ign-i alakban) (pejor) ’〈képességei, eredményei, körülményei stb. miatt〉 túlzottan magabiztossá, önteltté, önhitté válik vki’ ❖ Nagyon el van telve magával, a’ ki nem hiheti hogy hibát ejthet (1809 Kazinczy Ferenc C2560, 72) | mathematikai tudományával annyira el volt telve, hogy minden embert lenézett (1881 Boross Mihály C1152, 322) | Erzsi el volt telve doktorleányával, sorra látogatta régi ismerőseit, fontoskodón utasítva mindannyiszor Bábit a beteggel való bánásra (1926 Babits Mihály C0699, 167) | Rég rossz, ha egy alkotó- vagy előadóművész elégedetten, önmagától eltelve hátradől a karosszékben (1997 Figyelő CD2601).

3. ’〈annak kif-ére, hogy annyit fogyaszt, ill. olyan mértékben részesül vmiből vki v. vmi, hogy – azzal jólesően betelve v. azt megelégelve, megunva – többet már nem kíván belőle〉’ ❖ ő hosszú betegségem unalmaival eltelvén, elhidegült (1851 Remény C1523, 74) | húsétellel nagyon eltelik az ember (1872 Ballagi Mór C7036, 301) | A velencei uralommal eltelt városok, Sebenico, Trau, Spalato stb. azonnal megnyitották [a magyaroknak] kapuikat, csupán Zára és a szigetek maradtak meg a velenceieknek (1895 PallasLex. CD02) | [az asszonyok] állítólag már a konyhán párolgó ételek illatával eltelnek, hogy az asztalnál enni többet nem képesek (1917 Krúdy Gyula CD54) | milyen élmények érik a sörre vágyakozó, a sok halvától eltelt magyar srácokat egy igazi, törökországi török fürdőben (1999 Új Könyvek CD29).

3a. ’〈ember (vmely érzékszerve)〉 vminek az érzékelésével, élvezetével teljesen betelik, telítődik’ ❖ El telik itt a’ ſzem, ſzív marad függbenn, Ezer tárgyat ſzemlél árnyékos erdbenn (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 122) | Nem tudtam eltelni e tó nézésében, mig nem végre a sötét éjszaka véget vetett gyönyörködéseimnek (1857 Magyar László 8286003, 62) | a szem nem győz eltelni a szép kertek közti kedves lakokkal (1881 Madarász József 8282007, 298) | sétáim alkalmával szerettem átvágni az óvároson, és a szűk utcák zavarosan élénk látványától eltelve, megpihentetni a tekintetem a városkapun túl nyújtózó mezőkön (1986 Nádas Péter 9466002, 27).

4. ’〈vmennyi idő, ill. vmely időszak, esemény〉(vhogyan v. vmivel telve) szokásos v. megszabott tartamának végére ér, befejeződik, letelik’ ❖ El telvén penig az elſ óra, az utánn tſak oránként még-nyóltz izben vegyen bé a’ moſt ditſértt orvoágból (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 332) | Egy egész hónap telik el bele, mig a ruczák kikelnek (1855 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045009, 492) | közönyösebb irományok felolvasásával telt el az ülés (1861 Szalay László 8419014, 399) | Úgy eltelt az idő mindenféle bohóságok közt, hogy észre sem vették (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | A tél nehezen telt el (1934 Szandai Sándor CD10) | Az Übü-drámák – a keletkezésük ideje óta eltelt csaknem száz év ellenére – mit sem veszítettek frissességükből (1997 Új Könyvek CD29).

4a. ’〈(kitűzött) időpont〉 vmin túlhaladva a jelen előttivé, megtörténtté, múlttá válik’ ❖ Holnap telik el a’ határnap, mellyre ő kir. magassága a’ n. herczeg a’ jelen rendgyülésnek bérekesztését kiszabta (1833 Jelenkor C0226, 654) | ha ezen határidő eltelt, az igazgató a tartozást felelet terhe alatt behajtani köteleztetik (1846 Hetilap CD61) | Mikor már majd az egész falut végigjajgattuk, hát dél es eltelt (1939 Asztalos István 9012003, 14) | a napirendben jelzett szavazás kezdési időpontja már eltelt (2000 Országgyűlési Napló CD62).

4b. (-tól, -től ragos, kül. szem nm-i határozóval) (rég v. nyj) ’〈vmely időszak, esemény v. (lelki)állapot〉 vki számára múlttá válik, (végleg) véget ér’ ❖ tsak a’ végén vettük éſzre, millyen hamar el tele tllünk az id! (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 138) | hirlapokat olvasgattunk, politizáltunk s a nap könnyen telt el tőlünk (1824 Fáy András¹ 8139001, 305) | Eltelt tőlem minden vígság (1890 Magyar Nyelvőr C5955, 347) | Ē·telik az időü̯ az embēr:tüll (1935 Csűry Bálint C6654, 227).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. eltelik¹, eltelik², eltelt, eltölt¹, eltelt²; ÚMTsz.

eltelik tárgyatlan ige 11b
1. (kissé rég, túlzó is)
〈folyékony v. darabos, szemcsés anyaggal, ill. élőlények v. dolgok sokaságával〉 (fokozatosan) megtelik, ill. tele lesz vmi
kilentzedik napra virradván, egéſzſzen el tölt a’ város katonasággal
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
nem szükség hogy keserű epével légyen el telve a’ serleg, és hogy az Édes alig éreztessen benne
(1810 Dessewffy József)
Prussziának és Russziának mi adhatnánk bort, de ez a’ két Ország annyira el van telve franczia-borokkal, hogy a’ mi borunknak ízét is elfelejtette
(1827 Kazinczy Ferenc)
rossz a’ víz, és sok mész részekkel van eltelve
(1830 Némethy József ford.)
mintha egész teste, föl ’s alá nyüsgő hangyákkal volna eltelve
(1847 Malatides Dániel)
kiégetés hiányában a föld tulságosan eltelik gazzal
(1861 Rosty Pál)
a szeme eltelt könnyel
(1947 Örkény István)
1a. (irod)
〈annak kif-ére, hogy vmely teret, hely(iség)et v. a levegőt fény, hang, szag stb. szétáradva teljesen, minden részében betölt(i)
[Az ütközet alatt] a’ föld nyögött, a’ levegö-ég pedig el-tölt zengéel
(1778 Bessenyei György¹)
Hah, mint sötétül a határ, sürű Köd ömlik; a sik eltelik vele
(1823 Vörösmarty Mihály)
A’ csarnok eltelik nagy égi fénnyel ’S Hunyadra ’s a’ vitézre száll tüzével
(1837 Czuczor Gergely)
A levegő a hat napon át dolgozó s ünnepen kitóduló munkásnép izzadtságával van eltelve
(1872 Vajda János)
a számtalan „éljen” kiáltások hangjával egész palota eltelt
(1967 Busa Margit)
1b. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy vmely jelenség, tevékenység egyre jobban elterjed, ill. tért hódít, eluralkodik vhol〉
Ebédjek elmúlik, muzsikát kezdenek, Az aranyas szobák játékkal eltelnek
(1772 Bessenyei György¹)
vén asszonyi pletykákkal telvén el e nagy embereknek társaságok
(1804 Bessenyei György¹)
[az] egész város eltelt […] a rossz véleménnyel
(1884 Bartalus István)
Az eddig csaknem kizárólag humanisztikus magyar műveltség mind jobban eltelik természettudományi eszmékkel
(1917 Schöpflin Aladár)
2.
〈vki(nek a szíve, lelke, elméje) v. vmely csoport minden tagja, egésze vmely érzéssel, gondolattal stb.〉 megtelik, teljesen annak hatása alá kerül
Az egéſz Scithia el tölt ezen ujságon örömmel
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[Ráth] nagyon sokat vesztett előttem. A’ legbohóbb gondolatokkal tölt-el feje
(1811 Kazinczy Ferenc)
lelke el volt telve a fényes költészet ábrándképével
(1854 Jókai Mór)
magasabb eszmék iránt fogékony, a szebb jövő reményeitől eltelt iú
(1891 Akadémiai Értesítő)
a szíve nagy-nagy szánalommal telt el minden élő iránt
(1930 Tamás Mihály)
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2a. (hat-i ign-i alakban) (pejor)
〈képességei, eredményei, körülményei stb. miatt〉 túlzottan magabiztossá, önteltté, önhitté válik vki
Nagyon el van telve magával, a’ ki nem hiheti hogy hibát ejthet
(1809 Kazinczy Ferenc)
mathematikai tudományával annyira el volt telve, hogy minden embert lenézett
(1881 Boross Mihály)
Erzsi el volt telve doktorleányával, sorra látogatta régi ismerőseit, fontoskodón utasítva mindannyiszor Bábit a beteggel való bánásra
(1926 Babits Mihály)
Rég rossz, ha egy alkotó- vagy előadóművész elégedetten, önmagától eltelve hátradől a karosszékben
(1997 Figyelő)
3.
〈annak kif-ére, hogy annyit fogyaszt, ill. olyan mértékben részesül vmiből vki v. vmi, hogy – azzal jólesően betelve v. azt megelégelve, megunva – többet már nem kíván belőle〉
ő hosszú betegségem unalmaival eltelvén, elhidegült
(1851 Remény)
húsétellel nagyon eltelik az ember
(1872 Ballagi Mór)
A velencei uralommal eltelt városok, Sebenico, Trau, Spalato stb.és a többi azonnal megnyitották [a magyaroknak] kapuikat, csupán Zára és a szigetek maradtak meg a velenceieknek
(1895 PallasLex.)
[az asszonyok] állítólag már a konyhán párolgó ételek illatával eltelnek, hogy az asztalnál enni többet nem képesek
(1917 Krúdy Gyula)
milyen élmények érik a sörre vágyakozó, a sok halvától eltelt magyar srácokat egy igazi, törökországi török fürdőben
(1999 Új Könyvek)
3a.
〈ember (vmely érzékszerve) vminek az érzékelésével, élvezetével teljesen betelik, telítődik
El telik itt a’ ſzem, ſzív marad függbenn, Ezer tárgyat ſzemlél árnyékos erdbenn
(1789 Barcsay Ábrahám)
Nem tudtam eltelni e tó nézésében, mig nem végre a sötét éjszaka véget vetett gyönyörködéseimnek
(1857 Magyar László)
a szem nem győz eltelni a szép kertek közti kedves lakokkal
(1881 Madarász József)
sétáim alkalmával szerettem átvágni az óvároson, és a szűk utcák zavarosan élénk látványától eltelve, megpihentetni a tekintetem a városkapun túl nyújtózó mezőkön
(1986 Nádas Péter)
4.
〈vmennyi idő, ill. vmely időszak, esemény〉 (vhogyan v. vmivel telve) szokásos v. megszabott tartamának végére ér, befejeződik, letelik
El telvén penig az elſ óra, az utánn tſak oránként még-nyóltz izben vegyen bé a’ moſt ditſértt orvoágból
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Egy egész hónap telik el bele, mig a ruczák kikelnek
(1855 Benkő Dániel ford.Stephens)
közönyösebb irományok felolvasásával telt el az ülés
(1861 Szalay László)
Úgy eltelt az idő mindenféle bohóságok közt, hogy észre sem vették
(1900 Mikszáth Kálmán)
A tél nehezen telt el
(1934 Szandai Sándor)
Az Übü-drámák – a keletkezésük ideje óta eltelt csaknem száz év ellenére – mit sem veszítettek frissességükből
(1997 Új Könyvek)
4a.
(kitűzött) időpont〉 vmin túlhaladva a jelen előttivé, megtörténtté, múlttá válik
Holnap telik el a’ határnap, mellyre ő kir.királyi magassága a’ n. herczegnagyherceg a’ jelen rendgyülésnek bérekesztését kiszabta
(1833 Jelenkor)
ha ezen határidő eltelt, az igazgató a tartozást felelet terhe alatt behajtani köteleztetik
(1846 Hetilap)
Mikor már majd az egész falut végigjajgattuk, hát dél es eltelt
(1939 Asztalos István)
a napirendben jelzett szavazás kezdési időpontja már eltelt
(2000 Országgyűlési Napló)
4b. (-tól, -től ragos, kül. szem nm-i határozóval) (rég v. nyj)
〈vmely időszak, esemény v. (lelki)állapot〉 vki számára múlttá válik, (végleg) véget ér
tsak a’ végén vettük éſzre, millyen hamar el tele tllünk az id!
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
hirlapokat olvasgattunk, politizáltunk s a nap könnyen telt el tőlünk
(1824 Fáy András¹)
Eltelt tőlem minden vígság
(1890 Magyar Nyelvőr)
Ē·telik az időü̯ az embēr:tüll
(1935 Csűry Bálint)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. eltelik¹, eltelik², eltelt, eltölt¹, eltelt²; ÚMTsz.

Beállítások