eltanul ige 1a

1. ts ’vkit v. vmit megfigyelve szándékosan v. önkéntelenül utánozva elsajátít, megtanul vmit’ ❖ [A leány] azért jár mindég a temetőbe, hogy itt a meghalt vénasszonyoktól a boszorkány-mesterséget eltanulja (1847 Petőfi Sándor 8366447, 130) | A madár a környezet hangjait emlékébe vési, eltanulja s ez megronthatja, feljavíthatja az éneket (1898 Chernel István CD34) | [Barabás] eltanulta tehát Endertől s a bécsiektől az akadémikus modort (1923 Hoffmann Edith 9251001, 14) | a gyerekek nyílt agresszióval vagy lappangó érzelmi feszültséggel reagálnak szüleik érzelmi viharaira, melyeket ők is jól eltanulnak, s később gyakorolni is fognak (1982 Lux Elvira 1099003, 166) | Kikunyeráltam Apukámtól, hogy közölhessem ezt a receptjét. [...] Amióta eltanultam, bármikor vakon elkészítem (2009 Mautner Zsófia 3232001, 142).

2. ts (rég) ’addig tanul vmit, amíg azt el nem sajátítja, meg nem tanulja’ ❖ az Egyházi szolgálatra készűlő Ifjak ezeket a’ zsidó és görög sok locusokat könyv nélkűl tanúlták el (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 88) | Sohasem tudtam valamit könyv nélkül eltanulni (1817 Kazinczy Ferenc 7163003, 51) | Még a kicsit [ti. a lányát] szerette Szúnyog a legjobban, mikor eltanult járni, hamiskodni (1898 Móra István C3208, 124).

3. tn (tárgyragos határozóval is) (ritk) ’〈vmennyi időn keresztül〉 folyamatosan tanul’ ❖ Megfogadtam, hogy a herczeggel három évet eltanulok (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 178) | 5-6 évig is eltanul (1900 Budapesti Szemle C0085, 434).

4. ts eltanulja magát (rég) ’rendkívül v. túlságosan sokat tanul(, és kimeríti magát)’ ❖ [a színjátszók] eltanulák s gyötrék magokat szolgálatodra (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 210) | – Ejnye Kálmán, be eltanultad magadat! (1900 A magyar anekdotakincs C4254, 247).

5. ts (tárgy n. is) (rég) ’〈korábban már tudott dolgot, képességet〉 elfelejt’ ❖ ki adja a szivnek a meggyőződést, ha az eltanult hinni? (1844–1845 Jósika Miklós C2370, 101) | az érzelem hangját ismerni rég eltanultam (1850 Magyar Emléklapok C0266, 263) | a világ [szükséges] a szemnek, hogy el ne tanuljon látni (1853 Jósika Miklós C2361, 136).

Sz: eltanulhatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

eltanul ige 1a
1. tárgyas
vkit v. vmit megfigyelve szándékosan v. önkéntelenül utánozva elsajátít, megtanul vmit
[A leány] azért jár mindég a temetőbe, hogy itt a meghalt vénasszonyoktól a boszorkány-mesterséget eltanulja
(1847 Petőfi Sándor)
A madár a környezet hangjait emlékébe vési, eltanulja s ez megronthatja, feljavíthatja az éneket
(1898 Chernel István)
[Barabás] eltanulta tehát Endertől s a bécsiektől az akadémikus modort
(1923 Hoffmann Edith)
a gyerekek nyílt agresszióval vagy lappangó érzelmi feszültséggel reagálnak szüleik érzelmi viharaira, melyeket ők is jól eltanulnak, s később gyakorolni is fognak
(1982 Lux Elvira)
Kikunyeráltam Apukámtól, hogy közölhessem ezt a receptjét. [...] Amióta eltanultam, bármikor vakon elkészítem
(2009 Mautner Zsófia)
2. tárgyas (rég)
addig tanul vmit, amíg azt el nem sajátítja, meg nem tanulja
az Egyházi szolgálatra készűlő Ifjak ezeket a’ zsidó és görög sok locusokat könyv nélkűl tanúlták el
(1807 Kazinczy Ferenc)
Sohasem tudtam valamit könyv nélkül eltanulni
(1817 Kazinczy Ferenc)
Még a kicsit [ti. a lányát] szerette Szúnyog a legjobban, mikor eltanult járni, hamiskodni
(1898 Móra István)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (ritk)
〈vmennyi időn keresztül〉 folyamatosan tanul
Megfogadtam, hogy a herczeggel három évet eltanulok
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
5-6 évig is eltanul
(1900 Budapesti Szemle)
4. tárgyas eltanulja magát (rég)
rendkívül v. túlságosan sokat tanul(, és kimeríti magát)
[a színjátszók] eltanulák s gyötrék magokat szolgálatodra
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
– Ejnye Kálmán, be eltanultad magadat!
(1900 A magyar anekdotakincs)
5. tárgyas (tárgy n. is) (rég)
〈korábban már tudott dolgot, képességet〉 elfelejt
ki adja a szivnek a meggyőződést, ha az eltanult hinni?
(1844–1845 Jósika Miklós)
az érzelem hangját ismerni rég eltanultam
(1850 Magyar Emléklapok)
a világ [szükséges] a szemnek, hogy el ne tanuljon látni
(1853 Jósika Miklós)
Sz: eltanulhatatlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások