eltép ige 2b6

1. ts (átv is) ’elszakít, ill. (több darabra) széttép vki vmit’ ❖ Tépd el bilincsemet, add vissza mentségem! (1790 Dayka Gábor ford.–Abaelardus 7075010, 64) | Demeter úr megfogá száraz ujjaival [az iratot], s nagy elégtételvevéssel elhasítá kétfelé, és azután minden darabot ismét kétfelé, míg az egész harminckét darabra volt eltépve (1860 Jókai Mór CD18) | A versét, melyet előbbi levelében küldött, nem téptem el, sőt újra olvasgatva, ismét szépnek kell minősítenem (1910 Tóth Árpád CD10) | a Pozsonyi úton vitte végig Nikit, ez kezdetben majd eltépte pórázát, oly izgatottan vonszolta Ancsánét minden fa alá (1955 Déry Tibor 2051030, 9).

1a. (rég, túlzó is) ’〈vadállat v. állat módjára vki〉(a fogaival) darabokra szétszaggat, szétmarcangol vmit, es. vkit’ ❖ Jollehet Delimán ſok Magyart el-tépett, De még ö-is veſztett ſzámos pogány népet (1777 Kónyi János C2731, 127) | El-tépte a’ kutya a’ tyukot (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 257) | [a rágcsálók] a hust nem téphetik el, mert fogaik úgy vannak alkotva, hogy eledelöket s a legkeményebb anyagokat is megmorzsolják, vagy is rágják (1847 Peregriny Elek 8360008, 87) | hogy a bőszült nép a kastélyt fel nem dúlta, s a nép vallásos érzelmeit tipró gőgös urat el nem tépte, azt csak a lelkész békitő közbeléptének lehetett köszönni (1870 Orbán Balázs CD22).

1b. ’〈annak kif-ére, hogy vmi azt okozza, hogy elszakad, (több részre) szétszakad vmi〉’ ❖ [egy hullám] Arbocz-fát, és kormányt el-típte, ſzaggatta (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 58) | a’ víz eltépte a’ hidakat (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 246) | a selyem szálakat midőn a bogár szájából kiereszti, a szellő is eltépheti (1851 Kádár Pál 8621001, 60) | a lánynak csak a ruháját tépte el a venyige (1894 Justh Zsigmond 8213004, 172) | Németország délnyugati tartományain csütörtökön orkán söpört végig – fákat és közlekedési táblákat kidöntve, háztetőket leszaggatva és villamos vezetékeket eltépve (1995 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’〈köteléket, kapcsolatot〉(erőszakkal) megszakít, megszüntet’ ❖ Eltépek önként mindent, a mi köt: Korhely leszek, csapongó, részeges (1832 Vörösmarty Mihály C4535, 469) | szentségtelen kezekkel tépi el a köztünki szövetséget (1848 Kossuth Lajos CD32) | mely törvények Magyarországon a király és nemzet közötti viszonyokat szabályozzák: e viszonyokat erőszakkal el lehet ugyan tépni és ignorálni, de jogszerüleg soha (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501) | a velencei egyezmény megkötésétől számítva kerek két hónap állt a [soproni] szavazók rendelkezésére, hogy erőteljes magyar és osztrák propaganda közben eltépjék vagy megtartsák a Burgenlandhoz, ill. Magyarországhoz fűződő szálakat (1992 Mollay Károly CD52).

2. ts (átv is)(erősen megragadva) hirtelen elránt vhonnan, ill. erővel v. erőszakkal elszakít, elválaszt vmitől, vkitől vmit, vkit’ ❖ E’ világon kívl a’ pontra ki ſzállott, Hol Arkhimédes tsak gondolattal állott, ’S ſzívétl a’ fldet távol taſzította, El-tépvén a’ mi azt ehez ragaſztotta (1789 Mátyási József C3065, 307) | Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém: Ki tépi őt el az anyakebelről! (1863 Madách Imre C2953, 217) | a ruhája hersegett, ahogy eltépte a ragadós díványtól (1917 Móricz Zsigmond CD10) | kamasz éveim vad gőgje megújul s mindentől eltép [engem] (1930 Babits Mihály 9014096, 32) | [az áthajlás] szorosan összetartozó szerkezeteket – gyakran névelőt a főnévtől – tép el (1966 Rába György CD53) | Visszavágyik oda, ahonnan eltépte magát? (1992 Vidor Miklós 2020017, 89).

2a. (rég) ’〈virágot, levelet〉 letép, leszakít’ ❖ a’ ró’sáktól, mellyeket te el-téptél (1781 Csehi András ford.–Ali Cselebi ben Szaleh 7362004, 271) | Csak úgy jövék, mint eltépett virág, Mit zúgó szélvész pusztaságba hajt (1860 Madách Imre 8284013, 704) | bú, gond tépé el Élte fáján a lombot, levelet (1868 Katolikus Néplap 8640002, 172).

3. ts (rég, irod) ’〈lelket, szívet〉 végsőkig elgyötör, összetör vki, vmi’ ❖ Ön szíveket tépett el (1832 Fáy András¹ 8139008, 247) | Ujra érze minden kínt, melly által tiz év előtt szíve eltépeték (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard 8366459, 56) | Hány fényes lélek tépte el magát, [...] Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon ’s erőt, vigasztalást (1844 Vörösmarty Mihály 8524338, 102) | Összetépted az én szivemet, A magadét el nem tépheted (1856 Vajda János 8503035, 145).

3a. (rég, irod) ’〈jó érzést, harmonikus (lelki)állapotot〉 tönkretesz, megsemmisít vki, vmi’ ❖ Térítsd-meg nyugtomat, s tépd-el szerelmemet (1791 Dayka Gábor ford. CD01) | ſokſzor az Orſzágnak munkálkodó ereje közt álló eggyenlséget el-tépik, el-ſzagattyák! (1794 Szuhányi Xavér Ferenc 7413001, 22) | Érzi; s mi érzelem az! mint tépi el élte nyugalmát! (1828 Vörösmarty Mihály CD01) | nyakasságuk számtalanszor eltépte a már kész diadalt (1854 Jókai Mór CD18) | Mennyi öröm és remény eltépve, megsemmisítve?! (1855 e. Obernyik Károly 8339004, 145).

4. tn (szleng) ’elrohan, elszáguld’ ❖ eltép elsiet, elrohan vhonnan (1998 Kövecses Zoltán C6262, 83).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tép; ÉKsz.; SzT.

eltép ige 2b6
1. tárgyas (átv is)
elszakít, ill. (több darabra) széttép vki vmit
Tépd el bilincsemet, add vissza mentségem!
(1790 Dayka Gábor ford.Abaelardus)
Demeter úr megfogá száraz ujjaival [az iratot], s nagy elégtételvevéssel elhasítá kétfelé, és azután minden darabot ismét kétfelé, míg az egész harminckét darabra volt eltépve
(1860 Jókai Mór)
A versét, melyet előbbi levelében küldött, nem téptem el, sőt újra olvasgatva, ismét szépnek kell minősítenem
(1910 Tóth Árpád)
a Pozsonyi úton vitte végig Nikit, ez kezdetben majd eltépte pórázát, oly izgatottan vonszolta Ancsánét minden fa alá
(1955 Déry Tibor)
1a. (rég, túlzó is)
〈vadállat v. állat módjára vki〉 (a fogaival) darabokra szétszaggat, szétmarcangol vmit, es. vkit
Jollehet Delimán ſok Magyart el-tépett, De még ö-is veſztett ſzámos pogány népet
(1777 Kónyi János)
El-tépte a’ kutya a’ tyukot
(1794 Gyarmathi Sámuel)
[a rágcsálók] a hust nem téphetik el, mert fogaik úgy vannak alkotva, hogy eledelöket s a legkeményebb anyagokat is megmorzsolják, vagy is rágják
(1847 Peregriny Elek)
hogy a bőszült nép a kastélyt fel nem dúlta, s a nép vallásos érzelmeit tipró gőgös urat el nem tépte, azt csak a lelkész békitő közbeléptének lehetett köszönni
(1870 Orbán Balázs)
1b.
〈annak kif-ére, hogy vmi azt okozza, hogy elszakad, (több részre) szétszakad vmi〉
[egy hullám] Arbocz-fát, és kormányt el-típte, ſzaggatta
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
a’ víz eltépte a’ hidakat
(1816 Kazinczy Ferenc)
a selyem szálakat midőn a bogár szájából kiereszti, a szellő is eltépheti
(1851 Kádár Pál)
a lánynak csak a ruháját tépte el a venyige
(1894 Justh Zsigmond)
Németország délnyugati tartományain csütörtökön orkán söpört végig – fákat és közlekedési táblákat kidöntve, háztetőket leszaggatva és villamos vezetékeket eltépve
(1995 Magyar Hírlap)
1c.
〈köteléket, kapcsolatot〉 (erőszakkal) megszakít, megszüntet
Eltépek önként mindent, a mi köt: Korhely leszek, csapongó, részeges
(1832 Vörösmarty Mihály)
szentségtelen kezekkel tépi el a köztünki szövetséget
(1848 Kossuth Lajos)
mely törvények Magyarországon a király és nemzet közötti viszonyokat szabályozzák: e viszonyokat erőszakkal el lehet ugyan tépni és ignorálni, de jogszerüleg soha
(1870 Papp Miklós ford.Széchenyi)
a velencei egyezmény megkötésétől számítva kerek két hónap állt a [soproni] szavazók rendelkezésére, hogy erőteljes magyar és osztrák propaganda közben eltépjék vagy megtartsák a Burgenlandhoz, ill. Magyarországhoz fűződő szálakat
(1992 Mollay Károly)
2. tárgyas (átv is)
(erősen megragadva) hirtelen elránt vhonnan, ill. erővel v. erőszakkal elszakít, elválaszt vmitől, vkitől vmit, vkit
E’ világon kívl a’ pontra ki ſzállott, Hol Arkhimédes tsak gondolattal állott, ’S ſzívétl a’ fldet távol taſzította, El-tépvén a’ mi azt ehez ragaſztotta
(1789 Mátyási József)
Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém: Ki tépi őt el az anyakebelről!
(1863 Madách Imre)
a ruhája hersegett, ahogy eltépte a ragadós díványtól
(1917 Móricz Zsigmond)
kamasz éveim vad gőgje megújul s mindentől eltép [engem]
(1930 Babits Mihály)
[az áthajlás] szorosan összetartozó szerkezeteket – gyakran névelőt a főnévtől – tép el
(1966 Rába György)
Visszavágyik oda, ahonnan eltépte magát?
(1992 Vidor Miklós)
2a. (rég)
〈virágot, levelet〉 letép, leszakít
a’ ró’sáktól, mellyeket te el-téptél
(1781 Csehi András ford.Ali Cselebi ben Szaleh)
Csak úgy jövék, mint eltépett virág, Mit zúgó szélvész pusztaságba hajt
(1860 Madách Imre)
bú, gond tépé el Élte fáján a lombot, levelet
(1868 Katolikus Néplap)
3. tárgyas (rég, irod)
〈lelket, szívet〉 végsőkig elgyötör, összetör vki, vmi
Ön szíveket tépett el
(1832 Fáy András¹)
Ujra érze minden kínt, melly által tiz év előtt szíve eltépeték
(1843 Petőfi Sándor ford.Bernard)
Hány fényes lélek tépte el magát, [...] Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon ’s erőt, vigasztalást
(1844 Vörösmarty Mihály)
Összetépted az én szivemet, A magadét el nem tépheted
(1856 Vajda János)
3a. (rég, irod)
〈jó érzést, harmonikus (lelki)állapotot〉 tönkretesz, megsemmisít vki, vmi
Térítsd-meg nyugtomat, s tépd-el szerelmemet
(1791 Dayka Gábor ford.)
ſokſzor az Orſzágnak munkálkodó ereje közt álló eggyenlséget el-tépik, el-ſzagattyák!
(1794 Szuhányi Xavér Ferenc)
Érzi; s mi érzelem az! mint tépi el élte nyugalmát!
(1828 Vörösmarty Mihály)
nyakasságuk számtalanszor eltépte a már kész diadalt
(1854 Jókai Mór)
Mennyi öröm és remény eltépve, megsemmisítve?!
(1855 e. Obernyik Károly)
4. tárgyatlan (szleng)
elrohan, elszáguld
eltép elsiet, elrohan vhonnanvalahonnan
(1998 Kövecses Zoltán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. tép; ÉKsz.; SzT.

Beállítások